Az Európai Bizottsággal kötött egyezség értelmében Litvánia 325 (főként Szíriából és Eritreából érkezett) menekült befogadására készül. Az illetékesek azonban úgy beszélnek, mintha háborúra készülnének, nem pedig a menekültek társadalmi integrációjára.
"Litvánia olyan összekötő tisztviselőket küldött, akik aktívan részt vesznek majd a menekültek válogatásában. Fő célunk, hogy olyanokat fogadjunk csak be, akik nem jelentenek veszélyt a nemzeti és a nemzetközi biztonságra nézve," magyaráztaSaulius Skvernelis belügyminiszter.
A miniszter megígérte, hogy külön figyelmet fordít majd a ruklai menekültállomásra. "Félelemre semmi ok: rendőrből nem lesz hiány."
'Integrálódni szeretnének'
Litvániában egyelőre csak a közrend és a közbiztonság fenntartásának szempontjából került szóba a menekültek ügye, amely oly sok fejfájást okoz. Általában kiemelik, hogy kizálólag azokat látják szívesen, akik " integrálódni szeretnének".
Az integrációs késztetéshez nyilván "bátorítást" ad, hogy a köztereken teljesen betiltják a muzulmán kendő viseletét. A kezdeményezés a Nemzetbiztonsági és Védelmi Bizottság elnökétől származik.
Végül is nem lehet tudni "ki rejtőzik a burka mögött: lehet, hogy terrorista, olyan férfi vagy valamilyen személy, akit nem akarunk itt látni," fejtegette Artūras Paulauskas, hozzátéve, hogy a franciáktól vette át az ötletet.
Idejében fel kell készülni
Litvániában mindezidáig nem akadt olyan nő, aki burkát vagy nikábot viselt volna, noha 5 000 muzulmán él az országban. A szakértők is megpróbálták lehiggasztani a lakosságot és a politikusokat: a szíriai és az eritreai muzulmánok nem viselnek burkát vagy nikábot, úgyhogy talán felesleges most a tiltással foglalkozni.
Csakhogy az intézkedéssel leginkább azt kívánják elérni, hogy egy lépéssel megelőzzék azt, ami a politikusok szerint feltétlenül bekövetkezik majd a nyugati világban. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Bizottság elnöke szerint minél több lesz a menekült, annál erőteljesebb ellenállást fejtenek majd ki az ilyen tilalmakkal szemben, ezért érdemes idejében felkészülni.
A litván hivatalnokoknak tehát nem túl összetett a menekültek integrációjáról alkotott elképzelésük. Úgy vélik, az integráció nem más, mint engedelmeskedni a helyi szabályoknak és normáknak. És mivel lehetne inkább kifejezni, hogy betartatják ezeket a szabályokat, mint tilalmakkal, különösen azokkal szemben, akik remélhetőleg nem fognak tiltakozni ellene: ezek pedig a nők.
A vita elmélyítése
Ha pedig ilyen a politikusok hozzáállása a kérdéshez, Litvániában nyilván komoly kihívást jelent a menekültek integrációja. Komoly aggodalomra ad okot a menekültellenes beszédmód, ami tovább táplálja a lakosságban lappangó félelmeket, mivel feltehetően olyan, egyes embercsoportokat elszigetelő megoldások születnek majd, amelyek következtében tovább fokozódnak a társadalmi feszültségek.
A nyilvánosságban is megjelent az olyan vélemények felbukkanása iránti igény, amelyek szerint empátiával kellene viseltetni a menekültek iránt, és amelyek érveken, nem félelmeken alapuló, mérsékeltebb bírálatot fogalmaznak meg az EU menekültpolitikájával kapcsolatban.
Sajnos az egyelőre sekélyes vita elmélyítésére tett kísérleteket csírájukban elfojtják a fenyegető szalagcímek.
A legnagyobb litván hírportál több ilyet is lehoz naponta: "Nagyfokú fenyegetettség: a litvánok már egymás torkának estek", "Legborúsabb kilátások Európában: menekültek vagy Görögország" vagy "Itt az új Európa: felkészültél rá?"
Hát igen, fekészültünk, legalább is a burkaellenes harcra - a menekültek tényleges integrációjára azonban sajnos még nem.