Amikor Thomas Mann, a neves német regényíró 1937-ben Budapestre látogatott, József Attila egy verssel üdvözölte a vendéget. A költemény "fehérek közt egy európaiként" köszöntötte Mannt, korának politikai menekültjét.
Ez a megfogalmazás is jelzi, hogy az európai identitás mindig is jóval többet jelentett rassz- illetve etnikai alapú közösségnél. Mostanában sokszor eszembe jut ez a verssor, látván, hogy egyesek milyen embertelen módon viselkednek, hogy "megvédjék" Európát a külföldiektől.
Sokan állítják, hogy a második világháború óta nem volt ilyen súlyos a menekült-helyzet. Szerintem ez nem igaz. Idén mindeddig 430 000-en érkeztek Európába, arányuk a kontinens lakosságának kevesebb mint 0,6 százaléka. Valóban logisztikai kihívást jelent félmillió ember fogadása, azonban nem tekinthető fenyegetésnek Európa alapjaira nézve. A 4 és félmilliós Libanon 1,2 millió, Törökország pedig 1,9 millió szíriai menekültet fogadott be. Ezekben az országokban tényleg beszélhetünk menekültválságról. Európában viszont nem.
Inkább kerítést, mint ételt
Nils Muizenieksnek, az EU emberi jogi főbiztosának igaza van abban, hogy Európában politikai válság van, nem menekültválság. A politikai válság pedig azzal jár, hogy folyvást megméretnek az európai értékek úgy, ahogyan a második világháború óta egyszer sem. Újra kell gondolnunk az európai identitásunkat.
Szégyellem magam európaiként, aki hisz az emberek egyenlő méltóságának elvében, és szégyellem magam magyarként, egy olyan ország állampolgáraként, amelyik több százezer menekültet és bevándorlót adott a világnak, amiért a kormányom ilyen rettenetesen bánik a menekültekkel. Ahelyett, hogy értékes anyagi forrásainkat élelem és menedék nyújtására költené, az Orbán-kormány inkább gyűlöletkampányt indított a menekültek ellen és szögesdrót-kerítést húzott fel az ország déli határa mentén.
A magyarok közül mindig is sokan folyamodtak politikai menedékért. Ezt tette Kossuth Lajos, az 1848-as forradalom hőse, vagy az a 200 000 56-os disszidens, akik a szovjet tankok elől menekültek nyugatra. Szégyen és gyalázat, ahogyan az ország a menekültekkel bánik.
Elveszítjük a jogainkat
Miközben a kormány képtelen a segítségnyújtásra, a magyar társadalomban a szolidaritás jelei mutatkoznak. Civilek élelemmel és vízzel várják a menekülteket a vasútállomásokon. Több honfitársamhoz hasonlóan bennem is erős volt a késztetés, hogy segítsek a menekülőkön, úgyhogy felajánlottam az otthonomat négy afgán menekültnek, hogy pihenjék ki magukat éjszaka, mielőtt továbbállnak Németországba, ahol majd a rokonaik támogatják őket - úgy véltem, az embertelenséggel szemben emberséges cselekedettel tiltakozhatok a leginkább.
Ám amennyiben az országgyűlés megszavazza a kormány által benyújtott legutóbbi törvényjavaslatot, nemsokára sajnos veszélyes lesz iratokkal nem rendelkező menekülteket elszállásolni. Az új törvény különleges felhatalmazást adna a hatóságoknak arra, hogy megfosszanak bennünket a polgári szabadságjogainktól, így a magánélet védelméhez fűződő jogunktól, a rendőrség ugyanis az illegális bevándorlók felkutatása céljából házkutatási engedély nélkül is behatolhat majd a magánlakásokba.
"Vétkesek közt cinkos, aki néma", írta a nagy költő, Babits Mihály. A kormány csendes cinkosságra akarja kényszeríteni a magyarokat. Ez sokunkat a magyar történelem legsötétebb időszakára emlékeztet, amikor a zsidókat segítők vagy rejtegetők veszélybe sodorták magukat.
Fájdalmas hallgatás
Csütörtökön magyarok ezrei tüntettek a menekültellenes törvény ellen - egy bátor, ám sajnos nem elég nagy tömeg. A magyarok többsége bedőlt a politikai manipulációnak és a pánikkeltésnek. A menekültek melletti kiállás igen népszerűtlen; csak pár olyan szervezet van, mint a TASZ, amelyik ilyesmire kapható. Különösen fájdalmas, hogy a legtöbb egyház hallgatásba burkolódzik. Hát hogyan is lehetne a Biblia tanítását követve segíteni az idegeneken, ha egyszer bűnt követ el, aki szállást nyújt a menekülteknek? "Idegen voltam, és ti befogadtatok", mondta Jézus.
A legtöbb menekült ráadásul nem is akar itt maradni az országban. Folytatnák az útjukat Németországba vagy valamelyik másik nyugat-európai államba. De a magyar kormány nem engedi tovább őket: lezárja a vasútállomásokat és zsúfolt táborokba kényszeríti a menedékkérőket, ahol embertelen körülmények között tengődnek.
Ezzel a magatartásával a magyar kormány történetesen az egyébként idejétmúlt és ésszerűtlen EU-s törvényeknek megfelelően jár el. Itt az idő, hogy Európa lépjen, és végre új menekültügyi politikát alkosson.
Európainak maradni a fehérek közt - ez jelenti ma az igazi kihívást.
Sárosi Péter, TASZ