Tech & Rights

Európa tehet róla, hogy annyi a gazdasági menekült

Az EU észrevehetné, hogy a saját gazdaságpolitikája miatt jönnek azok a gazdasági menekültek, akiktől annyira szeretne megszabadulni.

by PILP
Refugees with economic needs are considered "fortune seekers" and the West is eager to bid them farewell. (Image: European Commission - Flickr/CC content)
Európa válogat a menekültek között. Csak azokat fogadja szívesen, akiket etnikai hovatartozásuk, politikai nézeteik vagy vallásos meggyőződésük miatt bizonyítottan üldöztek a saját országukban, és közvetlen veszélyben forgott az életük.

Az inkább gazdasági érdekek vezérelte menekülteket "szerencselovagoknak" szokták nevezni, akiknek a nyugat mielőbb szeretne búcsút inteni. De vajon mennyire igazságos ez a hozzáállás annak fényében, amilyen gazdaságpolitikát folytat Európa mások rovására?

Az EU kulcsszerepet játszik a világgazdaságban. Az áruk és szolgáltatások első számú exportőreként és a világ legfőbb közvetlen külföldi befektetőjeként vezető szerepet játszik a világpiacon.

Ám az EU nem csupán az egyik legnagyobb exportőr és befektető, hanem számos ország legfőbb kereskedelmi partnere is egyben.

Protekcionizmus

Az EU a szabad kereskedelem ellentétében is, nevezetesen a protekcionizmusban is érdekelt. A protekcionista intézkedések közé tartozik a behozatali vámok kivetése, a behozatali kvóták és az exporttámogatások bevezetése. Ezekkel az eszközökkel sikerül kívül tartani a külföldi versenyzőket a saját iparának növekedése érdekében.

Az európai protekcionizmus a fenntartható energiagazdálkodás és a munkaerőpiac fejlődését is hátráltatja. Azt mutatja, hogy az EU nem törődik vele, milyen szerepet játszik a legszegényebb országok állandósuló hátrányainak és az ottani szegénységnek a kialakulásában, valamint abban, ezek az országok mennyire nehezen férnek hozzá az európai piachoz.

Az EU állítólag az emberi jogok védelme érdekében köt megállapodásokat az unión kívüli országokkal, ám komoly kérdések merülnek fel az egyes országokkal kötött kereskedelmi szerződéseivel kapcsolatban. (A szerződésekben gyakran szerepel olyan kitétel, miszerint az emberi jogok tiszteletben tartása fontos részét alkotja a kapcsolatnak.)

A gyakorlatban azonban ezek gyakran üres szavak, mivel a gazdasági előnyök fontosabbnak bizonyulnak, mint a jogsértésekkel szembeni fellépés. A partnerországokból származók egy része számára ez azt jelenti, hogy nem marad más lehetőségük, mint elmenekülni a hazájukból.

Jobb életszínvonal

Európa most félelemtől reszketve vizslatja ezeket a "gazdasági" menekülteket, akik nem politikai okokból hagyták el az otthonukat, hanem azért, hogy jobb életszínvonalon élhessenek. A gyakorlatban viszont nehéz meghatározni, ki a politikai, és ki a gazdasági menekült. A menekülés háttérokaként sokszor a politikai erőszakkal keverednek a romló életfeltételek.

Az EU a külső határok ellenőrzésének fokozásával reagált a menekültáradatra. Ezért az úgynevezett mobilitási partnerségek és visszafogadási megállapodások keretében harmadik országokkal keresi az együttműködés lehetőségét.

Az EU-nak csakúgy, mint a harmadik országoknak érdekében áll partnerségi megállapodásokat kötni. Az EU-nak érdeke, hogy a harmadik ország elkötelezze magát az illegális menekültek visszafogadása és az EU külső határainak védelme mellett.

Emberi jogi intézkedések

A harmadik országnak pedig az az érdeke, hogy az EU könnyítse a vízum kiadását az illető ország polgárai számára, valamint esetenként az, hogy kössön vele szabadkereskedelmi megállapodást. Ezekkel a harmadik országokkal az a probléma, hogy általában nem vonatkozik rájuk a Menekültügyi Egyezmény, ezért a területükön tartózkodó menekültek minden fajta emberi jogi visszaélésnek ki vannak téve.

Az EU-nak észre kellene vennie, hogy a saját gazdaságpolitikája felelős a 'gazasági' menekültek utánpótlásáért. Európa belső piacának megnyitása az unión kívüli országok számára nem csak méltányos volna, hanem javítaná az ott élők életszínvonalát. a menekültek ráadásul, ha bevonnák őket az európai munkaerőpiacra, nem élnének vissza a Menekültügyi Egyezmény adta lehetőségekkel.

Az uniónak alaposabban meg kellene vizsgálnia azoknak a harmadik országoknak az emberi jogi politikáját, amelyekkel kereskedelmi megállapodást készül kötni. Ha emberi jogok sérelme esetén puszta szavak helyett tettekkel bizonyítaná az elkötelezettségét, másokat is rákényszeríthetne arra, hogy lépjenek a demokrácia útjára, tegyenek róla, hogy az országukban egyaránt javuljon az emberi jogi helyzet és az életszínvonal.

Mindez gazdasági áldozatokat kíván meg az EU részéről. De hajlandó-e ilyesmire Európa? Hát mi, fogyasztók, hajlandók vagyunk-e rá? A külső határok teljes lezárásával, egyre magasabb falak építésével, hogy kizárjuk a menekülteket Európa erődjéből viszont a valóságtól elrugaszkodott, az emberi jogokra fittyet hányó politikát folytatunk.

szerző: Lucille van Wijnbergen, a Holland Jogászok Bizottsága az Emberi Jogokért igazgatótanácsának tagja

A cikk korábban a Volkskrant című folyóiratban jelent meg.