A jogok, a demokrácia és a jogállam leépülése különösen Magyarországon és Lengyelországban súlyos probléma. De a sor ezzel még nem zárul le (figyeljük csak Horvátországot), és nem csak ezek az országok veszik semmibe az EU "alapvető értékeit".
Erősíteni kellene az EU eszköztárát
Az aggasztó fejleményekre fel Európai Bizottság 2014-ben létrehozta a "jogállamiság keretrendszert", amely lehetővé teszi a tárgyalások kezdeményezését a jogsértő kormányokkal. 2015-ben 18 uniós tagállam kormánya saját eljárást indítottak a Tanácsban: életre hívták a "jogállamiság párbeszédet". Ám egyik intézkedés sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: nem tudták megvédeni az EU alapvető értékeit. A Bizottság csak szélsőséges helyzetben és csak bizonyos esetekben hozza működésbe a keretrendszert: Lengyelországgal kapcsolatban alkalmazta, Magyarország esetében azonban nem. A Tanács indította párbeszéd pedig mindez idáig igen sekélyesnek és értelmetlennek bizonyult.
Az Európai Parlament tegnap elfogadott egy határozatot, amely egy új rendszer alapjait fekteti le: ez a DRT, avagy egy megállapodás a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról, amelynek értelmében minden európai uniós országot, illetve magát az EU-t is évente felülvizsgálnak. A dokumentum, melyet eredetileg Sophie in ‘t Veld európai parlamenti képviselő jegyzett a Liberális képviselőcsoporttól, alig változott a politikai csatározások során.
Az Európai Parlament elfogadta a kihívást
A DRF megállapodás röviden arról szól, hogy egy független szakértői testület (a DRF-panel) minden országról készít egy értékelést. Ezeket előbb el kell fogadnia a Bizottságnak, majd az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, valamint a Tanácsban ülő miniszterek vitatják meg. A Bizottságnak kötelessége volna tárgyalást kezdeményeznie a DRF-panel által problémásnak ítélt országok kormányaival. Amennyiben a DRF-panel különösen súlyos ügyeket tár fel, a három intézménynek közös megbeszélést kell hivatalosan folytatnia arról, érvénybe léptessék-e az EU-szerződés szankciókról rendelkező 7-dik cikkét.
A DRF-megállapodás: óriási fejlemény
A DRF-megállapodás jelentősen növelné az EU erejét, ami az alapvető európai értékek védelmét illeti. Jelenleg nagyrészt politikai kérdés, hogy az EU egyáltalán napirendre tűzi-e valamely tagállam emberi jogi teljesítményét (és pláne, hogy foganatosít-e bármilyen intézkedést). A jogsértések elkövetői ezért könnyen megússzák a kritikát, mint például a magyar kormánypárt is azon az alapon, hogy az Európai Parlament legnagyobb politikai csoportjának, az EPP-nek a tagja.
Azokat a kormányokat, amelyeknek vaj van a fején, az EU csak akkor vizsgálja meg, amikor a körülmények szerencsés egybeesése folytán elháríthatók a politikai akadályok. A mostani lengyel kormány például az Európai Parlamentben egy kisebb csoporthoz tartozik, amelyik nem tudott védelmet nyújtani a számára a bírálatok elől. A Bizottság sem kívánta alkalmazni a jogállamiság keretrendszert Magyarországgal kapcsolatban. Mert ha megtette volna, az olybá tűnhetett volna, hogy az előző, Barroso vezetése alatt álló Bizottság nem volt képes rendesen átvizsgálni a magyar kormányt. 7-dik cikk alapján indított eljárást még egyszer sem kezdeményeztek, mivel sem az Európai Parlament, sem pedig a Tanács vagy a Bizottság nem mutatott kellő politikai akaratot hozzá.
