Most először nem valamiféle háborús övezethez hasonlított a balti Pride felvonulás. A sok mosolygós arc, integető járókelő, zene és jókedv, a menethez folyamatosan csatlakozó tömegek mind arra utaltak, hogy teljes gőzel beindult a nyári fesztiválszezon - csak egy egészen kis csoportocska érezte magát kényelmetlenül, mivel nem volt ínyére az esemény.
Szolidaritással válaszoltak a gyűlöletre
Minek köszönhető ez a pálfordulás? 2010-ben még azoknak, akik részt kívántak venni a rendezvényen, biztonságiak által kísért buszokon kellett vonulniuk. Erős rendőri védelem övezte az egész menetet, mely a belvárostól távol, egy kerítésekkel határolt területen zajlott, dühödt ellentüntetők ostromában.
Akkor nem barátságos mosollyal, hanem füstgránáttal, szitkokkal, ferde kereszttel üdvözölték a felvonulókat. 2013-ban, a városi hatóságokkal való hosszas jogi csatározások után végül sikerült elérni, hogy a főváros főutcáján haladjon a menet - ám korántsem volt olyan vidám a hangulat, mint most
Incidensekre is sor került - a rendőrségnek kellett elvonszolnia egy országgyűlési képviselőt, aki rátámadt a felvonulókra.
Valószínűleg annak köszönhető a változás, hogy az orlandói támadás miatt fellángolt az LMBTI-emberek iránti szolidaritás. A tragédiáról szóló litván sajtócikkeket gúny, élcelődés és utálkozás fogadta anoním kommentelők részéről, így azok sem tudtak közönyösek maradni, akiket eddig hidegen hagytak az LMBTI-emberek problémái.
Híres újságírók, politikusok és más közszereplők adtak hangot az áldozatok családja és barátai iránti együttérzésüknek és szolidaritásuknak, ítélték el a gyűlölködő megjegyzéseket és hívtak mindenkit a balti Pride fesztiválra.
"Köszönjük, hogy csendben maradt"
A külügyminiszter és nem kevesebb mint 12 külföldi nagykövet is támogatta a szombati eseményt, melyen számos külföldi diplomata, litván politikus, valamint két svéd miniszter is részt vett.
Nem jöttek el ugyanakkor magas beosztású tisztségviselők, a vilniusi polgármester pedig csak videóüzenetben üdvözölte a résztvevőket.
Ettől még nem lankadt az ott lévők lelkesedése, az LMBTI-közösség pedig, mivelhogy szokva van már ahhoz, hogy mindenhonnan - akár a hatóságok képviselőitől is - csak érzéketlen megjegyzéseket kell elszenvednie, az elnöknek címezve ezt írta fel egy transzparensre: "Köszönjük, hogy legalább csendben maradt."
A felvonulók az orlandoi tömegmészárlás áldozatai iránti részvétüket kifejezendő, a "Mi vagyunk Orlando" akció keretében végigfeküdtek a járdán.
Nem elég szeretni és imádkozni
Stuart Milk, a Haervey Milk Alapítvány elnöke megtörten beszélt a tragédiáról a balti Pride előtt rendezett konferencia nyitóbeszédében.
"Fáradt vagyok, fáj a szívem, mélyen megrázott az eset," mondta Stuart meggyilkolt barátaira és elvtársaira emlékezve. "De egyszerűen nem elég szeretni és imádkozni. Világszerte még mindig sok fájdalmat okoz, rengeteg életbe kerül a gyűlölet és a kirekesztés."
Többeket könnyekre fakasztó, érzelmes beszéde után az osztrák Ulrike Lunacek, az Európai Parlament alelnöke és az LMBT-jogok munkacsoportjának elnöke egy egyszerű költői kérdést tett fel: Vajon képesek volnának-e az LMBTI-közösséget makacsul elutasítók Stuart szavait hallva is ragaszkodni a homofóbiájukhoz?
"Tudnának-e továbbra is gyűlölettel beszélni rólunk, erőszakot elkövetni velünk vagy bármely más diszkriminált kisebbséggel szemben?"
Miután lerótták kegyeletüket az áldozatok előtt, a résztvevők megvitatták, hogyan alakul az azonos neműek jogi helyzete szerte a világon, Dél-Afrikától az USA-n keresztül az Európa Tanács tagállamaiig, majd arról volt szó, hogyan lehetne ilyen törvényt hozni Litvániában.
Természetesen szóba került, milyen módokon próbálják meg tovább korlátozni az LMBTI-jogokat a litván törvényhozók, hogyan fosztják meg az LMBTI-családokat az őket megillető alkotmányos védelemtől. A közönséget arra kérték, írjanak alá egy petíciót ez ellen a kezdeményezés ellen, amelyet feltehetően a jövő héten szavaz meg a litván parlament.