A hat hónapos határidő leteltével az Emberi Jogok Európai Bírósága május 15-ig adott haladékot a magyar kormánynak arra, hogy egyezzen meg a kilenc jogfosztott egyházakkal a kártérítésükről. Ezért most az Emberi Jogok Európai Bíróságára hárult, hogy megállapítsa a kártérítés mértékét.
A magyar állam a 2012-es egyházi törvénnyel számos egyházat önkényesen megfosztott a jogállásától. Ezek közül kilencen nyújtottak be a vallás szabadságára hivatkozó panaszt az EJEB-nél. Az eljárás során a TASZ látja el a jogi képviseletüket.
Egy körülbelül egy éve született bírósági ítéletben a bíróság az egyházak javára döntött, majd 2014 szeptemberében azzal, hogy elutasította a kormány által benyújtott fellebbezést, megerősítette az ítéletet. Ezután hat hónap állt a kormány rendelkezésére ahhoz, hogy a kilenc egyházzal egyezségre jusson a méltányos kártérítésükről
Elhúzódó tárgyalások
A tárgyalásra adott időt az EJEB-nek meg kellett hosszabbítania, mert a kormányzat csak 2015 márciusában, egy héttel az eredeti, hat hónapos periódus vége előtt tette meg az első érdemi egyezségi ajánlatát.
Az ajánlat a jogsértés pénzbeli kompenzációjaként fizetni kívánt összeget négy tételre bontva tartalmazta: vagyoni kár, nem vagyoni kár, eljárási költségek, kamat. A vagyoni kártérítés körében a minisztérium egyfajta trendszámítást alkalmazott, az adóhatósági adatok és a jogszabályi környezet változása alapján.
A vagyoni károk körében a kormány ajánlata csak az SZJA egyházaknak felajánlható 1 %-ok elmaradására, illetve annak állami kiegészítésére terjedt ki.
Függőben lévő jogi státusz
A nem vagyoni kárigényekre tett ajánlatot öt szempont mentén alakították ki: az EJEB gyakorlata, a panaszos egyház működésének hossza, tagsága/támogatottsága/társadalmi súlya, a vallási tevékenysége folytatása érdekében tett lépései, az egyházi státusz megtartása és visszaszerzése érdekében tett lépései.
Az ajánlatból hiányzott az egyházi státusz kérdésének rendezésére vonatkozó javaslat. Három egyház már ekkor, az eredeti hat hónapos határidő lejártakor úgy döntött, hogy nem tárgyalnak tovább, és az EJEB-re bízzák a jogorvoslat kérdésének eldöntését.
Az EMMI az egyezkedés során világossá tette, hogy felhatalmazása csak a kártérítéssel kapcsolatos egyeztetésre terjed ki, az egyházi jogállás rendezésével kapcsolatos tárgyalásra nem.
Ennek alapjául nem az EJEB (vagy az Alkotmánybíróság) ítéletére, hanem a hatályos jogszabályi környezetre utalt: arra, hogy az egyházi elismerési eljárás lefolytatása parlamenti hatáskör, az országgyűlés minősített többséget igénylő döntése, és arra, hogy e szabályozás megváltoztatása jogalkotói, a változtatás előkészítése pedig a kormányzaton belül igazságügyi hatáskör. A tárgyalásokon az Igazságügyi Minisztérium képviselője arról tájékoztatott, hogy az egyházi jogállás rendezésével kapcsolatban a minisztérium törvénymódosítási javaslatot fog előterjeszteni idén szeptemberben.
Alapvető hibák
A TASZ emlékezteti a közvéleményt arra, hogy az új törvényt el sem kellett volna fogadni. A kormány által csak „bizniszegyháznak” nevezett szervezetek kiszűrése elérhető lett volna kevésbé jogkorlátozó módon is, a korábbi jogszabályi keretek között is.
Amikor a magyar Alkotmánybíróság ítélte jogsértőnek az egyháztörvényt, a kormányzat elszabotálta a határozat végrehajtását. A törvény visszavonása helyett inkább az alaptörvényt módosította, hogy így tegye elfogadhatóvá az egyházi törvényt. A TASZ ezért - nem formálisan, hanem tartalmilag - alkotmányellenesnek tartja az alaptörvényt
Ennek megfelelően önmagában az egyháztörvény módosítása nem lesz elegendő a jogorvoslathoz: ahhoz az Alaptörvényből is el kell távolítani a jogsértő szabályozást. Amíg a jogszabályi környezet nincs teljesen helyreállítva, Magyarországon ott a bélyeg, hogy nem tartja tiszteletben polgárai egyenlő vallásszabadságát és egyesülési szabadságát.