A miniszterelnök és az igazságügyi miniszter ellen, embertelen és megalázó bánásmód, illetve a veszélyben levők megsegítésének elmulasztása miatt májusban benyújtott feljelentést a főügyészhez címezték.
Vallónia és Brüsszel számos börtönében folyamatosan sztrájkol a személyzet, ami egyfelől a rettenetes börtönbeli körülményekre, másfelől a kormánynak a - választók támogatásának megnyerése szempontjából korántsem lényeges - ügyben mutatott tehetetlenségére utal. Mert hát megszorítások idején ugyan kit érdekelnek az elítéltek életkörülményei?
Annyi világos, hogy a kormányt egyáltalán nem foglalkoztatja ez a kérdés, rendre elsiklik az országos és nemzetközi testületek - így a szövetségi ombudsman, polgármesterek, felügyelő bizottságok, a Központi Börtönfelügyelőség, az Emberi Jogok Európai Bírósága és a Kínzás Megelőzésével Foglalkozó Európai Bizottság (ECPT) - egyre szaporodó figyelmeztetései felett.
A részletekbe menő kérdésekkel mit sem törődve a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter nem volt hajlandó életbevágó intézkedések foganatosítására az elítéltekkel szembeni embertelen és megalázó bánásmód megszüntetése érdekében a belgiumi büntetés-végrehajtó intézményekben.
A hadsereget küldték
Az ECPT egy márciusi jelentésében már számos bizonyítékot szolgáltatott a Forest város börtönében tapasztalt, a higiéniát és a biztonságot érintő körülmények tarthatatlanságára. A börtönszemélyzet jogos igényeiért szerveződő sztrájkok folytán csak még embertelenebbé és megalázóbbá váltak a börtönbeli viszonyok.
Az Avocats.be március 11-én levelet írt a kormány valamennyi tagjának, melyben a Forest börtönben fogva tartott elítéltek tragikus helyzetét vázolja: két hét alatt mindössze háromszor fél órát tölthettek az udvaron, nem fogadhatnak látogatókat, nem cserélik a lepedőjüket, és általánosságban elviselhetetlenek a körülményeik.
A kormány az igazságügyi miniszteren keresztül egyedül annyit válaszolt, hogy odaküldte a hadsereget a Forest börtönbe, valamint más büntetés-végrehajtó intézményekbe, mégpedig mindenféle előképzés nélkül. Ez az intézkedés annál is kétesebb, mivel az úgy nevezett humanitárius küldetés valódi célja a létesítmények biztosítása volt - a katonák nem is találkoztak az elítéltekkel.
A kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy segítsen a Forest börtönben fogva tartottak egészségügyi helyzetén és a szervezésbeli gondjaikon, ezért vonható felelősségre embertelen és megalázó bánásmód miatt.
A hanyagságnak súlyos következményei lehetnek az elítéltek testi és szellemi egészségére nézve.
Az "ember arcú" rendőrség
Az elviselhetetlen körülmények és ezek emberi jogi hatásait tekintve, valamint figyelembe véve a kormány politikai elszántságának teljes hiányát, ami a rövid távú intézkedéseket illeti, a belga Emberi Jogi Liga (LDH) panasszal fordult a főügyészhez, melyben embertelen és megalázó bánásmóddal vádolja a két köztisztviselőt, amit ez utóbbiak azáltal követtek el, hogy nem tettek semmit a veszélyben levő emberek megsegítése érdekében. A panasz megtételéhez az a megfontolás vezetett, hogy sikerüljön elhárítani a veszélyes állapotokat, amiben az egymást követő kormányok régóta tehetetlennek bizonyultak.
Miután minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettek, az egyedüli eszköz a büntető feljelentés maradt az LDH számára, hogy figyelmeztesse a kormányt a kötelezettségeire.
A feljelentés egyrészt Charles Michel miniszterelnök ellen irányul, hiszen ő felel a büntetés-végrehajtó intézményeket érintő megszorítási intézkedésekért, másrészt pedig Koen Geens igazságügyi miniszter ellen, aki beleegyezett abba, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek nem segítenek a veszélybe került embereken.
A Belga Emberi Jogi Liga minden kormánytag figyelmét felhívta arra a tényre, hogy a börtönök személyzetét megillető méltányos munkafeltételek és a fogva tartottakat megillető körülmények szorosan összefüggnek. A kialakult állapotokon mindkét szempontból javítani kell. Ezért fontos, hogy a kormány politikailag és anyagilag is támogassa egy új, ember arcú büntetőpolitika kidolgozását.