Mi folyik Leszboszon? Valóban megoldást jelent-e a "hotspot-féle megközelítés"? Az Open Migration Görögországba utazott, ahol ellátogatott a moriai regisztrációs táborba, hogy választ kapjon ezekre a kérdésekre.
Az Open Migration nem csupán egy website, hanem egy saját küldetéssel rendelkező projekt, egy olyan platform, amelyik tájékoztatás céljából adatokat, információkat és különböző véleményeket közöl a migrációról.
Leszboszi látogatás
Az Open Migration számokat, infografikákat, gondolatokat nyújt és igyekszik távol tartani a migrációval kapcsolatos beszámolóktól az előítéleteket.
Abból az ötletből indulva, hogy a migráció mindenekelőtt egy útiterv, egy olyan utazásé, amelynek során különféle kérdésekkel, érvekkel, jogigényekkel szembesülünk, elhatároztuk, hogy magunk is útra kelünk: elutaztunk hát Leszboszra, erre a görög szigetre, ahová az utóbbi hónapokban egyre nagyobb tömegekben érkeznek a szülőföldjükön dúló háború, erőszak és üldöztetés elől menekülők. Ez az egyik fő állomása az Európában új életben reménykedő migránsoknak, akik nemzetközi védelemre volnának jogosultak.
Leszboszon láttuk, amint tengeri utazásra alkalmatlan lélekvesztőkön ékező kimerült emberek a veszélyes átkelés után végre partra evickélnek Európában. Görögországba érve - már akik sértetlenül megúszták addig - ismét útra kelnek. Ennek az utazásnak az első állomását a hotspotok, az EU-s határmenti tagállamok - mint Olaszország vagy Görögország - fogadóállomásai jelentik, ahol azonosítkják a bevándorlókat és a menekülteket, és az ujjlenyomatukat is leveszik.
A táborban
De hogy működik egy ilyen állomás? Mennyire tartják tiszteletben a migránsok tájékoztatáshoz és jogi segítséghez való jogait? Sikerült bejutnunk Európa egyik legfőbb hotspotjának, a Leszboszi moriai regisztrációs tábornak a területére.
Mytilenétől, a sziget legfontosabb városától csupán 5 kilométernyire fekvő, a görög rendőrség és a Frontex ügynökei által ellenőrzött Moria minden, csak nem egy barátságos fogadóállomás.
Az egykor katonai támaszponként szolgáló tábor 400 férőhelyes, ehhez képest nap mint nap akár 2000-en érkeznek ide. A tábor területét - az arabul és a nem arabul beszélők szétválasztása végett - kétfelé osztották.
A parton étellel-itallal ellátott migránsok, miután elsősegélyben részesültek és megmelegedhettek, Moiriába jönnek, ahol kígyózó sorokban várnak rá, hogy regisztrálják őket. Mindenekelőtt ezen kell túlesniük - és szörnyű tudni, hogy olykor 24 órán keresztül kell sorban állniuk, pihenő nélkül.
A higiéniás lehetőségek rendkívül hiányosak. A legtöbben kint várakoznak, a földön ülve, a családoknak egyszerű sátrat biztosítanak. Ha valaki kiáll a sorból, újból végig kell állnia, ezért inkább el sem mozdulnak onnét. A regisztráció időnként leáll, hiszen a táborban működő hatóságok is nehezen birkóznak meg a feladatukkal.
Kétségbeesés
Ottjártunkkor néhányan, akik elöl álltak a sorban, már 11 órája várakoztak. Kimerülten bár, mégis lankadatlanul, mivel még mindig jobb a táborban, mint odakint, ahol mindenféle veszélynek vannak kitéve a hegyekben és a tengeren egyaránt.
Tudják, hogy ha megkapják a papírjaikat, és regisztrálják őket, tovább engedik őket Athénba. Onnan pedig megpróbálnak eljutni a macedón határra, azután valamelyik európai országba.
A tengeren, ahogy a gumicsónakjukon partra sodródnak, a reményt látni rajtuk. A táborban már csak fáradtságot, kétségbeesést és bizonytalanságot.
Az UNHCR Mentsük meg a Gyermekeket, az Orvosok Határok Nélkül és más szervezetek próbálnak segíteni ennek a rengeteg embernek az ellátásában. Azonban egyáltalán nem könnyű feladat ilyen tömegeket ellátni egy olyan helyen, mint Moria.
'Üdvözlünk Európában'
Tavaly szeptemberben az EU-s tagállamok amellett érveltek, hogy a hotspotok a migránsok és az európai országok számára egyaránt jó megoldást jelentenének. A kijelölt hotspotokon készítenék elő a háborús övezetből érkező menekültek áthelyezését, illetve szűrnék ki azokat, akik jobb gazdasági körülmények reményében vállalkoztak a földközi-tengeri utazásra. A "hotspot-megközelítésnek" fontos szerep jutott az "illegális bevándorlók" visszatoloncolásában is.
Ám egyáltalán nem vagyunk meggyőződve róla, hogy tényleg olyan jó megoldást jelentenének a hotspotok, hiszen az ideérkezők semmiféle támogatásban sem részesülnek, kizárólag élelmiszerrel és okmányokkal látják el őket.
Íme ilyen volt 2016 februárjában a moriai tábor (a felvételt Federica Mameli rögzítette, rejtett kamerával).
Aki látta a videót, többé nem állíthatja, hogy Európában "üdvözlik" a menekülteket.