Tech & Rights

Látogatás egy belgiumi idegenrendészeti fogdában

Milyen az élet egy belgiumi idegenrendészeti fogdában? A Steenrock fesztivál alkalmából egy parlamenti delegáció érkezett a Caricole fogdába, ahol az Emberi Jogi Liga kalauzolta a látogatókat.

by David Morelli
Photo: Simon Blackley - Flickr/CC content

A belgiumi Caricole idegenrendészeti fogda előtt évről évre megrendezik a Steenrock zenei fesztivált. A rendezvény szervezői a fogda bezárását, a visszatoloncolások leállítását, a menedékügyi és bevándorlási politikák felülvizsgálatát követelik. Azt kívánják elérni, hogy mindenki élhessen a szabad mozgás jogával, és hogy vessenek véget a rendőri erőszaknak.

Az esemény alkalmából egy belgiumi és egy európai parlamenti küldöttség látogatott el a fogdába, akiket többek között a Belgiumi Emberi Jogi Liga (LDH) munkatársai kísértek végig a létesítményben. A látogatók többsége még sosem járt ilyen helyen, ezért az LDH elnöke, Alexis Deswaef magára vállalta az idegenvezető szerepét.

'Befogadhatatlanok'

A Caricole fogda 2012 tavasza óta üzemel, kiváltva a brüsszeli repülőtérnél található INAD központot és a 127bis Fogadóközpontot. A létesítményben tett látogatás körülbelül másfél óráig tartott. Először is az intézmény igazgatója és a biztonsági szolgálat főnöke tartott rövid tájékoztatást a fogadóhelyiségben.

A központ 90 férőhelyes, de általában a kapacitásának kétharmada sincs kihasználva. Olyanok számára épült, akiket Belgium "befogadhatatlanoknak" minősít, például, mert nincsenek rendben az okmányaik, vagy nem tudják bizonyítani, hogy elég fizetőeszközzel rendelkeznek.

Az ilyen személyeket általában három napig őrzik az intézményben, hogy azután repülőre ültessék őket. Menedékkérők is tartózkodnak a fogdában, mégpedig hosszabb ideig. Ők a repülőtéren vagy már a Caricole-ban nyújtottak be menedékjogi kérelmet.

A menedékkérőket általában két-három hónapig tartják a fogdában, amíg meg nem érkezik a válasz a kérelmükre. Pozitív elbírálás esetén a Fedasiltól kapnak támogatást. Ha viszont elutasítják a kérelmüket, kiutasítják őket az országból.

Külön kategóriát képviselnek az "illegális személyek", akiket lehetséges kitoloncolásukra várva tartanak itt fogva. Ők hónapokig tartózkodnak az intézményben; egy terhes asszony például majdnem fél éve van már a Caricole-ban. Végül azokat is itt őrzik, akiket a Belügyminisztérium utasítására tartanak fogva (általában valamelyik börtönből szállították át őket a Caricole-ba).

Nyugodt légkör

A különböző kategóriák együttélése állítólag nem okoz gondot, és az intézményben elég nyugodt a légkör - tudtuk meg.

Jelenleg főleg albánok, irakiak és szíriaiak tartózkodnak a létesítményben.

Arra a kérdésre, kiskorúakat is tartanak-e itt fogva, az igazgató azt válaszolta, hogy ilyesmi is előfordul, de csak arra a pár órára, amíg ki nem derítik az életkorukat.

Azzal kapcsolatban, mennyire férnek hozzá a fogva tartottak a jogaikat érintő információkhoz (jogi képviselet, az ellenük folyó eljárások stb. tekintetében), az illetékesek úgy nyilatkoztak, hogy érkezéskor mindenki megkapja a szükséges dokumentumokat (melyek 30 különböző nyelven állnak rendelkezésre). A civil szervezetek és a panaszbizottság elérhetőségére vonatkozó tájékoztatást a közös helyiségekbe függesztik ki. Arra nem volt elég időnk, hogy meg is tekinthessük ezeket a tájékoztató anyagokat.

