Tech & Rights

Ezt az 5 dolgot tehetné az EU a magyarországi demokrácia megmentéséért

A felhatalmazási törvénnyel még közelebb került a megvalósuláshoz a demokrácia és a jogállam felrúgásának orbáni terve. Az EU ötféleképpen védhetné ki a magyarországi demokrácia helyreállítása érdekében. Volna hogyan, csak elszántság kell hozzá.

by Linda Ravo

1. Fenyítéssel

Az EU-s normák és értékek letéteményese, az Európai Bizottság jogsértési eljárást indíthat az ezeket megszegő uniós tagállamok ellen. Az ilyen országoknak az Európai Bíróságon kell felelniük a tetteikért. A Bizottság egyszer már alkalmazta ezt a hatáskörét Magyarországgal szemben, amikor Orbán a jogvédőkre sújtott le a törvény eszközével. Más esetekben azonban, amikor ugyancsak jóvátehetetlen károkat okozott, nem sikerült sürgős intézkedésre rábírnia a Bíróságot, és egyes súlyos ügyekben, például a "bevándorlási különadó" bevezetésekor (mely egyszerűen a szólásszabadságot korlátozó és a jogvédők munkáját akadályozó jogszabály) még csak meg sem próbált tenni semmit.

A magyar felhatalmazási törvény legalább két módon sérti az EU-s törvényeket, és ezért az Európai Bíróság jogosult fellépni ellene.

Az újságírók és aktivisták börtönnel fenyegetése elriaszthatja a sajtót, az újságírókat és az aktivistákat attól, hogy Magyarországon vagy magyarországi ügyeken dolgozzanak. Ez pedig ellentétes a belső piac szabályaival, konkrétan azzal a joggal, hogy az EU bármely országában szabad tevékenységeket indítani és huzamos vagy átmeneti jelleggel gyakorolni (letelepedés és szolgálatnyújtás szabadsága). Ezek uniós jogszabályok, így a felhatalmazási törvény az Alapjogi Chartának a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára vonatkozó rendelkezéseit is sérti.

Kitágított hatáskörével élve Orbán azzal is megszegi az uniós jogrendet, hogy figyelmen kívül hagyja annak alapelvét, miszerint az EU törvénye erősebb a nemzeti jogszabályoknál. Az időközi választások határozatlan időre szóló felfüggesztésével a felhatalmazási törvény akadályozza az állampolgárokazt az uniós törvény szerint őket megillető alapvető jogaik, úgy is, mint az EU-s és a helyi választásokon való részvétel és indulás jogának gyakorlásában.

2. Pénzmegvonással

Orbán számára nélkülözhetetlenek az EU-s források, hiszen ezekből finanszírozza az oligarcháit. Ha elzárnák a pénzcsapot, nehezebben tudná megvásárolni a lojalitásukat. Az Európai Bizottság javaslata értelmében azoktól az országoktól, ahol hadilábon állnak a jogállamisággal, meg kell vonni az uniós támogatást. Az EU Tanácsa és az Európai Parlament végre beadhatná a derekát és elfogadhatná a Bizottság javaslatát.

Az Európai Bizottság a meglevő hatáskörével élve is felfüggeszthetné az uniós strukturális alapok kifizetését olyan kormányoknak, amelyek nem rendelkeznek megfelelő biztosítékokkal arra nézve, hogy az összeg jogszerűen lesz elköltve. Vagy a jóhiszemű együttműködés szabályaira hivatkozva is visszatarthatná a támogatás kifizetését. A napnál is világosabb ugyanis, hogy amikor EU-s értékekkel szemben lép fel, mint a demokrácia, a jogállamiság vagy az emberi jogok, Orbán éppenséggel az egyik legfőbb uniós célkitűzés megvalósulása ellen dolgozik.

3. Demokráciát támogató tömegbázis megteremtésével

A demokrácia, a jogállam és az emberi jogok megteremtéséhez a fentről jövő politikai nyomás is fontos és szükséges, ám alulról jövő támogatás nélkül ezek az intézmény fenntarthatatlanok. Az EU Jogok & Értékek programja keretében jogvédő és demokráciapárti csoportosulások kapnak majd támogatást, hogy oktatással és cselekvésre buzdítással erősítsék a demokrácia- és szabadságjog-ellenes támadásokkal szembeni ellenállást. Az Európai Bizottság által megajánlott támogatás sajnos messze nem elég ahhoz, hogy fedezni tudja a jogvédő és demokráciapárti csoportok igényeit. Ebből a szempontból az Európai Parlament által javasolt 1,8 milliárd eurós csomag tűnik inkább reálisnak.

4. A sajtószabadság komolyan vételével

Az EU gyakran hangoztatja a média szabadsága és pluralizmusa melletti elkötelezettségét. Ám az alkalmazott felügyeleti eszközök és szakértői eszmecserék nem tudták megmenteni a független magyar sajtót Orbán erőszakos fellépéseivel szemben. Miközben több konkrét lehetőség áll az EU rendelkezésére, hogy tényleg tegyen is valamit.

Az Európai Bizottság olyan erős uniós szabályozást kezdeményezhet, amelyik megvédi a sajtó függetlenségét a visszaélésszerű perekkel szemben. Az EU finanszírozhatná a független sajtót, hogy a média újra, az Európai Unió valamennyi országában szabad legyen. A Bizottság pedig a szabad piaci versenyre vonatkozó EU-s szabályokra hivatkozva büntetést szabhatna ki a sajtóorgánumokat kisajátító kormányokra.

