Az utóbbi három hónapban, miután a kormány kinevezett egy biztost, akinek kifejezetten a 81/2014 számú törvény végrehajtása a feladata, felgyorsult a Biztonsági Intézkedések Végrehajtására Szolgáló Bentlakásos Intézmények (REMS) megnyitása és az Igazságügyi Pszichiátriai Kórházak (OPG) ezzel egy időben történő bezárása.
A Toszkánia ombudsmani tisztségét betöltő biztos, Franco Corleone, abban a hat régióban - Toszkánában, Venetóban, Abruzzóban, Pugliában, Calabriában és Piemontéban - kezdett el tevékenykedni, amelyek nem tartották be a törvény által 2015 május 31-ben megállapított határidőt.
Jobb gondozásban részesülnek a pszichiátriai betegek
Jelenleg 24 REMS működik, és két hónapon belül 30 lesz a számuk. Tavaly a 24 REMS-be 240 új beteget vettek fel, és 133 hagyhatta el az létesítményeket. Ebből látszik, hogy a régi, gondozási-fogva tartási OPG-k helyén átmeneti, terápiás jellegű intézmények jönnek létre.
A REMS-ek személyzetének tagjai - pszichiáterek, oktatók, pszichológusok, szociális munkások és egészségügyi dolgozók - egytől egyig egészségügyi diplomával rendelkeznek. Az új törvény értelmében a REMS-ek irányítása a Helyi Egészségügyi Hatósági Szolgálatok (ASL) feladata, az intézmények lényege pedig az, hogy jobb gondozásban részesüljenek a betegek. Fizikai korlátozást csak egyetlen helyen, a Castiglione delle Stiviereben található REMS-ben, és ott is csak szélsőséges esetekben alkalmaznak.
Biztonsági intézkedések
Jelenleg két fő problémát kellene megoldani. Az egyik a REMS-ek biztonságosságának kérdése - eddig kb. 200 biztonsággal kapcsolatos kérés érkezett be az intézményekhez, - a másik a kezelendő páciensek körének meghatározása.
Franco Corleone biztos azt javasolja, hogy "törvényalkotással határozzák meg a REMS-ek használatát, mégpedig azoknak a személyeknek a körére korlátozva az intézmények alkalmazhatóságát, akiket még nem ítéltek el jogerősen, de már megszületett az elsőfokú ítélet az ügyükben."
A még le nem zárult pereknél a bűnügyi pszichiátriai gondozás keretében kiszabott kényszergyógykezelés illetve feltételes szabadlábra helyezés esetében lehetőség nyílik a gondozásra és a terápiára fektetni a hangsúlyt. Nem szabad megengedni, hogy ismét elmegyógyintézetek gyanánt tekintsenek ezekre a létesítményekre, ha már ennyit küzdött ez ellen a gondolkodásmód ellen a civil társadalom.
Nem csak jogászi, hanem etikai kérdésről is szó van, hiszen muszáj dűlőre jutni a büntetés és a gondozás problémájával, őrülettel és egészséggel kapcsolatban. Rendkívül fontos, hogy a civil társadalom figyelemmel kísérje és ellenőrizze a fejleményeket. Mindez közös felelősségünk.