A brit belügyminiszter kifejezésével élve "hemzsegő" menekülteket a sajtóban "szervezett bűnszövetkezetnek", "a tenger színén sodródó emberi hulladéknak", illetve "kivédhetetlen áradatnak" is aposztrofálták már. Ők azok a Calais-ban vesztegelő migránsok, akik között járványok pusztítanak és akiknek a sorsa teljességgel hidegen hagyja a közvéleményt.
A háború, népirtás, zsarnokság és kizsákmányolás elől menekülők jobb életet remélnek a családjuknak. Mindössze azt szeretnék, ha biztonságban tudhatnák magukat és a gyermekeiket. Ezért az életüket kockáztatva teherautókra kapaszkodnak fel, vonatsínek mentén gyalogolnak, és vállalják, hogy a bűn és az erőszak "dzsungelében" éljék az életüket.
A válság valójában abban áll, hogy hihetetlen összegeket költenek a határok katonai ellenőrzésére, amelyek átlépése sok menedékkérőnek az életébe kerül, miközben a föld leggazdagabb országainak előcsarnoka mára óriási menekülttáborrá vált.
Korunk páriái
Az utóbbi tíz évben a politikusok Európa-szerte azon versengtek, melyikük képviseli a legkeményebb jogi vagy egyéb jellegű irányvonalat a bevándorlással kapcsolatban. Korunk páriái a szülőföldjüket a legkülönbözőbb okokból elhagyó menekültek és bevándorlók.
Nagy-Britannia eddig mindig befogadta a sors kivetettjeit, a hugenottáktól és a német zsidóktól kezdve a szovjetekig vagy a kelet-afrikai ázsiaiakig. Akkor is elhangzottak a mostani érvek: túlságosan költséges, nincs már hely. Mégis tettük a dolgunkat, és ez csak a javára vált az országnak.
Elég szomorú, hogy ma a kormány válaszai jóindulattal szánalmas hárításként, rosszabb esetben az idegengyűlölettel kacérkodó megnyilvánulásokként értelmezhetők ahelyett, hogy büszke hagyományunk jegyében menedéket nyújtanánk a rászorulóknak.
A kormány által adott válaszok
A kormány ahelyett, hogy arra fordítaná az erőforrásait, hogy különféle stratégiákat alakítson ki a menekültek letelepítésére, kijelentette, hogy:
- nyomozókutyákat és kerítéseket biztosítanak majd;
- csökkentik a menedékesek juttatásait és megvonják az alanyi jogon járó támogatást azoktól a családoktól, akiknek visszautasították a menedékkérelmét, ugyanakkor törvényes okokból mégsem küldhetők haza - vagyis szánt szándékkal nyomorba döntik őket;
- lefoglalják az illegális bevándorlók fizetését, még kiszolgáltatottabbá téve őket, gyakorlatilag az újkori rabszolgatartók karjaiba taszítva ezeket a szerencsétlen embereket;
- olyan költséges terveket igyekeznek foganatosítani, amelyek szerint ingatlanokat bérbeadóknak szerveznék ki a bevándorlás ellenőrzését, noha a Közép-Nyugat Angliában végzett előzetes tesztek azzal az eredménnyel jártak, hogy az útlevéllel nem rendelkező brit állampolgárok emiatt nem jutottak bérleményhez a piacon;
- öt év szabadságvesztéssel büntetik a szabályszegő bérbeadókat, illetve felhatalmazzák őket a lakók azonnali kilakoltatására, ami ellen a Bérbeadók Nemzeti Egyesülete is hevesen tiltakozik.
Hazugságok terjesztése
De nem csak ebben áll a kormány gyávasága és részvétlensége: a mostani politikusok direkt bizalmatlanságot és gyanakvást akarnak kelteni az emberekben, meg akarják osztani a társadalmat és, bármily furcsa, azt kívánják elérni, hogy irigyeljék a menedékkérőket, hogy ezáltal kivívják az idegengyűlölő és más egyéb sajtóorgánumok elismerését. Olyan hazugságokat terjesztenek, miszerint a Calais-ban rekedtek egytől egyig gazdasági bevándorlók, vagy azért jöttek ide, mert úgy hallották, itt kedvező a juttatások rendszere.
Tények bizonyítják azonban, milyen légből kapottak ezek a vádak. A legtöbb menekült a harmadik világban tartózkodik. A menedékkérők amúgy is csak egy töredékét képviselik a bevándorlóknak, akiknek a 2014-es adatok szerint318 000 volt a számuk.
Az is igaz - még ha ritkán kerül is szóba - hogy Nagy-Britanniában még mindig jóval kevesebben folyamodnak menedékért, mint sok másik uniós tagállamban. Nagy-Britanniában 2014-ben 31 400-an nyújtottak be menedékkérelmet, vagyis kevesebben, mint Németországban (166 800), Franciaországban (63 100), Olaszországban (56 300) vagy Svédországban (81,300), és jóval kevesebben, mint 2003-ban ugyanitt, amikor 318 000 fővel Nagy-Britannia járt az élen. Egy főre lebontva Nagy-Britanniában az uniós átlaghoz képest sokkal kevesebben nyújtanak be menedékkérelmet.
Trükkök
A világban zajló háborúktól, üldöztetésektől függően nő vagy csökken a benyújtott menedékkérelmek mennyisége. Mit sem számít ebből a szempontból, hogyan trükközik a hazai politika, legfeljebb azt éri el, hogy a menedékkérőknek és a brit állampolgároknak is rosszabb legyen.
Nehéz nem észrevenni, hogyan fosztják meg emberi mivoltuktól ezeket a szerencsétlen embereket. Mindez egy általános leromlás része, amit az is jelez, hogy a kormány kidobná az emberi jogi törvényt, vagyis kiváltaná a brit alaptörvénnyel, megkérdőjelezve az emberi jogok egyetemességét.
Tehát otthon döntsék el a hatalmasok, kiket illet meg a jogainak védelme, másutt pedig állatként bánnak emberi lényekkel: bezárják és ellenőrzik őket, illetve megfeledkeznek róluk.
Nem vagyunk hajlandók magunkévá tenni ezt az ocsmány felfogást, amelyikben egy csepp empátia, alapvető emberiesség sincs. Senkinek se volna szabad elfogadnia! Mindannyiunknak jár a biztonság, és itt, Nagy Britanniában, az a dolgunk, hogy ezt másoknak is biztosítsuk.