Ez alól a szabály alól kivételt lehet tenni, ha a bíróság úgy dönt, hogy az illető személy mentális állapota nem jelent fenyegetést a házasságra illetve a születendő gyermekek egészségére nézve. A teljesen cselekvőképtelen személyek esetében nem tehető ilyen kivétel.

A lengyel nemzeti ombudsman az Alkotmánybíróságon megtámadta a fenti rendelkezéseket, mivel szerinte megsértik a méltósághoz való jog, illetve a magánélethez és családi élethez való jog alkotmányos garanciáit.

A Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért (HFHR) szakértői jelentést adott be a kérdéssel kapcsolatban. A szervezet ebben kifejti, hogy bár a lengyel alkotmány nem rendelkezik közvetlenül a házasodás szabadságának jogáról, ettől még azonban kétségtelenül ez az egyik legfőbb egyetemes emberi jog.

"Egyfelől az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12-dik cikkére hivatkozunk, amely minden felnőtt ember számára biztosítja a házasodás jogát, másfelől pedig az amerikai Legfelső Bíróság döntéseire, amelyek 60 éve alkotmányos emberi jogként kezelik a házasságot," magyarázta Marcin Szwed, a HFHR jogásza.

A sztereotípiák megdöntése

Miként a Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért hangsúlyozta, sok országban korlátozzák a mentális illetve testi betegek házasságkötési szabadságát - ez általában, de nem kizárólag, a cselekvőképtelenekre vonatkozik.

Az ilyen rendelkezéseket általában azzal igazolják, hogy a mentálisan vagy testileg sérülteket meg kell védeni az esetleges visszaélésektől, hogy képtelenek a családfenntartásra és a gyermekek nevelésére, de eugenikai érveket is fel szoktak sorolni.

"Mára jobbára megdőltek az olyan sztereotípiák, miszerint a mentálisan sérültek nem képesek stabil családban élni vagy gyermekeket nevelni. Kiderült, hogy megfelelő állami támogatás mellett az ilyen emberek is képesek a boldog családi kapcsolatok fenntartására. Ráadásul a nemzetközi jog kötelezővé teszi a mentális és testi sérültek jogainak tiszteletben tartását," fejtegette Szwed.

Nemzetközi normák

A HFHR a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, annak is 23-dik cikkére hivatkozott, amelyik megtiltja, hogy egy ország diszkriminálja a fogyatékkal élőket a házasságkötési jog és a családi élet védelméhez való jog szempontjából. A szervezet ezen kívül az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is idézte a jelentésében.

A strasbourgi bíróság számtalanszor kiemelte, hogy egyik ország sem vezethet be a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos sztereotípiákon alapuló általános tilalmakat, hanem olyan rendelkezéseket kell hozniuk, amelyek lehetővé teszik az érintettek képességeinek egyéni felmérését.

Sok esetben ez a gondolat hatja át a családjogot, például a mentális vagy testi fogyatékkal élők szülői jogaira vonatkozóan.