Tech & Rights

#MeAndMyRights - A tömeges megfigyelés olyan, mint a csokoládéból készült teáskanna

Hogy miért az? Mert haszontalan, sőt veszélyes. A terrorizmus megfékezésében eddig csak a hagyományos hírszerzési módszerek segítettek. Ami eredménytelen, az pedig csak arra jó, hogy elszívja a forrásokat az olyan módszerektől, amelyek működnek is.

by Israel Butler

Minden jel arra mutat, hogy valahányszor a titkosszolgálatoknak ténylegesen terrorizmussal gyanúsított személyt sikerült elkapniuk, ebben sosem a tömeges megfigyeléssel összegyűjtött adatok, hanem kivétel nélkül hagyományos módszerekkel megszerzett információk voltak a segítségükre. Ilyen kipróbált, jól bevált eszköz a rendőrségi nyomozás, a gyanúsítottak célzott megfigyelése, az informátorok révén történő adatgyűjtés vagy az ismerősöktől, rokonoktól, az illető gyanúsított közösségének tagjaitól származó jelzések szerzése.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Kutatások alapján azt is tudni lehet, hogy a 2001 óta a nyugati országokban történt terrorista támadások túlnyomó többségét nem azért nem sikerült megakadályozni, mert nem végeztek tömeges megfigyelést. Ha ugyanis a titkosszolgálatok nem ismerik már eleve az elkövetőket vagy legalább is némelyiküket, nehezen tudnak előre felderíteni egy támadást. Azért nem tudták elejét venni a terrortámadásoknak, mert a végrehajtásuk idején nem figyelték eléggé az elkövetőket. És miért nem? Ennek nagyjából három lehetséges oka van, és ezek közül egyik sem a tömeges megfigyelés alkalmazásának hiánya. Volt, hogy a titkosszolgálatok nem rendelkeztek elég forrással az összes szóba jöhető gyanúsított megfigyeléséhez. Emiatt fontossági sorrendet kellett felállítaniuk. És bizony volt, amikor ezt elszúrták. Az is előfordult, hogy nem vették figyelembe a más országok titkosszolgálatától kapott, konkrét gyanúsítottakra vonatkozó jelzéseket. A harmadik ok az volt, hogy a titkosszolgálatok nem tudták megfelelően továbbadni az információkat a saját alosztályaiknak, illetve nem voltak képesek a tőlük vagy más kormányhivataloktól származó információk alapján cselekedni. Mindebből az sül ki, hogy a terrorizmusra nem jó válasz a tömeges megfigyelés. Inkább jobban ellátott és jobban szervezett titkosszolgálatokra volna szükség, amelyek több, már ismert gyanúsított megfigyelésére képesek és hatékonyabban együtt tudnak működni más hatóságokkal.

A tömeges megfigyelés amiatt veszélyes, mert az információk begyűjtéséhez és feldolgozásához szükséges eszközök és személyzet rengeteg pénzt felemészt, ugyanakkor az egésznek semmi eredménye sincs. Márpedig a tömeges megfigyelésre szánt anyagi és humánerőforrást a hagyományos és a biztonságunkat valóban fokozó nyomozási módok fejlesztésére is lehetne fordítani. A tömeges megfigyelés továbbá töménytelen mennyiségű hasznavehetetlen információt termel, amelyek elterelik a nyomozók figyelmét a számukra már ismert, valódi veszélyforrásokról.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

2016-ban és 2017-ben több olyan támadásra is sor került, amelyeknél a titkosszolgálatok nem tartották korábban nyilván az elkövetőt mint terrorizmussal vagy erőszakos szélsőségességgel kapcsolatba hozható személyt. Emlékezzünk csak vissza a nizzai kamion esetére vagy az Egyesült Államokban és Németországban véghezvitt "magányos farkas" akciókra. Más hatóságok azonban már ismerték ezeket az elkövetőket mint bűnözőket vagy mint mentális zavarral küszködő személyeket. Az EU rendőrsége, az Europol külön jelezte, hogy nem annyira az erőszakos szélsőségesség iránti ideológiai elkötelezettség, mint inkább a mentális problémák állnak a "magányos farkas" támadások mögött. A támadók ezen csoportjával szembeni fellépésre sem alkalmas megoldás a tömeges megfigyelés: minek gyűjteni rengeteg információt általában a lakosságról, amikor eleve a hatóságok látókörébe tartozó elkövetőkről van szó? Sokkal értelmesebb volna, ha a kormányok a következőkre ügyelnének: részesítsék megfelelő ellátásban és támogatásban a mentális zavarokkal küszködőket, akik esetleg könnyen rávehetők arra, hogy erőszakos tetteket hajtsanak végre, és próbálják meg elérni, hogy a büntetésüket töltők a börtönben ne kerüljenek az erőszakos szélsőségesség nézeteinek befolyása alá.

Ha alaposabban meg akarod érteni ezeket a kérdéseket, vagy szeretnél utánanézni, milyen tényekre és kutatásokra támaszkodtunk a cikkben, itt a teljes jelentésünket elolvashatod arról, hogyan értelmezhető a 'Biztonság az emberi jogokon keresztül'.


#MeAndMyRights