A párizsi merényletek után, illetve egy belgiumi terrorista sejt felszámolását követően a belga kormány többféle intézkedést helyezett kilátásba a kialakult bizonytalanságban az állampolgárok biztonságának megerősítése érdekében. Összesen 12 intézkedést terjesztettek elő a radikalizmus és a terrorizmus elleni küzdelem hatékonyságát fokozandó. Az Emberi Jogi Liga (LDH) kritikusan szemléli ezeket az intézkedéseket, mivel nem szeretné, ha a terrorizmus elleni nemes küzdelemben járulékos kárként tekintenének az alapvető szabadságjogok eltiprására.
A különleges nyomozási módszerek alkalmazásának kiterjesztése
Akárcsak a környező államok, az utóbbi években Belgium is meglehetősen kitágította a súlyos bűncselekmények elleni jogi fellépés lehetőségét. Úgyhogy most nem igazán időszerű tovább bővíteni ezt az eszköztárat (ráadásul a témában illetékes bűnüldöző szervek nem is igényeltek ilyesmit). Fontos kivételt jelent ez alól az olyan esetekben történő lehallgatás engedélyezése, ahol a terrorizmusra való felbujtás, toborzás és képzés esete forog fenn. E tekintetben, vagyis az ilyen jellegű cselekményekkel kapcsolatban ugyanis ésszerűnek látszik megfelelő intézkedések bevezetése. A közelmúltbeli események azonban nem indokolják, hogy további kivételeket tegyenek a jogszabályok alól.
Több lehetőség nyílik az állampolgárságtól való megfosztásra
Egyértelműen ez a lehető legrosszabb reakció. Ennek következtében tudniillik kétfelé hasad a belga társadalom: azokra, akiknek soha sem vehetik el az állampolgárságát és azokra, akiket bármikor megfoszthatnak tőle. Az intézkedés ellentétes az "együttélésről" szóló kormányzati maszlaggal, és azt idézi elő, hogy a származásuk szerint egyenlőtlen bánásmódban részesítsék az állampolgárokat, azaz az "új belgák" másodosztályú állampolgárokká válnának. A kIrekesztéssel szemben az állampolgárok közösségébe történő befogadás az egyetlen olyan eszköz, amelyik remélhetőleg megfelelő választ kínál a körülöttünk zajló szélsőséges (erőszakos) cselekményekre.
Személyes igazolvány ideiglenes bevonása, útlevél megtagadása és vagyonlefoglalás
Az LDH kitart amellett az álláspontja mellett, hogy a pereskedő felek jogai és az eljárás szempontjából van szükség ezekre az intézkedésekre. Tehát míg a kormány a Szövetségi Ügyészség javaslatára eljáró biztonsági miniszterre bízná ezek megtételét, az LDH szerint mindenekelőtt egy független és pártatlan bírónak (például vizsgálóbírónak) alaposan meg kell vizsgálnia a helyzetet, majd az érdekelt állampolgároknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hivatalosan fellebbezzenek a nyomozóhatóság döntése ellen, megkérdőjelezve annak jogszerűségét, az önkényes beavatkozás lehetőségének kiküszöbölése érdekében.
Információ- és kapacitásmegosztás az állambiztonság kérdéseinek elemzéséhez
Az LDH álláspontja szerint az állam és a biztonsági szolgálatok eleve komoly információs adatbázissal rendelkeznek. A múlt heti terrorizmus-elleni művelet alapján úgy látszik, hogy bűnüldözési szempontból nem az információszerzés az elsőrendű kérdés, hiszen azok a személyek, akikre kiterjedt az akció, régóta a hatóságok látókörében voltak és ellenőrzés alatt álltak. Az LDH ezért kétségbe vonja az egyébként nem veszélytelen további információszerzési kísérletek helyénvalóságát. E tekintetben az LDH azt szeretné, hogy amennyiben mégis bővítenék az adatbázist, legyenek különös tekintettel a nyomozás bizalmas jellegére, valamint az arányosság elvére, ami a magánélet tiszteletben tartását illeti. Eléggé ellentmondásos volna, ha a demokratikus értékeket aláásó személyek és szervezetek elleni küzdelem során - járulékos kárként - sérülne alapvető demokratikus értékeink egyik legfontosabbika, a magánélet tiszteletben tartásának elve.
