Ahogy végigelemeztünk valamennyi javasolt változtatást, pontosabb képet nyertünk arról, hogyan kívánják bizonyos európai parlamenti képviselőcsoportok módosítani a hírhedt 13. cikket. A rendelkezés előző verziója szerint az internetes vállalatokat tartalomszűrő rendszerek telepítésére kötelezték volna.
Az általunk átnézett javaslatokból messze Axel Vossnak, a JURI bizottság előadójának a módosító indítványa jelenti a legnagyobb fenyegetést a jogainkra nézve. Voss ezt twittelte augusztus 31-én:
A szerzői jogi irányelvre (#copyrightdirective) tett újabb javaslatban nem szerepelnek ilyen intézkedések /a "feltöltések szűrése"/ ... Ezért, felteszem, elnyeri azok támogatását, akik emiatt ellenezték az előző javaslatot.
Ha szeretnél többet megtudni a szerzői jogi kampányunkról, kattints ide!
Valóban?
Csakhogy Voss képviselő módosító indítványa ugyanazokból a feltevésekből indul ki, mint az előző, vagyis abból, hogy a felhasználók és az internetes vállalatok szándékosan sértenék meg a szerzői jogokat, mégpedig azért, hogy idegen tollakkal ékeskedve jussanak pénzhez. Voss az internetes platformok felelősségmegosztási rendszerének átalakításával oldaná meg ezúttal a problémát. Kimondottan azt javasolja, hogy a tartalommegosztó szolgáltatók, mint a Facebook, a YouTube, a GitHub vagy a Wikipedia teljes körű felelősséggel tartozzanak a felhasználók által feltöltött tartalmakért.
A 13. cikkre tett új javaslat nem tér el érdemben az eredetitől, legfeljebb szóhasználatában különbözik valamelyest. Akárcsak az előző esetében, úgy az új változat értelmében is kénytelenek volnának az internetes vállalatok szűrőrendszereket telepíteni. Csak annyi a különbség, hogy ezúttal ez "önkéntesen" történne.
Voss jelenlegi javaslatában az internetes vállalatok felelnének a felhasználóik által feltöltött tartalmakért. A felelősségre vonást pedig úgy kerülhetnék el, ha minden olyan tartalmat eltávolítanak, amelyik esetleg szerzői jogot sért. Máskülönben egyenként kellene megvizsgálniuk őket, és szerzői jogi téren jártas jogászok tízezreit volnának kénytelen alkalmazni. Erre pedig nyilván nem kerülne sor, hiszen sokkal költségesebb, mint a másik lehetőség, vagyis az automatizált szűrőrendszerek alkalmazása. Az ilyen rendszerek kissé nehézkesen működnek, a cégek felelősségre vonásának elkerülése végett túlontúl óvatosan járnak el. Inkább mindent letiltanak, ami esetlegesen szerzői jogot sért, és ezáltal teljesen kizárják annak a lehetőségét, hogy egy vállalatot felelősségre vonjanak amiatt, mert szerzői joggal védett tartalmat tett közzé.
A Voss-féle javaslat ránézésre két elismerésre méltó kitétellel dicsekedhet. Az egyik a 13. cikk 2b albekezdése, miszerint a vállalatok és a jogtulajdonosok közti együttműködés során nem deríthető fény az egyedi felhasználók kilétére, és tilos a személyes adataik feldolgozása. Ám hiába a jó szándék, kérdéses, hogyan tartható be ez a megkötés, ha egyszer a felhasználói nevek és az IP címek egyaránt személyes adatok. Ráadásul óhatatlanul adódnak olyan helyzetek, amikor a vállalatoknak be kell azonosítaniuk a felhasználóikat, pláne, ha létezne jogorvoslati mechanizmus a jogosulatlanul eltávolított tartalmak visszaállítására.
A javaslat másik érdeme, hogy vitás esetek rendezésére valamilyen független testület vagy bíróság biztosítására kötelezi a tagállamokat. Csakhogy a jogorvoslati mechanizmus pusztán azt a célt szolgálná, hogy az ügyfél a szerzői jog alóli kivétel vagy annak korlátozása miatt kérvényezze a kérdéses tartalom feltöltésének engedélyezését. Más természetű jogi kérdésekkel, például, azzal, hogy egy adott tartalom letiltásával aránytalanul korlátozták-e a szólásszabadságot, nem foglalkoznának a testületek.
Mindent egybevéve, a változtatás révén olyan felelősségi rendszer jönne létre, amelyikből kifolyólag csak még erőteljesebben szűrnék az internetet. Arra kértük az európai parlamenti képviselőket, ne engedjék a feltöltések szűrését, és hozzanak létre az emberi jogokat védő biztosítékokat. A javaslat Voss-féle verziója egyértelmű fenyegetést jelent az internetes szólásszabadságunkra és a magánszféránk védelmére nézve.
A Liberties amellett foglalt állást, hogy az alapvető jogok biztosítására különféle biztosítékokat iktassanak be a javaslatba.
- Arra kértük az Európa Parlament képviselőit, próbáljanak meg másképp gondolni a felhasználókra és az internetre. A legtöbb felhasználó ugyanis nem akar szerzői jogot sérteni. Videókat, képeket és mémeket osztanak meg, a saját és mások szórakozására. Ezt érdemes szem előtt tartani az új szabály megfogalmazásakor, és nem abból az előfeltevésből kellene kiindulniuk a jogalkotóknak, hogy a felhasználókat az a szándék vezérli, hogy lenyúlják mások szellemi tulajdonát.
- Ne feltétlenül gondoljunk úgy az internetre, mint valami végtelen nyilvános térre. Saját készítésű videók feltöltésekor az jár valaki fejében, hogy a család vagy a szűkebb baráti társaság láthassa az eredményt, még ha elméletileg több milliárd nézőhöz is eljuthat. Ennélfogva a tartalomért viselt felelősséget aszerint kellene megállapítani, hány embernek szánják az adott tartalmat.
- A szólásszabadság megőrzésének és a nyilvános vitában történő részvétel lehetővé tételének másik fontos garanciájaként meg kellene nevezni olyan eseteket, amelyek kivételt képeznek a szerzői jogi szabályozás megsértése alól. A paródia vagy a mémek például a szólásszabadság olyan, legitim megnyilvánulásai, amelyekhez esetleg szerzői jogi védelem alatt álló anyagokat is felhasználnak. Az EU megtehetné, hogy nem kimerítő jelleggel felsorol olyan eseteket, amelyeket a tagállamokban kötelező volna kivételként kezelni.
- Építsenek be biztosítékokat a 13. cikkbe, nehogy előforduljon, hogy ok nélkül eltávolítanak felhasználói tartalmakat. Ha a szerzői jog tulajdonosait és a platformokat felelőssé tennék törvényes felhasználói tartalmak törléséért, mindjárt megváltozna a hozzáállásuk, és a szólásszabadságot is sikerülne hatékonyabban megvédeni. Az ilyen típusú felelősséget az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel (2000/31/EK) összhangban kellene megállapítani.
- Vezessenek be átláthatósági biztosítékokat. A platformok egyelőre minden fajta átláthatóság vagy elszámoltathatóság nélkül döntenek tartalmak blokkolásáról vagy eltávolításáról. Az EU-nak olyan, ingyenes jogi mechanizmust kellene biztosítania, amelynek révén rendezni lehet a felhasználók, a szerzői jog jogosultjai és az internetes platformok között támadó vitákat.