Tech & Rights

A másik Európa

Történt valami, ami letérített bennünket a "valódi" történelmi utunkról? Létezik valahol egy másik Európa, amelyik erősebb egységbe kovácsolódik egyszer, ahol szigor helyett szolidaritás lesz az úr?

by Peter Sarosi
Az HBO nemrég vetítette Philip K. Dick Az ember a fellegvárban című regényéből készült filmet, amelyikben a szerző egy másik lehetséges történelmi utat vázol fel, ahol a nácik megnyerik a második világháborút és elfoglalják Európát, valamint az USA egyes részeit. A regény főszereplőinek van egy olyan érzésük, hogy valami nem stimmel a történelemmel.

Rájönnek, hogy 1933-ban következhetett be a törés az igazi történelem és a párhuzamos világ között, amikor Roosevelt elnököt meggyilkolták, és ezzel kezdetét vette a Nagy Gazdasági Világválság és az amerikai izolacionizmus. A titokzatos Ember a fellegvárban dokumentumfilmet nézve ráébrednek, hogy létezik egy másik valóság is, amelyikben a nácik elveszítették a háborút, és a népek demokráciában, szabadon élnek.

Valami nem stimmel a valósággal?

A napilapokat olvasva óhatatlanul hasonló érzései támadnak az embernek. Lehetséges, hogy valami nem stimmel a valósággal? Történt valami, ami letérített bennünket a "valódi" történelmi utunkról? Létezik valahol egy másik Európa, amelyik erősebb egységbe kovácsolódik egyszer, ahol a megszorítások helyett a társadalmi és gazdasági összetartozás, a nyitottság és a szolidaritás az úr?

Ha létezik ez a másik Európa, annak vezetői a ténylegesen adott válaszokhoz képest biztosan egész biztosan másképp reagáltak a pénzügyi válságra. Nem megszorításokkal próbálták meg kezelni a helyzetet. Lecsillapították a kedélyeket, hogy elkerüljék az euroszkeptikus jobboldali populizmus előretörését.

Stay or go? The Brexit wouldn't even be under consideration in a stronger, better-led Europe. (REUTERS/Dylan Martinez)

Az Egyesült Királyság nem fontolgat semmiféle "Brexitet", és nem arra törekszik, hogy újra elszigetelődjön Európától. Dél-Európát nem fojtogatják a gazdagabb országok által rákényszerített megszorítások, mivel egy Marschall-tervhez hasonlatos, bátor beavatkozás kisegítette a bajból.

Az EU keleti felét nem Orbán Viktor, Robert Fico vagy Jaroslav Kaczynski-féle vezetők uralják egyre tekintélyelvűbb és idegengyűlölőbb politikájukkal. Nem készül összeomlani a schengeni térség; a centrum és a periféria közötti szakadék egyelőre áthidalható.

A másik Európa többet áldoz szociális és egészségügyi fejlesztésekre, és kevesebbet költ elnyomó jellegű rendőri intézkedésekre. A másik európában az egyenlőtlenség, nem pedig a migránsok jelentik az első számú közellenséget.

De mi a helyzet a migrációs válsággal? Nos, egy erősebb, egységes Európában, amelyet egy elszántabb Amerika is támogat, talán nem eszkalálódott volna idáig a szíriai válság, és főként sikerült volna útját állni az orosz terjeszkedésnek. A bevándorlási hullám így is, úgy is elérte volna a kontinenst, a másik Európa azonban másként reagálna rá: több támogatást kapnának az ENSZ-ügynökségek az emberségesebb állapotok fenntartására az Európán kívüli menekülttáborokban, és ezátal sikerülne konszenzuális megoldást találni arra, hogyan lehet egyenlően elosztani a menekültek fogadásával járó terheket a tagállamok között - kevésbé démonizálnák az érkezőket, és több integrációs célú intézkedés születne.

In an alternate Europe, inequality, not migrants, would be seen as our biggest threat.  (REUTERS/Michalis Karagiannis)

Milyen jövőt szeretnénk

Nem valószínű, hogy egyetlen esemény, például egy elnök meggyilkolása megváltoztatná a történelem menetét. A történelem nem előre meghatározott események láncolata; a jövő azon múlik, hogy milyennek látják azt az emberek. Az a probléma, hogy túl sokan veszítették szem elől annak az Európának a képzetét, amelyiknek az volt a rendeltetése, hogy elhozza a nagyobb fokú szabadságot és jólétet a számunkra - ehelyett a külső veszélyforrásokkal szembeni védelmet biztosító, erős nemzetállamok képzetét fogadták el.

Ebben a képzetben az EU az ellenséges külvilág részeként, egy gyenge és korrupt rendszer gyanánt tűnik fel, amelyet néhány bürokrata irányít, mindenfajta demokratikus legitimáció híján.

Létezik-e egyáltalán egy ilyen másik Európa valamilyen párhuzamos valóságban? Teljesen mindegy. Csak az számít, hogy mi, európaiak, hiszünk-e abban, hogy akár létezhet is. Ha hiszünk benne, akkor ez egy igazi jövőkép.