Tech & Rights

Mi döntjük el: Mi (nem) fér bele a demokráciába?

A világ zűrös hely. Nem lehet a dolgokat tiszta kategóriákba sorolni. Például a demokráciát sem. És ezzel nincs is baj - nyugodjunk bele a rendetlenségbe.

by Orsolya Reich

Egy egyszerű világban az ember mindig tudja, mi micsoda. Ez alma, az körte, vannak homokszemek és homokhalmok, demokráciák és diktatúrák, és nincsenek köztes dolgok, amikről nem tudni pontosan, hova tartoznak. Ám sajnos nem ilyen világban élünk. Van például almakörténk. És azt is tudjuk már, hogy nehéz megkülönböztetni a halmot a nem-halomtól. Aztán vannak mindenféle politikai rendszerek, amelyek köztes helyzetűek, nem egyértelmű, hova tartoznak. Lehet őket demokráciának hívni, mert van egy csomó közös vonásuk az olyan rendszerekkel, amelyeket bizton nevezhetünk demokráciának. De sok olyan vonásuk is van, amelyek révén inkább hasonlítanak olyan rendszerekre, amelyek egész biztosan nem demokráciák.

Talán beleütköztél már olyan cikkekbe, amelyek hosszan taglalják, hogy bizonyos köztes rendszerek nevezhetők-e még demokráciának vagy már nem. Lehet, hogy az gondoltad, teljesen reménytelen fába vágja a fejszéjét, aki ilyesmiket írkál. Hiszen a világ zűrös hely.

Nem lehet a dolgokat tiszta kategóriákba sorolni. Bele kell nyugodnunk a rendetlenségbe.

Ha a demokrácia is olyan fogalom volna, mint az "alma" vagy a "homokhalom", igazad volna. Csakhogy nem olyan. A hétköznapi beszélgetésekben a demokrácia mint normatív fogalom merül fel - azaz hajlamosak vagyunk egy értékrendet tulajdonítani neki (mégpedig, a demokrácia esetében, pozitívat), és másoktól is elvárjuk, hogy ehhez az értékrendhez tartsák magukat.

Például, amikor a kilencéves unokaöcséd felkiált, "ez így nem demokratikus!", akkor nem csak berzenkedik amiatt, hogy úgy szabtad meg, milyen műsort nézhet meg a testvéreivel, hogy nem tartottad be a "mindenki egy szavazatot ér" elvet. Az a baja, hogy konkrétan nem adtál mindenkinek (még a kicsiknek is) szavazati jogot és tetted lehetővé, hogy a többség döntsön. Akkor is, ha a többség történetesen a Kedvencek temetője mellett teszi le a voksot.

Persze lehet, hogy nincsen igaza az unokaöcsédnek. Nem kell minden helyzetben demokratikus döntéshozatalhoz folyamodni. A közéletben azonban a demokratikus döntéshozatal az egyetlen erkölcsöleg elfogadható módja annak, hogy dűlőre lehessen jutni egymással egyet nem értő felnőtt személyek együttműködésén múló ügyekben. Legalább is így véljük mi, európaiak.

A vita arról, mi volna a helyes megnevezése egy rendszernek, lehet-e vagy sem demokráciának hívni, valójában az illető rendszer erkölcsi elfogadhatóságáról szól. Az emberek nem azért akarják megvonni a határt demokratikus és nem demokratikus rendszerek között, mert zavarja őket a rendetlenség. Hanem azért, mert úgy gondolják, a cselekvésüket befolyásolja, hol húzódik az a határ. Amennyiben egy rendszer demokratikus és így erkölcsileg elfogadható (ami nem jelenti azt, hogy tökéletes vagy hibátlan), akkor a jobbá tételére kell törekednünk. Ha viszont nem demokratikus és ezért erkölcsileg elfogadhatatlan, akkor küzdenünk kell ellene. Empirikusan megállapítható, hogy az érett demokráciák és a tekintélyelvű rezsimek között található egy szürke zóna, de akkor is muszáj kijelölnünk egy határt. Hiszen a kétféle cselekvési mód között nincsen szürke zóna.

Az értékellenes európai vezetők nyomasztóan tisztában vannak ezzel. Olykor "illiberális demokráciának" titulálják a politikai rendszerüket. Ezzel azt akarják kifejezni, hogy bár valamelyest különböznek attól, amit korábban demokráciának hívtunk, attól még az általuk irányított rendszerek erkölcsileg elfogadhatók. Pedig nem azok. Az olyan rendszerek, amelyek nem tartják tiszteletben a szabadság elvét, az alapvető szabadságjogokat és a jogállamiságot, erkölcsöleg elfogadhatatlanok. Ennélfogva demokráciának sem nevezhetők.

Mint látható, ebben a cikkben azt firtattuk, mennyire fontos megállapítani, mi demokrácia és mi nem az. Kifejtettük, hogy bár van egy szürke zóna, attól még muszáj megvonnunk a határt a demokráciák és a nem demokratikus rezsimek között. Arra viszont nem igazán tértünk ki, mit is jelent a demokrácia. Olyan rendszert, ahol általában tiszteletben tartják a "mindenki egy szavazatot ér" elvet? Vagy ennél többet? És mi fán terem az erkölcsi elfogadhatóság? A politikai rendszerek közül miért csak a demokráciák volnának erkölcsöleg elfogadhatók? Ha érdekelnek ezek a kérdések, kövess minket a közösségi médiában és olvasd el a sorozatunk további cikkeit is.

Érdekelne minket a véleményed. Szólj hozzá a Facebook bejegyzésünkhöz, vitasd meg velünk és olvasóinkkal a megnevezés fontosságának kérdését!

#WeDecide