Tech & Rights

Szenzációs hírek helyett nézd a teljes képet!

Miközben a nyilvánosság figyelmét lekötötte a teljességgel abszurd "holokauszt törvény", a lengyel kormány rákapcsolt és végrehajtott egy sor, a hatalom számára sokkal lényegesebb törvénymódosítást.

by Jonathan Day

Egy pár hónapja elfogadott lengyel törvény, amelynek értelmében büntethetővé vált, aki szerint az ország közreműködött a náci háborús bűnök elkivetésében, olyan mértékű közfelháborodást váltott ki országszerte, hogy a hírmagyarázók küzül sokan azt hitték, ezúttal nagyon elszámította magát a kormány. De mi van, ha mégsem? Ha éppen a hangulatkeltés volt a célja?

A fontos európai sajtótermékek címoldalon tárgyalták az úgynevezett holokauszt törvényt, így a visszás jogszabály esete nyomban nemzetközi ügy lett. Ugyanakkor nem látszik valószínűnek, hogy az uralmon lévő PIS pártot különösebben érdekelte volna ez a törvény. Tény, hogy a párt legnacionalistább támogatóinak szája íze szerint való volt, de nem igazán segíthetett a szavazóbázis egyesítésében és a közös platform kialakításának a szempontjából sem ért sokat. Ráadásul, ellentétben némelyek állításával, igencsak kiszámítható volt a válaszreakció, ami nem csoda: vegyük a földrész talán legkényesebb témáját, majd alkossunk egy olyan törvényt, amelyik lehetetlenné teszi a róla való beszédet és ismeretterjesztést - naná, hogy ki fognak borulni ettől a zsidók és a nem zsidók, és minden készen áll majd egy jó kis nemzetközi botrányhoz. Márpedig pont ez volt a lényeg.

Odasüss!

Miközben az egész világ a holokauszt törvénnyel volt elfoglalva, a PIS-kormány alattomban a hatalom számára sokkal lényegesebb - és a lengyel demokráciára nézve sokkal pusztítóbb - törvénymódosításokat hajtott végre: teljesen átalakította a választás menetét. Gyökeres változtatásokról van szó. Ezentúl szinte az összes választási tisztviselőt, a regionális szintűeket is maga a kormány választhatja ki. A választásokat felügyelő és az eredményeket hitelesítő Nemzeti Választási Bizottság kilenc tagját korábban egyenlő arányban jelölte ki az ország három legfőbb bírósága (az Alkotmánybíróság, a Legfelső Bíróság és a Legfelső Közigazgatási Bíróság). Mostantól viszont csak két ilyen tagja lesz a testületnek, a többi hét bírát a Parlament alsóháza jelölli majd ki. A kormány által kiválasztott választási tisztviselők a választási körzethatárokat is átrajzolhatják és felülbírálhatják a helyi önkormányzatok független döntésein alapuló változtatásokat.

Mindez olyan befolyást biztosít a kormánynak, ami megalapozza a hatalmuk megtartását. Arra sosem adott érdemleges választ a kormány, miért is kellett végrehajtani ezeket a változtatásokat. De nincs is rá szükség. A PIS-nek eleddig nem sikerült annyira megalapoznia a hatalmát, mint más környékbeli populista rendszereknek (rád célzunk, Magyarország). A párt a 2015-ös választásokon került többségbe a parlamenti helyek valamivel több mint a felének (460-ból 235) a megszerzésével, miközben a választóknak csak 37,6%-a szavazott rá. Ilyen helyzetben természetes, hogy egy visszaélések elkövetésére hajlamos, tekintélyelvű kormány megpróbálja megerősíteni a hatalmát.

Szóval mi lett a holokauszt törvénnyel? A kormány száznyolcvan fokos fordulatot vett és törölte a legfőbb passzusait, így annyira felhígult, hogy alig maradt jogi érvénye. Bármilyen furcsán hangzik, ez is tökéletesen kiszámítható volt: ha végül meghátrálunk egy olyan ügyben, amelyik igazából nem is érdekel minket, az ellenfél örül majd a kis diadalának, mi pedig észrevétlen megkapjuk, amire valójában vágytunk.

Mindez megvan írva a nagykönyvben, amit a tekintélyelvűek használnak szerte a világon. Putyin az ellenfelei bebörtönzésével és meggyilkolásával stabilizálja a hatalmát, a lengyel és a magyar kormány pedig a média és a bíróságok ellenőrzésével, valamint a választási törvénynek a hatalomban maradásukat megkönnyítő módosításával éri el ugyanezt. Ezek a húzások időnként felkeltik a nemzetközi nyilvánosság érdeklődését, sokszor azonban elsikkadnak. És itt kezdődik a tekintélyelvűek másik fő ellenségének, a civil szervezeteknek a szerepe. A mi dolgunk, hogy figyelmeztessük a kormányt, ha visszaél a hatalmával akkor is (sőt, főleg akkor), ha az adott ügy nem kap akkora médiafigyelmet, amekkorát megérdemelne.

Demokrácia vagy halottaságy?

Még sosem voltak annyira veszélyeztetve az Európai Unió értékei, mint manapság - ráadásul éppen egyes tagállamok kormányai részéről. Politikai okokból az EU nehezen képes megvédeni a saját érdekeit, leginkább viszont a demokrácia ereje van próbára téve úgy, ahogy van, az egész Unióban. A lengyel holokauszt törvény tényleg súlyosan veszélyeztette a szólásszabadságot és más alapjogokat is, önmagában mégsem tudta volna letaglózni a jogállamot. A választási törvénynek a kormány által eszközölt módosításai azonban igen.

Általában nem a nemzetközi felháborodást keltő egyes törvények okozzák a demokrácia vesztét. Gyakran alattomban hozott törvénymódosítások miatt pusztul el, a lényeglátását elveszített nyilvánosság önünneplése közepette.

Ha úgy érzed, az ismerőseidnek többet kellene tudniuk mindarról, ami a tekintélyelvűek által alkalmazott trükkök nagykönyvében meg van írva, oszd meg velük a Túlélőkalauz tekintélyelvű rendszerekhez című videósorozatunk részeit.