Sorozatunk harmadik részében arról lesz szó, hogyan szigoritja az új törvény a "biztonságos származási ország" német fogalmát. A döntést élesen birálták különböző civil szervezetek.
Az új jogi helyzet
Németország egy sor országot "biztonságos" származási országnak minősített. A listára mostanában olyan országok is felkerültek, amelyek állampolgárai közül sokan folyamodtak menedékért Németországban. Nyolc új ország, köztük Albánia, Koszovó és Montenegró, szerepel a listán. A német törvények szerint a "biztonságos" származási országokból érkező menedékkérőket nem üldözik a szülőföldjükön. Ezért a kérelmüket megalapozatlannak tekintik, hacsak nem tudják bizonyítani, hogy ténylegesen üldöztetés elől menekültek el. Ám még ez esetben is rövidebb fellebbezési idő áll a rendelkezésükre. Egy másik új rendelkezés, hogy a "biztonságos" származási országokból érkezőknek az első fogadóközpontban kell huzamos ideig tartózkodniuk és nem is dolgozhatnak.
A szövetségi kormányzat szerint a "biztonságos" származási országokból érkezők kérelmét gyorsított eljárással kell kezelni, mivel az alapfeltevés szerint csak bizonyos esetekben adottak a menekültstátusz, az oltalom vagy a kiegészítő védelem megadásának feltételei.
Emberi jogi szempont
Az alapjogok és az emberi jogok szempontjából az új szabályozás számos problémát vet fel:
- A szakértők kétlik, hogy a "biztonságosnak" nevezett országok valóban biztonságosak. Tanulmányokból tudható, hogy egyes kisebbségek, például a koszovói romák, nem férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a munkaerőpiachoz, a higiéniai szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz. A gyerekek sokszor egyáltalán nem járhatnak iskolába. A kisebbségeket gyakran nem csak az alapvető gazdasági, szociális és kulturális jogaiktól fosztják meg, hanem még erőszaknak is ki vannak téve. Ez az állapot odáig fajulhat, amit a hatályos menekülttörvény alapján üldöztetésnek lehet csak nevezni.
- A menedékkérőknek joguk van a hatékony menekültügyi eljáráshoz, ahogy arról az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) 13-dik cikke rendelkezik. Eszerint a nemzeti hatóságoknak minden menedékkérelmet külön-külön, alaposan meg kell vizsgálniuk, Vajon eleget tesz-e ennek a kívánalomnak a jogi alapfeltevés?
- Minden embernek joga van a diszkriminációval szembeni védelemhez. A diszkriminációellenesség elve az emberi jogokat védő strukturális elv, amiről a német alkotmány 3.3-dik cikke rendelkezik. Az emberi méltóság jegyében a rendelkezés egyforma jogokat biztosít mindenkinek. A "biztonságos" országokból származó menedékkérőkre vonatkozó különleges szabályok pusztán arra utalnak, hogy valamilyennek minősítik ezeket az országokat, ami már önmagában is a diszkriminációellenesség elvének megsértését jelenti.