Tech & Rights

Olaszország és emberkínzás: Meddig hagyja még alázni magát az állam a strasbourgi bíróságon?

Olaszország folyton-folyvást a strasbourgi bíróságon köt ki, hogy számot adjon kínzással kapcsolatos esetekről. Mikor fogja fel végre a kormány, hogy ezen csak az segítene, ha végre bűncselekménynek nyilvánítanák a kínzást?

by Associazione Antigone
Bár többször indult már vizsgálat az olasz állammal szemben rendőrök által elkövetett kínzás miatt, egyelőre nem történt igazi haladás a kínzás bűncselekménnyé nyilvánítása terén.

A történelem ismétli önmagát

Alig egy éve, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az Emberi Jogok Európai Egyezménye kínzást és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot tiltó 3-dik cikkének megsértése miatt súlyosan elítélte Olaszországot a 2001-es genovai G8 csúcs idején történt Cestaro ügyben.

Az erőszakos tettekre akkor került sor, amikor a rendőrség megrohamozta a Diaz iskolát. A rendőrségi visszaélésekért senkit sem vontak felelősségre, noha még az olaszországi Legfelső Bíróság is elismerte, hogy az eljárást anélkül zárták le, hogy megbüntették volna a tetteket elkövető hatósági személyeket, mégpedig az olasz jog fogyatékossága folytán, amely nem minősíti bűncselekménynek a kínzást.

Egy másik, ugyancsak az EJEB elé került olaszországi kínzással kapcsolatos esetben börtönőrök súlyosan bántalmazták az elítélteket. Mindez egy évtizede történt az Asti büntetés-végrehajtási intézetben, azonban hiába álltak rendelkezésre egyértelmű bizonyítékok, az elkövetők mégis büntetlenül megúszták.

Az olaszországi bírák egyértelműen felismerték, hogy az ENSZ kínzás elleni egyezményének (melyet Olaszország 1989-ben írt alá), kínzás történt, mégis azt az ítéletet hozták, hogy a tetteiket bűncselekménnyé nyilvánító jogszabály híján nem lehet megbüntetni az elkövetőket.

A pénz nem old meg semmit

Amikor először tárgyalta az EJEB az Asti-ügyet, az olasz kormány azzal a békés megoldásjavaslattal állt elő, hogy kártérítés gyanánt fejenként 45 000 eurót fizetne a két áldozatnak. Ezzel azonban a kormány nem kötelezte el magát amellett, hogy jogszabályozás útján végre bűncselekménnyé nyilvánítja a kínzást, úgyhogy a bíróság elutasította a javaslatot.

A bíróság befogadta az ügyet, amely tovább is jutott, és ez egyértelműen jelzi, hogy az olasz államnak komolyabban kellene vennie a kínzás büntethetővé nyilvánítását.

Másként szólva, pénzzel nem oldható meg a probléma. Valójában egyetlen módon lehetne véget vetni ennek a szégyenletes helyzetnek, azzal, hogy bűncselekménnyé nyilvánítják a kínzást. Olaszországnak vállalnia kell a kínzás tilalmával és visszaszorításával kapcsolatos alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeit. Ameddig ez nem történik meg, a történelem folyvást ismételni fogja önmagát.