Tech & Rights

Népirtásnak számít-e a szabadságharcosok meggyilkolása? Litvániának nem sikerült igazolnia a keresetét

A strasbourgi bíróság szerint Litvánia indokolatlanul vont egyenlőséget a szovjetek ellen küzdő szabadságharcosok elpusztítása és a népirtás között.

by Human Rights Monitoring Institute
Az EJEB 9 szavazattal 8 ellenében úgy döntött, hogy a Vasiliauskas v. Litvánia ügyben sérült az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelmének Európai Egyezményének 7-dik cikke (nincs helye a törvényen kívüli büntetésnek)

A litván bíróság korábban bűnösnek nyilvánította és négy év börtönre ítélte az egykori MGB (KGB) tiszt Vasiliauskast, amiért 1953-ban népirtást követett el szabadságharcosok ellen, és csak betegségére és idős korára tekintettel függesztette fel a büntetést.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságán benyújtott fellebbezésében a kérelmező az Egyezmény 7-dik cikkére hivatkozva azt állítja, hogy a litván bíróság túl tágan, a nemzetközi jogszabályokkal ellentétesen értelmezte a népirtás kifejezést, ugyanis egy politikai csoport meggyilkolását is ide sorolta, a nemzeti bíróság szerint ugyanis a partizánok annak tekinthetők.

Tévesen ítélték el népirtásért

A bíróság Nagykamarája megállapította, hogy a Vailiauskas elleni ítélet "olyan törvényeken alapult, amelyek 1953-ban [sem a nemzeti, sem a nemzetközi jogban] nem voltak érvényben", megszegve ezzel az Emberi Jogok Európai Egyezményét.

A litván Alkotmánybíróság tavaly azt indítványozta, hogy a szovjet kilakoltatások és megtorlások a partizán háborúk során népirtásnak minősülnek, amennyiben bebizonyosodik, hogy e bűncselekmények célja a litván nemzet egy jelentős hányadának megsemmisítése volt. Az Alkotmánybíróság értelmezése alapján Litvánia megtehette, hogy tágabban értelmezi a népirtás fogalmát, csakhogy a kérdéses rendelkezéseket nem lehetett volna visszamenőlegesen alkalmazni.

A strasbourgi bíróság megállapította, hogy nem volt "történetileg és tényekkel elmagyarázva", miért tekinthetők népnek a litván partizánok. Az ítélet szerint:

"A bíróság nincsen meggyőződve arról, hogy a kérdéses időszakban a kérelmező, akár ügyvédi segítséggel, tudhatta, hogy a litván partizánok meggyilkolása litván nemzetiségű vagy etnikumú személyek elleni emberirtásnak minősülhet majd."

Érzékeny téma

A szovjet korszak rendkívül érzékeny téma a litvánok számára. Ezért számos szervezet és mozgalom elítélte az EJEB döntését. A szovjet megszállás elleni küzdelemmel foglalkozó szervezetekből álló nyilvános tanács bejelentette, hogy tiltakozik "a partizánok gyilkosainak felmentése ellen", azt állítva, hogy az EJEB döntése "elfogult és igazságtalan" volt.

Vytautas Landsbergis (Litvánia első államfője a Szovjetuniótól való elszakadás, illetve az ország függetlenségének kikiáltása után, ma pedig politikus és az Európai Parlament képviselője) kijelentette, hogy az "EJEB döntése jelenlegi formájában közvetlenül legitimálja a Litván Köztársaság Szovjetunió általi megszállását és annektálását."

A Konzervatív Párt határozatot hozott arról, hogy fellebbez az EJEB döntése ellen, mivel szerintük 1953-ban Vasiliauskasra a megszállás előtt hatályos büntetőjogi rendelkezések voltak érvényesek, melyeket "a független Litvánia egyik törvénye sem hatálytalanított".

"Kicsit túlzásba vittük"

A jogász szakma más véleményen van. "A függetlenségünk újra kivívása után minden szovjetek által elkövetett bűnt népirtásnak kezdtünk nevezni - kicsit túlzásba vittük. Most túlbuzgóságunk levét isszuk és, remélem, a jogalkalmazók és a bíróságok eztán komolyabban veszik majd a nemzetközi jogszabályokat," közölte az üggyel kapcsolatban Justinas Žilinskas nemzetközi jogász.

A szakértő szerint sokféle okra vezethetők vissza a hibák. "Vannak mögötte politikai okok is, de az is ide tartozik, hogy még fiatal és tapasztalatlan az államunk, valamint a késztetés, hogy ne engedjük, hogy megússzák a bűnösök, és minél gyorsabban ítéljük el őket.

Žilinskas hangsúlyozta ugyanakkor, hogy optimizmusra ad okot, hogy a döntés "hemzseg az ellentmondásoktól", valamint az, hogy egyes bírók megértők és támogatók voltak Litvánia álláspontja iránt. Egidijus Kūris, a Litvániát képviselő bíró, Archibald MacLeish "A fiatalon elhunyt katonák nem beszélnek" című versének idézésével adott hangot ellenvéleményének.