Tech & Rights

Doktor Jekyll két arca: az egész arcot eltakaró kendőre vonatkozó tilalomról folyó vita

Dr. Eugenia Relaño emberi jogi és vallásszabadság-szakértő az egész arcot eltakaró kendő tilalmának precedenseit vizsgálja.

by Rights International Spain
Photo: Jo Christian Oterhals - Flickr/CC content

Pár hónapja a Rights International Spain (Nemzetközi Jogok Spanyolország) részletes elemzést közölt az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) a S.A.S v. Franciaország ügyben hozott ítéletéről. Dr. Eugenia Relaño emberi jogi és vallásszabadság-szakértő tanulmánya más, a szervezettől független szakértők írásaival együtt a RIS által kiadott “Jogviták” című cikksorozatban jelent meg.

A kérdéses esetben a bíróság nem tartotta az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétesnek az egész arcot eltakaró kendőnek nyilvános helyeken való viselését tiltó rendelkezést. Miután a holland kormány is hasonló intézkedést akart életbe léptetni, és az EJEB ítéletére hivatkozva többen is megpróbálták igazolni a tilalmat, Európa-szerte fellángolt a kendő-vita. E helyütt a szóban forgó cikkből közlünk egy részletet, amelyben a szakértő a bíróság érveit elemezve felvázolja a saját következtetéseit.

----

Az Emberi Jogok Európai Bírósága olyan érveket fogalmaz meg a S.A.S v. Franciaország ügyben az egész arcot eltakaró kendő nyilvános helyeken való viselésével kapcsolatban, amelyek amellett, hogy jogilag következetlenek, megengedhetetlen és reflektálatlan elfogultságról árulkodnak. A jogi megalapozottság hiányát ugyanis olyan, érzelmekre ható szólamokkal palástolják, amelyek a médiának hála az utóbbi időben széles körben elterjedtek és felerősödtek. Márpedig a jogrendszernek éppen az volna a célja, hogy kiiktassa a jogbizonytalanságot és rámutasson, milyen döntések befolyásolják a jogalkalmazást vagyis, a konkrét esetben, bizonyos jogok korlátozását. Az egész arcot eltakaró kendő általános tilalma elvi és gyakorlati szempontból is megkérdőjelezhető, mindenekelőtt a tilalom szükségtelensége miatt: hiszen léteznek már olyan részleges, ám a célnak megfelelő tiltó rendelkezések, amelyek biztosítják a közbiztonság és a közrend kívánalmának betartását. Kénytelenek vagyunk ismételten hangsúlyozni, hogy a nemtetszés, bizonyos szokások keltette zavar, illetve ezek elutasítása még nem támasztja alá az alapvető jogok korlátozását. Maga az Emberi Jogok Európai Bírósága is rámutatott, hogy nem lehet a közvélemény kénye-kedve szerint megnyirbálni a szólásszabadságot, hiszen akkor a legkisebb fennakadás miatt is felfüggeszthetnék a szólás vagy a gyülekezés szabadságát. Az emberi jogok elméletének egyik alapelve az arányosság. A jogokat megalapozó „erőteljes társadalmi igényt” nem lehet olyan meghatározhatatlan fogalmakból levezetni, mint amilyen az „együttélés”.

Fontos kiemelni, hogy a bíróság szerint a francia törvény legitim szándékból ered: abból a törekvésből, hogy tiszteletben legyenek tartva mások jogai, különös tekintettel az egyének „együttélését” lehetővé tévő feltételek megteremtésére. Ha megpróbáljuk elfogadni ezt az érvelést, mindjárt beleütközünk egy jogon túli fogalomba, az „együttélés” kifejezésbe, mint ami a közfelfogás erkölcsi diktátumaként a társadalmi többség szempontjai szerint igazolja az egyéni szabadság részleges korlátozását. Veszedelmes irányba hat az ilyen döntés, hiszen az önkényt, az állam illegitim beavatkozását szentesíti az emberi méltóság mibenlétének meghatározását illetően, holott ez szigorúan az egyénekre tartozó, át nem ruházható személyes feladat kellene, hogy legyen. A méltóságot nem lehet jogilag közösségi üggyé, az „együttélés” erkölcsi normájává tenni, hogy általa az egyéneket mintegy megóvják önnön méltóságuktól, a jogaik és szabadságjogaik gyakorlásától. Jogi szempontból nézve ennek az égvilágon semmi értelme, ráadásul egyértelműen az elnyomás eszközévé válhat.

A S.A.S. v. Franciaország ügyben az EJEB túlzottan elragadtatta magát, amikor egy általános tilalmat az együttélés vélt követelményeivel igyekezett megindokolni. Ez a feltételrendszer ugyanis, hiába támogatja esetleg a társadalmi többség, jogilag igen megalapozatlan. A jogok korlátozása értelemszerűen arányos kell, hogy legyen a kor és a hely diktálta sajátos körülményeket tekintve. Márpedig az általános tilalom nem a körülményekből fakadó korlátozást jelent, hanem azt, hogy egyszerűen nem engedik meg különféle szabadságjogok nyilvános gyakorlását. Az EJEB sajnálatos módon a saját ítélkezési gyakorlata által szabott határokat túllépve döntött a kérdéses ügyben. AzEweida et al. v. Egyesült Királyság ügyben a bíróság úgy döntött, mindenkinek alapvető joga van a nyilvánosság előtt gyakorolni a vallását, egyrészt, mivel egy egészséges demokráciában el kell tudni viselni, és fenn kell tartani a sokféleséget illetve a különbözőséget, másrészt pedig azért is, mert azoknak, akiknek az életükben fontos szerepet játszik a vallás, joguk van mások számára is nyilvánvalóvá tenni a meggyőződésüket.

Az Európa Tanács egykori emberi jogi biztosa, Thomas Hammarberg is megjegyezte: „Számos európai ország közvéleménye szinte kizárólag a muzulmánnak tartott öltözettel van elfoglalva, ami alapján úgy tűnik, mintha egyetlen vallást pécéztek volna ki. A felmerülő érvek egy része egyértelműen iszlámellenes, és nem fogható rá, hogy a közeledést, a párbeszéd elősegítését tűzte ki célul.” Az érintett nők a társadalmi többség érdekei folytán ellentmondásos helyzetbe kerülnek, hiszen gyakorlatilag nem mozdulhatnak ki hazulról, mintha talán bizony Mr. Hyde volnának. Ugyanakkor az „együttélés” követelményével is egyfajta, az ellentmondásosságát és félelmeit elrejtő Dr. jekyll-i „közerkölcs” nevében hozakodnak elő.

A tilalmak aránytalan mértékben sújtottak egy bizonyos népcsoportot: a muzulmán nőket, ami a hitbeli meggyőződés, vallás és gender alapján megvalósult diszkrimináció égbekiáltó esete. Nem bizonyították be, hogy ezek az intézkedések szükségesek volnának a közbiztonság szempontjából. Ellenkezőleg: a tilalom éppen azt bizonyítja, milyen mértékben megerőszakolható a törvény, hogy meghajoljon a félelem kultúrája előtt, a jog köntösébe burkolva az ilyen vagy olyan okoskodásokat és sztereotípiákat. Mindez rendkívül veszélyes a plurális demokráciára, a demokrácia egészségére nézve.

A teljes Jogviták sorozat itt olvasható (spanyolul).