A tagállamok által átvett uniós jog úgy rendelkezik, hogy a menedékkérőket megilleti a méltó életszínvonal biztosítása. A támogatásnak ki kell terjednie a lakhatásra, az élelemre és a ruházatra. A tagállamoknak jogukban áll eldönteni, milyen módon - természetbeni juttatások vagy pénzbeli ellátások illetve utalvány formájában - biztosítják a támogatást. A segély mértékét a tagállamok maguk szabhatják meg.
A Saciri család 2010 októberében nyújtott be menedékkérelmet Belgiumban. A befogadó intézmény ("Fedasil") arról tájékoztatta a családot, hogy a rendszer túltelítettsége miatt nem tud lakhatást biztosítani a számukra. Mivel nem kaptak szállást arra az időre, amíg döntés születik a menedékkérelmükről, a család a magánpiacon szerzett albérletet. Csakhogy nem állt módjukban szabályozni a bérleti díjat. Ezért a szociális támogatási központhoz fordultak, hogy térítsék meg az összeget. Kérelmüket elutasították mondván, hogy a család nem kaphat visszatérítést, mivel nem tartozik a Fedasil szervezete alá.
Az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapította, hogy az Államok feladata támogatást nyújtani a menedékkérőknek attól a naptól fogva, hogy a kérelmüket befogadták. Az alapvető jogok tiszteletben tartása, konkrétan a Charta 1. cikkében megfogalmazott követelmények, melyek értelmében kötelező tiszteletben tartani az emberi méltóságot, kizárja, hogy a menedékkérő támogatás nélkül maradjon.
A Bíróság álláspontja szerint az uniós jog nem zárja ki azt, hogy a menedékkérők szálláshelyeinek túltelítettsége esetén az általános állami támogatási rendszer más intézményei is bevonódjanak. Erre mindaddig szükség lehet, amíg a rendszer másképp nem tudja biztosítani az uniós jogban meghatározott minimum életfeltételek.
A Saciri ügyben hozott ítélet megerősítette, hogy míg a tagállamoknak jogukban áll eldönteni, hogy természetbeni juttatások vagy egyéb engedmények illetve utalványok formájában nyújtanak-e segítséget, a támogatás mértékének minden esetben elegendőnek és megfelelőnek kell lennie. Az Államok kötelesek megőrizni a család egységét és figyelembe venni a gyermekek jólétét, vagyis a segélyből telnie kell a gyermekeknek a szüleikkel közös lakhatására. A Bíróság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem lehet a menedékkérőkre bízni annak eldöntését, milyen típusú szállást tartanak megfelelőnek a maguk számára.
A Saciri ügyben hozott ítélet - C-79/13 sz. ügy
Zuzanna Warso, jogász, a Helsinki Bizottság az Emberi Jogokért munkatársa