Január 12-én Brüsszelben megbeszélést tartott az Európai Börtönmegfigyelő Központ (European Prison Observatory, EPO), ahol az Európai Bizottság és számos tagállam országos büntetés-végrehajtási igazgatóságának részvételével az elítéltek uniós jogairól tárgyaltak. A Bizottság által támogatott EPO-t nyolc országból való (Franciaország, Görögország, Lettország, Lengyelország, Nagy-Britannia, Olaszország, Portugália, Spanyolország), az elítéltek emberi jogainak védelmével foglalkozó szervezetek alkotják.
A találkozót az Európai Börtönmegfigyelő Központot koordináló, egyébként az Antigonénak dolgozó Alessio Scandurra nyitotta meg, aki beszédében visszatekintett az EPO eddigi tevékenységére a hálózat 2001-es alapítása óta. Az Európai Bizottság részéről Jesca Beneder azt hangsúlyozta, mennyire fontosak az EPO által az elmúlt két évben az európai börtönökről összegyűjtött kvalitatív és a kvantitatív információk . A központ dolgozói ugyanis minden, a büntető igazságszolgáltatásra és a fogva tartási körülményekre vonatkozó, az Európai Unióban érvényes szabályozással kapcsolatos adatot módszeresen összeszedtek.
Az Európa Tanács Bűnügyi Együttműködési Tanácsának elnöke és az olaszországi büntetés-végrehajtási igazgatóság alelnöke, Mauro Palma, kiemelte a megfigyelő intézmények szerepét a kínzás és a megalázó bánásmód megelőzésében. Nem csupán a szóban forgó jelenségek kognitív elemzése a feladat. Palma, aki annak idején a kínzás megelőzésére létrehozott európai bizottság elnöki tisztjét töltötte be, kifejtette abbeli reményét, hogy az EPO növekedésével az összes uniós tagállam részt vesz majd a megfigyelési tevékenységben. Hozzátette, hogy most, új pozíciójában, az olasz börtönrendszer csúcsán, szeretné átemelni az EPO néhány javaslatát a hazai börtönpolitikába. A konferencián az olasz büntetés-végrehajtási igazgatóságtól jelen volt még Roberta Palmisano, az Igazságügyi Minisztérium börtöntanulmányokkal foglalkozó hivatalának vezetője. Palmisano előadta, milyen új irányvonalak mutatkoznak az olasz büntetés-végrehajtási politikában az oktatás, a szociális rehabilitáció és a börtönökben folyó élet terén.
Az EPO-tagok, akiknek a tevékenysége egyaránt kiterjed egy-egy partnerországbeli helyzet feltérképezésére és az eredmények nemzetközi összehasonlítására, arról számoltak be, milyen főbb hiányosságok tapasztalhatók az európai büntetés-végrehajtási rendszerekben, illetve hogyan szegik meg az európai normákat. A nyolc partnerország képviselői továbbá előadták, milyen változásokra került sor a közelmúltban a saját országuk büntetés-végrehajtási rendszerében, kidomborítva a jelenlegi helyzet pozitívumait és árnyoldalait. Az EPO-t főként az egészségügy, az oktatás, a munkalehetőségek, a biztonság és a rehabilitáció kérdései, valamint a fiatalkorúaknak fenntartott büntetés-végrehajtási intézmények foglalkoztatják. Különböző országokból származó, más partnerek számára is tanulsággal szolgáló jó gyakorlatok bemutatására is sor került.
Börtönlátogatások
Angliában és Walesben az elítéltek, a börtönszemélyzet és az egész társadalom javát szolgálja a börtönökben kialakult képviseleti demokrácia. A börtönigazgatóknak egész Európában hasonló szemléletmód meghonosítására kellene törekedniük. A lengyel példa, ami az elítéltek számára biztosított szavazójogot illeti, ugyancsak azt bizonyítja, hogy ha a börtönökben is gyakorolhatóvá válnak a más állampolgárokat megillető demokratikus jogok, az elítéltek a közbiztonság veszélyeztetése nélkül továbbra is szimbolikusan az állampolgárok közösségéhez tartozhatnak és részt vehetnek a társadalmi életben. Mivel pedig az elítéltek Európai Unió-szerte a leghátrányosabb közösségekből származnak, és sokan a rokonaiktól és barátaiktól távol ülik le a büntetésüket, erősen akadályoztatva vannak a látogatások, hiszen a legtöbb család nehezen engedheti meg magának a költséges utazást.
Érdemes volna tehát minden tagállamnak átvenni a britektől a Börtönlátogatási Támogatási Programot, ahol a társadalombiztosítási befizetésekből fedezik a családtagok és barátok útiköltségét. Külön problémát jelent a látogatások zavartalanságának biztosítása. Rokoni látogatásoknál a találkozások meghittségére és a szexuális aktus lehetőségére kerül a hangsúly. A Franciaországban létesített privát látogatóhelyiségekkel kapcsolatos kutatásból kiderült, hogy ez az újítás egyáltalán nem jelent biztonsági kockázatot, viszont erősíti a családi kötelékeket. A kutatás arra is rávilágított, hogy csökkennek a börtönélet feszültségei, ha az elítéltek többet találkozhatnak a családjukkal. A Francia Családlátogatási Egységek (UVF), akárcsak az olaszországi börtönegyetemi központok rendszerét, vagy a digitális technológia alkalmazását az elítéltekkel való kapcsolattartásban (ez a megoldás is biztonságos, ráadásul olcsó is, ahogy azt a "videó-látogatások" skót programja is bizonyítja) minden uniós tagállamban be kellene vezetni.
Az angliai és a wales-i börtönöket képviselő Jamie Bennett, a buckinghamshire-i Grendon Börtön igazgatója elmagyarázta, miből áll a Grendon modell, ez a hatvanas évek óta létező, teljességgel az elítéltek önállóságára és a biztonsági intézkedések rugalmasságára épülő, Európában egyedülálló megközelítés.
A konferencián számos európai emberi jogi szervezet - így a Fair Trials International (az igazságos tárgyalásokért küzdő nemzetközi szervezet) és a Harm Reduction International (a kockázatok csökkentését célul kitűző nemzetközi szervezet) - delegáltjai is részt vettek, hogy mind az országos, mind pedig a nemzetközi hatóságok, valamint a civil társadalom érdekeit képviselve szorgalmazzák az európai börtönviszonyokat ellenőrző független szervezet továbbfejlesztését és állandó testületté tételét.