5. A 7. cikk ügyének továbbvitelével

Az EU-szerződés 7. cikke komoly politikai és gazdasági szankciókat helyez kilátásba az EU értékeit semmibe vevő tagállamok számára. Miután az Európai Bizottság nem volt rá hajlandó, az Európai Parlament 2018 szeptemberében elindította a Magyarország elleni eljárást. Csakhogy az EU Tanácsában addig-addig halogatták az erről való vitát, hogy semmi foganatja sem lett az egésznek. Arra lenne szükség, hogy az Európai Bizottság határozottan, a tényeket felsorakoztatva kiálljon az Európai Parlament javaslata mellett, ahogyan azt Lengyelország esetében tette. Meg arra, hogy a kormányok szavak helyett szavazással érvényesítsék azokat a szankciókat, amelyek miatt Orbán majd kétszer is meggondolja, mit cselekszik. Kompromisszumokkal nem lehet megfékezni a demokrácia tönkretételét.

És mi van, ha most sem tesz semmit az EU?

A magyar felhatalmazási törvénnyel sok minden nem stimmel. Megengedi, hogy Orbán rendeletekkel, parlamenti felügyelet nélkül kormányozza az országot és önkényesen felfüggesszen bizonyos törvényeket. Előre meg nem határozott időre meghosszabbítanák a koronavírus járvány miatt kihirdetett vészhelyzetet, amit a kormány egyedül is bármeddig meghosszabbíthat. A jogszabály újfajta bűncselekményt vezetne be, aminek alapján börtönbüntetéssel volnának sújthatók a kormánykritikus újságírók és aktivisták.

A magyar jogvédőket mélyen aggasztja a felhatalmazási törvény. A koronavírus nagyon megviseli a társadalmat, és ahogy korábban kifejtettük, csak úgy boldogulhatunk ebben a nehéz időszakban, ha képesek vagyunk a jogainkkal élve rászorítani a kormányt, hogy a lehető legjobb döntéseket hozza és helyesen használja fel a közpénzeket. A demokrácia és a polgári szabadságjogok korlátozásával a kormány éppen azoktól az eszközöktől foszt meg bennünket, amelyek révén kikövetelhetnénk, hogy megfelelő döntéseket hozzon a járvány idején.

Lévén Orbán kormányzása tíz éve alatt egyre inkább leépítette a demokráciát, nem meglepő, hogy pár nappal a drákói törvény elfogadása után a magyar kormány máris nekilátott, hogy önkényuralmi intézkedésekkel még inkább elfojtsa az övével ellentétes véleményeket és korlátozza az emberi jogokat. Orbán ismét arra készül, hogy lesújtson a független média maradványaira és megpróbálta megfosztani a hatalmuktól a polgármestereket - miután ismét a Fidesz győzött a manipulált választásokon, kizárólag ezeket a pozíciókat szerezhette meg az ellenzék. Orbán még csak nem is titkolja, hogy a felhatalmazási törvény adta hatalmával élve gyűlöletet kíván kelteni különféle kisebbségekkel szemben. Máris egy olyan törvényjavaslatot tárgyalnak, amelyik többek között megtiltaná a transzneműek hivatalos elismerését. És még csak egyetlen hét telt el azóta, hogy megszavazták a felhatalmazási törvényt.

Van-e remény?

Az Európai Tanács, az ENSZ és az EBESZ nyilvánosan hangot adott a magyar felhatalmazási törvénnyel szembeni súlyos aggodalmának. Na és az EU?

Az Európai Parlament elnöke és néhány EU-s tagállam vezetője, köztük az európai ügyekért felelős német miniszter szintén szót emelt Magyarországgal szemben. Pár hónap múlva Németország veszi át az EU Tanácsának elnökségét. Emiatt a bolgár vagy a horvát elnökségekhez képest valamelyest nő az esélye, hogy valami történik majd a 7. cikk ügyében.

Másfelől a tizenhat kormány, amelyik aláírta a "bizonyos" sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos fenntartásokat tartalmazó közös nyilatkozatot, nem merte megnevezni Magyarországot. A félelmükből gúnyt űzve Orbán később Magyarország nevében is aláírta a nyilatkozatot - ami nem túl kecsegtető a 7. cikk szerinti eljárás szempontjából.

Ursula von der Leyennek, az EU Bizottság elnökének a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos állásfoglalása ugyancsak Magyarországra vonatkozik, de ismét az ország megnevezése nélkül. Az emberben felmerül a kétely, hogy Didier Reynders igazságszolgáltatással és jogállamisággal foglalkozó uniós biztos, aki állítólag most értékeli éppen a magyar felhatalmazási törvényt, élvezi-e vajon a felettesei támogatását.

Lehet, hogy az uniós törekvések megint sehova sem vezető politikai játszmákba torkollanak majd? Orbán továbbra is tagja az Európai Néppártnak, amely a legnépesebb frakció. Ahogyan tagja Von der Leyen vagy a korábbi bizottsági elnök, Juncker.

Létezik-e, hogy Orbán kilép a Néppártból? Tény, hogy a frakcióban erős a nyugtalanság, ámde a Néppárt nem akar helyeket veszíteni az Európai Parlamentben. Segítene viszont, ha a Néppárt alkut kötne az EP más frakcióival, aminek értelmében mindannyian megszabadulnának a problémás tagjaiktól, és így senki sem járna jól. Csakhogy egy ilyen megállapodást nem könnyű ám nyélbe ütni.