Zöld területek, magas kerítések

Ezután széles folyosókon haladtunk végig. Körös-körül minden fehér, a lekerekített ablakok zöld területekre nyílnak. Nagy tisztaság mindenütt. Mintha kórházban járnánk.

A fogva tartottak többsége nem beszél hollandul, ennek ellenére mindent ezen a nyelven írtak ki. Van internetkapcsolat, ám csak napi néhány órán át használható. Kevés a személyzet.

Van egy udvar (kb. háromszor három méter) és egy sportpálya, melyet magas kerítés vesz körül. Viszont sehol egy lélek. A könyvtár is üres volt, és a tévészobában is alig néhány lakó ücsörgött.

Megtekintettük az egyébként rendkívül tiszta "fogadóhelyiségeket" is (melyekben négy fő tartózkodhat), és az elkülönítőket (ezekbe állítólag "kizárólag betegeket" helyeznek (például ebola-járvány veszély idején). Ezekbe a helyiségekbe egy kukucskálón át tudtunk benézni.

A Caricole-ban igen szűkek az elkülönítők, apró ablakokkal és fekete falakkal. Nincs bennük se ülőalkalmatosság, se bármi más. Sokszor dohányzónak használják ezeket a helyiségeket.

2014-ben 15 alkalommal kerültek használatba ezek a cellák, többnyire valamilyen súlyos verekedés után, és főleg rövid időre, úgy két-három órára (eddig tart, amíg a bentlakó megnyugszik).

Gyógyszereket csak orvosi rendelésre alkalmaznak, és erről nyilvántartást vezetnek.

Beszélgetés a bentlakókkal

Utunk egyik állomásán egy folyosón szóba elegyedtünk három nővel, akik szerettek volna beszámolni nekünk a helyzetükről. Logisztikai szempontból nem nagyon volt miről beszélni, csakhogy kiderült, hogy a szabadságuktól való megfosztottságot akarják elpanaszolni és azt, hogy különféle megalázó helyzeteknek vannak kitéve (például áthelyezésekkor vagy a bíróságra szállításukkor megbilincselik őket).

Hadd hozzuk fel annak a fiatal szomáliai nőnek az esetét, akit megbilincselve szállítottak, majd ottfelejtették őt a teherautón a rendőrök. A nő két óra hosszat üldögélt a hőségben, víz nélkül, úgy, hogy senkihez sem tudott segítségért folyamodni. Végül valakinek eszébe jutott, visszajött érte és bevitte a fogdába.

Voltak, akik azt hánytorgatták fel, hogy egy bizonyos ízlés szerint készítenek minden ételt, ezért egyesek napokig egy falatot sem esznek.

Néhányan idővel megszólítottak bennünket. Egy idős férfi megmutatta a lábprotézisét, és közölte, fogalma sincs, miért tartják itt. Egy másik férfi azt állította, nyomban 20 perccel azután letartóztatták, hogy megkapta az elutasító választ a menedékügyi kérelmére. Egy harmadik tudtunkra adta, hogy szeretne egy másik ügyvédet.

Azzal kapcsolatban is érdeklődtünk, előfordul-e rendőri beavatkozás a központban. A válasz az volt, hogy nem. Távozásunkkor azonban, amikor az igazgató egy hátsó kapun kitessékelt minket a létesítményből, legalább tizenöt rendőrt láttunk, amint éppen kiléptek az épületből.

A kijáratnál néhány újságíró várt bennünket, a főbb lapoktól vagy a köztévétől viszont senki se jött el.

Nem engedték meg, hogy az LDH a program szerint felolvassa a nyilatkozatát (állítólag nem maradt rá idő).

Kíváncsian várjuk, hogyan értékelik majd a jelen lévő országgyűlési képviselők a látogatást.