Tech & Rights

Ha akarod, követheted az edzestervemet. Ha nem, hát nem.

Nem biztos, hogy az ember azért nem oszt meg valamit, mert szégyelli.

by Orsolya Reich

Igazság szerint meglehetősen kontrollmániás vagyok. Könyvelést vezetek a pénzügyleteimről. Mappákba rendezgetem a diplomáimat és az orvosi irataimat, és bármikor ellenőrizni tudom, hogyan teljesítettem az utóbbi hétre megszabott edzéstervemet, vagy hogy hány kilót nyomtam egy adott napon. Amikor fogyókúrázom, az étkezéseimről is feljegyzéseket készítek. Nem igazán titkolom a magánéletem. Elég sok mindent elmondok magamról a barátaimnak és ismerőseimnek. Nem érzem úgy, hogy rejtegetnivalóm lenne a pénzügyeimmel kapcsolatban (jó, talán nem kellett volna februárban ötször is bevásárolnom a barkácsboltban), az étkezési szokásaimat illetően (csak, kérlek, ne áruld el senkinek, hogy a végére jártam egy nagy üveg Nutellának), vagy a súlyom illetve az edzéstervem tekintetében. Akkor ez azt jelenti, hogy kérésre gond nélkül kiadnám a kezem közül ezeket a feljegyzéseket?

Hát nem.

Lehet, hogy azt gondolod, biztosan valami szégyenletes rejtegetnivalóm van. Mert ha nem volna, akkor nyilván nem esne nehezemre közzétenni a feljegyzéseimet. Csakhogy ez koránt sincs így. Nem biztos, hogy az ember azért nem oszt meg valamit, mert szégyelli.

Gondolj csak a hálószobai ügyeidre. Ha ott két felnőtt szabad akaratából zajlik minden, akkor nyilván nincs rajta mit szégyellni. Mégis lehet, hogy attól tartasz, kigúnyolnának, vagy egyenesen visszaélnének vele, ha megkaparintanák azt a videófelvételt, amit tegnap éjjel készítettél a partnereddel.

A világ tele van idiótákkal. Mások nem idióták ugyan, de elhiszik, amit ezek mondanak, és készséggel követik őket, ha elég harsányak. Nyilván semmi szégyellnivaló sincsen abban, ha valaki jogvédőket támogat. De egy olyan országban, ahol az autoriter erők azt sulykolják az embereknek, hogy a jogvédők elárulják a nemzet érdekeit, persze, hogy sokan kiakadnak azon, ha a kormány az adományozók kilétének közlésére kényszeríti a jogvédőket. Attól félnek, hogy társadalmi kapcsolataik vagy munkahelyi pozíciójuk sínyli meg, ha bárki megtudhatja, kit támogatnak. Különösen igaz ez olyankor, ha olyan népszerűtlen társadalmi csoportokkal foglalkoznak, mint a hajléktalanok, a bevándorlók, a romák vagy az LMBTQI emberek. Ezért aztán érthető módon sokan inkább abbahagyják mások támogatását.

Tehát amikor azt hangoztatja valamelyik kormány, hogy azok, akik semmilyen szégyenletes ügybe nem ártották bele magukat, nem fogják nehezményezni, ha azt, amit korábban csináltak, most a nyilvánosság előtt gyakorolják, és biztosan nem viselkednek pusztán emiatt másképp ezentúl, egyszerűen hazudnak. Azzal, hogy a magántámogatóik nevének kiadására kényszerítik a jogvédőket, valójában az a céljuk, hogy megfosszanak attól, hogy titokban tarthasd az együttérzésedet valakik iránt. Azt akarják, hogy kevesebben nyújtsanak támogatást, és ne legyen annyi pénzük a jogvédőknek, hogy kiállhassanak a jogainkért.

Egyébként ezen a linken találod a kedvenc edzéstervemet.

EZ A BLOGSPOT AZ EURÓPAI SZABADSÁGJOGI ALAP LÉTREHOZÁSÁÉRT FOLYTATOTT KAMPÁNYUK RÉSZE. HA TÖBBET IS MEG AKARSZ TUDNI AZ ALAPRÓL, ÉS SZERETNÉL CSATLAKOZNI A KAMPÁNYUKHOZ, KATTINTS IDE!