A börtönbeli radikalizálódás elleni küzdelem
Több nemzetközi szervezethez hasonlóan az LDH is rámutatott, hogy a kormány egyáltalán nem hajlandó az elítéltek oktatását és rehabilitációját elősegítő intézkedéseket tenni. Márpedig a börtönök kifejezetten problémás, bűnelkövetésre hajlamosító közegnek számítanak, ahol az elítéltek egy része könnyen radikalizálódhat. Teljesen értelmetlen a biztonsági intézkedések erősítésével küzdeni a börtönbeli radikalizálódás ellen. Ehhez mindenekelőtt a börtön világának, a börtönbeli életnek alaposabb megismerése van szükség. Eddig viszont csak a biztonságra irányuló, egyáltalán nem hatékony próbálkozásoknak lehettünk tanúi, úgyhogy itt az ideje a szemléletváltásnak.
A hadsereg bevonása a különleges ellenőrzési feladatokba
Az LDH nem ért egyet ezzel a szükségtelen és haszontalan intézkedéssel. A katonaságnak nem az a dolga, hogy ellepje az utcákat, ez ugyanis megint csak nem fér össze a demokratikus berendezkedéssel. A hadsereget háború esetén kell mozgósítani, tudván, hogy a rendőrséggel szemben a katonai erőket nem a közrend és a béke fenntartására, a demokrácia és az emberi jogok védelmére képezték ki. A rendőrség feladata az állampolgárok biztonságának és az alapvető jogok betartásának szavatolása - az utóbbi napokban bizonyította is ez irányú rátermettségét. A hadsereg semmiféle hozzáadott értéket nem képvisel a válság kezelésében, a jelenléte inkább bizonytalanságot kelt a városokban anélkül, hogy fokozná az állampolgárok tényleges biztonságát. Ha mégis elfogadják a hadsereg bevonására tett intézkedési javaslatot, fontos, hogy csak rövid távon, előre meghatározott időszakban kerüljön ilyesmire sor, és az állampolgárok tárgyilagos tájékoztatást kapjanak a veszély mibenlétével kapcsolatban.
Általában véve az LDH arra törekszik, hogy felhívja a kormány figyelmét két olyan ellentmondásos körülményre, amelyeket fontos volna figyelembe venni a válságkezelés során:
1. A párizsi eseményeket látványos állampolgári összefogás követte, a tömegek pedig nyomatékosan kifejezték a szólásszabadság iránti elkötelezettségüket. Ezért a szólásszabadságot (általánosságban illetve az Interneten) korlátozó intézkedések nehezen volnának értelmezhetők. Amennyiben szükséges és hasznos az internetes kommunikáció nagyobb fokú ellenőrzése, megengedhetetlen, hogy ez a cenzúra bevezetését jelentse.
2. A szövetséges kormánynak a terrorizmussal szembeni következetes és átfogó fellépéshez érdemes volna a belga fegyverpiacra koncentrálnia. Ne feledjük, hogy Szaúd-Arábia és Katar a legfőbb vásárlók közé tartoznak a belga piacon, márpedig köztudott, hogy ezek az államok pénzelik a szíriai és iraki dzsihádistákat.
Összegzésképpen: az LDH arra int, hogy alaposabban járják körül, mennyire szükségesek és arányosak a terrorizmusellenes intézkedések, és mekkora kockázatot jelentenek a drákói szigor térnyerésének szempontjából. Az LDH hangsúlyozza, hogy csakis rövid távon jöhessenek szóba a javasolt intézkedések, amelyek amúgy sem oldják meg a terrorizmus és a radikalizálódás problémáját. Az ilyen jelenségekkel szembeni küzdelem csak akkor lehet hatékony, ha nagyobb figyelmet szentelnek az oktatásra, a munkavállalásra, a diszkriminációra, valamint a nemzetközi politikára befolyást gyakorló, összetett kérdésekre. A kizárólag a biztonságra irányuló megközelítés helyett rendkívül komplex intézkedésekre volna szükség, hiszen nem elég a tüneteket kezelni: magát a betegséget kellene leküzdeni.
A terrorizmus elleni küzdelem egyszersmind az alapvető demokratikus értékek védelmét is jelenti. Ha a válság során feledésbe merül egyik-másik alapvető szabadságjog, akkor nincs mese: győztek a terroristák.