A jelenleg alkalmazható eljárások Ms in ‘t Veld szavaival "ki vannak téve annak a bírálatnak, hogy politikai célokból alkalmazzák őket". Ezzel szemben a DRF megállapodás szerint "minden tagállamot... egyenlő bánásmódban kell részesíteni és azonos mércével mérni. A mechanizmusnak objektívnak kell lennie, bizonyítékokon kell nyugodnia, és állandó jelleget öltenie, ahelyett, hogy csak súlyos helyzetekben folyamodnának csak hozzá."
A DRF- megállapodás elhárítaná a politikai akadályokat, hiszen minden állammal kapcsolatban kötelezővé tenné az értékelést és a megbeszélést. Ráadásul az értékelésből következő szükséges intézkedésekkel kapcsolatos döntést - vagyis, hogy alkalmazzák-e a Bizottság keretrendszerét, és összeül-e a három intézmény megvitatni a 7-dik cikk esetleges alkalmazását - a DRF független paneljének delegálja.
Bár újabb szankciókat nem tartalmaz, és nem is léptet automatikusan életbe a 7-dik cikkben foglalt szankciókat, a DRF mégis óriási fejleményt jelentene a mostani helyzetben. Először is, mivel erőteljesebb politikai nyomást gyakorolna azokra a kormányokra, amelyekkel gond van. Mégpedig amiatt, mert a DRF-panel, ha hagyják, feltehetően a Bizottságnál gyakrabban folyamodna a bizottsági keretrendszerhez. És azért is, mert a DRF-panel kötelezhetné a három intézményt arra, hogy hivatalosan vitassák meg, életbe lépjen-e a 7-dik cikk, ami egyelőre ritkaságszámba megy.
Másodszor, a DRF-panel a meglévő eszközök jobb alkalmazásával lehetővé tenné a célzottabb és jobban összpontosított politikai nyomásgyakorlást. A Bizottság kénytelen volna rendszeresebben folyamodni a keretrendszerhez. A Tanács ogállamiság párbeszéde is több értelmet nyerne, hiszen a DRF-nek a nyilvánosság számára is hozzáférhető országjelentésein és a bizottsági ajánlásokon alapulna. Ez már eleve óriási lépés volna a jelenlegi helyzethez képest, amikor szó sem esik a kormányok emberi jogi teljesítményéről. A DRF-megállapodás továbbá egy új szereplőt is behoz: ez pedig az Európai Parlament, amelyiknek szintén meg kellene vitatnia a DRF-jelentéseket a nemzeti parlamentekkel.
Lehet, hogy önmagában nem elég az ilyen erősen összpontosított politikai nyomásgyakorlás ahhoz, hogy egy elszánt kormányt jobb útra térítsen. Azonban a többi olyan uniós intézkedéssel együtt, amelyek azt célozzák meg, hogy a nagy nyilvánosság támogassa az EU alapvető értékeit - amit szintén sürget az Európai Parlament határozata - a DRF-megállapodás tényleges változást hozhat.
A Parlamentnek B-tervre is szüksége lehet
A DRF alapjait lefektető parlamenti határozatnak nincsen kötelező jogi ereje. A határozat arra kéri a törvények kezdeményezéséért felelős Bizottságot, tegyen le egy olyan jogszabály tervezetet az asztalra, amely az új eljárás megteremtéséről szól. Frans Timmermans, a Bizottság első alelnöke sajnos többször is elutasította egy új mechanizmus létrejöttét. Ráadásul nem valószínű, hogy a Bizottság olyan eljárást támogatna, amelyik révén megszűnne a jogállamiság keretrendszer működtetésére vonatkozó kizárólagos jogosítványa. És bár némelyik kormányzat azon van, hogy erősítse a Tanácsban a jogállamiság párbeszédet, mások határozottan elleneznek mindenfajta ellenőrzést.
Az a szomorú igazság, hogy ha az Európai Parlament szeretne javítani az alapvető EU-s értékek védelmén, előfordulhat, hogy szüksége lesz egy "B-tervre", amelyik révén önállósulhat, akárcsak a szintén a Parlament által javasolt parlamentközi párbeszéd.