Az említett okokból kifolyólag 2010 óta több tanácskozást is rendeztek arról, miként lehetne javítani a rendszeren. Az Egyezményt módosító két kiegészítő jegyzőkönyv született -- ezeket még ratifikálniuk kell a tagállamoknak.
A múlt héten Oslóban tartottak megbeszélést az EJEB jövőjéről. Az eseményt Norvégia kormánya és a Pluri Court, az Oslói Egyetem kutatási részlege szervezte. Jelen voltak kormányszervezetek képviselői (olyanok, akik hivatalból foglalkoznak a peres ügyekkel), csakúgy, mint a Bíróság igazgatási hivatalának munkatársai. A tanácskozás fontos lépést jelent a Bíróságot átalakító reformfolyamatban, és bizonyára lényegesen hozzájárul majd a testület jövőbeli formájának kialakításához.
Nyitóbeszédében az EJEB elnöke, Dean Spielmann bíró rámutatott, hogy a Bíróság átalakítása már évekkel ezelőtt elindult. A 14. jegyzőkönyv bevezetése azzal kezdte éreztetni a hatását, hogy a szűrőbizottságon fennakadtak az érvénytelen ügyek és a függő esetek, így a Bíróságnak kevesebb ügyben kellett eljárnia. A fontos ügyek előtérbe helyezésével több idő jut egy-egy eset vizsgálatára. Az elnök továbbá megjegyezte, hogy a tagállamok kormányainak ezentúl arra kell odafigyelniük, hogy eredményesen hajtsák végre a Bíróság ítéleteit helyi szinten. Jelenleg több mint 10 000 végrehajtandó ítélet vár a sorára. Spielmann beszéde világos üzenetet küldött a nemzeti kormányoknak: hagyjanak fel a Bíróság működésmódjának vizsgálatával, inkább álljanak a reformok mellé azzal, hogy érvényt szereznek a múltbéli döntéseknek, vagyis ténylegesen eleget tesznek az azokból származó kívánalmaknak a saját országukban.
Kár, hogy Spielmann bíró szavait, már nem először, túlharsogták a kormány-delegáltak (többek között a cseh, a brit és a svájci képviselők), akik tobzódtak a Bíróság működésének javítását célzó ötletekben. Az ülésen alig voltak jelen NGO-tagok. A civil társadalom részéről hivatalosan csak a Helsinki Alapítványt képviselő dr. Adam Bodnar adott hangot a véleményének. Bodnar rámutatott, hogy a nemzeti kormányok alapvetően emberi és anyagi erőforrások biztosításával tehetik hatékonyabbá a Bíróság munkáját. Külön kitért az orosz problémára, nevezetesen arra, hogy Oroszország az elmúlt hónapokban több ízben kifejezésre juttatta, mennyire nem tartja tiszteletben az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Azt is megemlítette, hogy Nagy-Britannia folyamatosan aláássa a Bíróság erőfeszítéseit, sőt azzal fenyegetőzik, hogy kilép az egyezményből.
Bodnar beszéde sajnos nem lelt támogatottságra, sőt visszhangra sem: a résztvevők arra sem méltatták, hogy reagáljanak az általa felvetett kérdésekre. Egyre inkább úgy tűnik, veszélyes dolog az NGO-k, a kérelmezőket képviselő szervezetek és csoportosulások távollétében tárgyalni az Emberi Jogok Európai Bíróságának jövőjét. Hiszen elsősorban ők, nem pedig a kormányok ennek az emberi jogok védelmére hivatott európai intézménynek az ügyfelei. Az ő véleményüket kellene leginkább meghallgatni, mielőtt bármilyen reformot életbe léptetnének. Nem túl biztató, hogy a Bíróság megújítását a kormányokra bízzák, azokra, akik általában a vádlottak padján ülnek. Hiába volt oly szimbolikus a tanácskozás helyszíne, a kormánydelegáltak semmi hajlandóságot sem mutattak arra, hogy magukra vállalják a Bíróság határozatainak a saját országukban történő végrehajtásával járó felelősséget, amivel pedig csökkenthető volna az azonos témában beterjesztett ügyek száma (márpedig az effajta ismétlődés az egyik legfőbb rendszerhiba). A Bíróság csak akkor volna képes hatékonyabbá tenni a működését és gyorsabban eljárni a legsúlyosabb ügyekben, ha ehhez pénzbeli támogatást kapna a tagállamoktól.
Említést kell tenni arról is, hogy az ülést megelőzően a Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért (HAEJ) húsz másik közép- és kelet-európai NGO-val közösen nyílt levélben fordult a tanácskozás résztvevőihez. A szervezetek hangsúlyozták, hogy a Bíróság tevékenységének köszönhetően országaikban erősödött a demokrácia és hatékonyabbá vált az emberi jogok érvényesítése. Emiatt a levél aláírói kötelességüknek érzik, hogy állást foglaljanak a régóta tartó vitában. Aggasztónak nevezték, hogy némelyik ország gyengíti, sőt nyíltan támadja a Bíróságot. Erre utal, hogy a megbeszélések során azt indítványozták, korlátozni kellene, milyen ügyek kerülhessenek egyáltalán a Bíróság elé azzal, hogy illetéket kelljen fizetni vagy kötelezővé tegyék a hivatásos ügyvédi képviseletet. Egyértelműen ellenséges hozzáállást fejez ki továbbá a Bírósággal, illetve annak igazgatási hivatalával szemben tanúsított tiszteletlenség. Az efféle magatartás komoly fenyegetést jelent az olyan országok lakossága, emberi jogi aktivistái és szervezetei számára, ahol a Bíróságon kívül semmi sincs, ami megteremtené az igazságszolgáltatás és az emberi jogok tiszteletben tartásának esélyét.
A Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért képviseletében dr. Adam Bodnar és Dominika Bychawska-Siniarska vett részt a tanácskozáson.
A témáról itt olvashatsz bővebben (lengyelül): http://www.hfhr.pl/niejasna-przyszlosc-europejski...