Fidel Castro halála és a kubai demokratikus mozgalomra nehezedő egyre súlyosabb nyomás miatt az EU Tanácsának és az Európai Parlamentnek kutyakötelességük volna feltenni maguknak a kérdést: az EU vajon tényleg azzal mozdítja leginkább elő az emberi jogok és a demokrácia ügyét Kubában, ha aláírják a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodást (Political Dialogue and Cooperation Agreement, PDCA)?
A jelentés az Európai Unió Kubával foglalkozó politikájának utóbbi néhány évre vonatkozó fejleményeit foglalja össze, ahogyan ezek a PDCA-ban megjelennek. A megállapodás szerepét a jelenlegi kubai politikai helyzetben értelmezzük, a korábbi politikai irányvonallal összehasonlítva, ahogyan az a Tanács által 1996-ban elfogadott, az EU Kubával kapcsolatos közös állásfoglalásának dokumentumában áll.
Ne is számítsunk reformra az emberi jogok terén
A PDCA-megállapodás szerinti emberi jogi és demokráciával kapcsolatos vállalásokat másfelől a 2012-ben hat közép-amerikai ország által aláírt Szövetségi Megállapodással vetjük össze. Erről szól a "Csak egy kis emberi jogi eszmecsere" című beszámoló.
Alighogy márciusban véget értek a tárgyalások és lezajlott Obama elnök látogatása a szigetországban, máris megnövekedett a politikai elnyomás. Ebből látszik, hova vezet, ha a kormány magabiztosságra tesz szert, miután sikeresen ápolta a kapcsolatait a nemzetközi közösséggel anélkül, hogy ehhez fikarcnyit is változtatnia kellett volna az ország politikai berendezkedésén.
A beszámoló oda lyukad ki, hogy a kubai kormány világos és átlátható stratégiát jelölt ki az elkövetkező évekre, ebben pedig a világon semmiféle reformelgondolás sem szerepel a politikai rendszert vagy az emberi jogokat illetően.
A Szövetségi Megállapodással összehasonlítva látványos, hogy a mostani megállapodásban a demokratikus berendezkedésű országokkal szemben támasztott, demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos elvárások jóval magasabbak, mint a tekintélyelvű rendszerek, például Kuba vonatkozásában.
A hatalom átruházása
Ilyen szempontból a megállapodás mintha inkább kiegészítené a politikai hatalomnak a forradalmi generációról a politikai örökösökre történő átruházásával, a gazdasági hatalomnak pedig a katonaság kezére történő átjátszásával kapcsolatos kormánystratégiát, mintsem az emberi jogokat próbálná erősíteni, ahogyan azt az EU állítja. A kubai kormány tehát tökéletesen eleget tehet a PDCA-nak anélkül, hogy bármiféle alapvető változtatást hajtana végre az emberi jogok terén.
A nemzetközi közösség azáltal, hogy a védelmébe vette a kubai status quot, egyszersmind hiteltelenítette a nem erőszakos módszereket alkalmazó demokratikus törekvéseket.
Előfordulhat, hogy a frusztrált állampolgárok elveszítik a békés változásba vetett hitüket és erőszakra kezdenek buzdítani. Amennyiben előállna ez a helyzet, a nemzetközi közösségnek kellene közbeavatkoznia.
Komoly hiba
A megállapodás nem csak a kubai, hanem más tekintélyelvű kormányokkal való kapcsolat vonatkozásában is helytelen lépés. Amennyiben ugyanis az EU lazábbra veszi az egyik tekintélyelvű országgal szembeni elvárásait, másutt is nehezebben tud majd nyomást gyakorolni a változások érdekében.
Azt javasoljuk az Európai Parlament képviselőinek, ne szavazzák meg a megállapodást.
További részletekért kattints az alábbi linkekre:
http://m.diariodecuba.com/derechos-humanos/1481159010_27260.html (spanyolul)
https://www.civilrightsdefenders.org/sv/news/open-letter-to-eu-on-cuba-negotiations/ (angolul)