Olaszország több mint 200 közönséges börtönében összesen 50 000 felnőttet tartanak fogva, míg a 16 fiatalkorúak számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézetben (IPM) kevesebb mint 500 kiskorút őriznek.
Vannak felnőtt-börtönök és fiatalkorúak számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézmények. Az előbbiekről gyakran esik szó, az utóbbiakkal viszont alig foglalkoznak. Ám a fogva tartási intézményeket a számoktól függetlenül fontos ellenőrizni, főleg ha sérülékeny személyekről (például fiatalokról) van szó. Ezt a célt szolgálja az Antigone-nak az olaszországi fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményrendszeréről szóló éves jelentése.
Újonnan felmerült nehézségek
A 2015-ös jelentés kiemel pár érdekes tényt a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményrendszerével kapcsolatban: a fogva tartottak túlnyomó részét tulajdon ellen elkövetett bűncselekmény miatt, a többieket pedig másért, például személy elleni bűncselekményért ítélték el. A nem olasz származású kiskorúakat nagyobb eséllyel zárják be ahelyett, hogy egyéb büntető intézkedéseket foganatosítanának velük szemben: ők teszik ki az IPM bentlakóinak 45 százalékát.
Fontos azt is megjegyezni, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben lakók számának általános csökkenése folytán az első bűntényes fiatalkorúak fegyházában fogva tartottak száma is csökkent: 2014-ben kevesebb mint 1550 személy fordult meg ezekben a létesítményekben, míg a korábbi években legalább 2000. Az általános csökkenés elsősorban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a híres Torreggiani ügyben hozott ítélete után foganatosított intézkedéseknek köszönhető.
Új nehézséget okoz ugyanakkor az IPM-ekben fogva tartottak számának növekedése, egy 2012-es törvény folytán ugyanis minden kiskorút és 25 évnél fiatalabb felnőttet ilyen intézménybe zárnak, márpedig az IPM-ek nem rendelkeznek elég férőhellyel az újonnan érkezők számára.
Tanulási lehetőségek
Közelebbről megnézve, milyen az élet az IPM-ekben, először is a tanulás jön szóba: sokféle oktatási tevékenységre került itt sor, a külföldieknek való alapszintű nyelvoktatástól kezdve középfokú tanulmányok folytatásáig (és olyan fiatalok is akadnak, akik az intézményen kívül látogatnak egyetemi órákat). Lehetőség nyílik továbbá rengetegféle szabadidős tevékenységre, tartanak például színházi foglalkozásokat, fotótanfolyamot, valamint foglalkoznak rappel és graffitival is, és lehet sportolni, például focizni, jógázni vagy capoeira tanfolyamra járni.
Azonban kevés a tanár, a tanerő nagy része önkéntesen dolgozik, gyógypedagógusok pedig egyáltalán nincsenek. Kicsik az osztálytermek - ugyanakkor mindegyik IPM jól felszerelt könyvtárral rendelkezik - és általában véve elég lehangolóak az oktatási tevékenységek eredményességére vonatkozó adatok (az órákat felvevő 1066 diákból összesen 201 szerzett kreditet).
A szakmai lehetőségekkel kapcsolatban összetettebb a helyzet: mindegyik IPM kínál szakképzést, és némelyikben sikeres termelő tevékenységet is folytatnak - például pékárukat készítenek vagy mosodát üzemeltetnek - ami munkalehetőséget is jelent. Egyes IPM-ekben gyakornoki és rendes állást is lehet szerezni, az intézményen belül vagy azon kívül.
Négy fejlesztésre szoruló terület
Az Antigone megfigyelései alapján a fiatalkorúakat fogva tartó intézményekben nagyobb hangsúlyt kell fektetni minderre az olasz büntetés-végrehajtási intézményrendszer jelenleg zajló reformja során.
Az Antigone 20 javaslatot adott be júniusban a kormánynak, ezek egyike a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerben teendő beavatkozásokat illeti, mégpedig négy területen:
- több külső tevékenységet kellene lehetővé tenni a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében;
- mindegyik fogva tartási intézményben biztosítani kell az internet hozzáférést;
- fontos, hogyan néznek ki, hogyan alakítják ki az IPM-épületeket: kevesebb rácsot és több nyitott ablakot;
- át kell szervezni a személyzetet, mégpedig úgy, hogy a biztonsági őrök számának rovására több szaktanár legyen.
Mindezeknek az intézkedéseknek az volna a fő céljuk, hogy a fiatalkorúak fogva tartására szolgáló intézmények ne annyira börtönre, mint inkább iskolára hasonlítsanak, ahová olyan gyerekek járnak, akiknek még egy esélyre van szükségük.
A jelentés teljes terjedelmében itt olvasható.