Tech & Rights

Liberalizálná a szerzői jogi törvényt az EUB főtanácsnoka

Niilo Jääskinen, az Európai Bíróság főtanácsnokának egy szerzői jogokkal kapcsolatos, németországi ügyben kifejtett véleménye irányt szab a testület majdani ítéletének, mely még az idén eldöntheti az uniós szerzői jogi törvény liberalizálásának kérdését.

by Polish Helsinki Foundation for Human Rights

Niilo Jääskinen főtanácsnok június 5-én kifejtett véleménye szerint a könyvtárak és egyéb intézmények szabadon, a jogtulajdonosok külön engedélye nélkül digitalizálhatják a gyűjteményüket alkotó könyveket és egyéb, szerzői jog alá eső műveket. A nyilvánosság hozzáférését a bedigitalizált művekhez ugyanakkor a személyes használatra korlátozná a főtanácsnok.

A Technische Universität Darmstadt v. Eugen Ulmer KG ügy egy német egyetem és egy kiadó közötti konfliktusból eredt. Az egyetem ugyanis anélkül digitalizált egy könyvet, hogy engedélyt kért volna ehhez a szerzői jogok tulajdonosától, az Eugen Ulmer kiadótól. Bár a digitális változatot egyszerre csak egy személy olvashatta, ugyanúgy, mint a könyvtárban tárolt nyomtatott példányokat, ám a digitalizáció révén a felhasználók teljes terjedelmében kinyomtathatták vagy flash meghajtóra elmenthették az elektronikus verziót.

Az Eugen Ulmer szerződni kívánt az egyetemmel a szóban forgó műből készült e-könyv jogairól, amit az egyetem visszautasított. A kiadó ekkor a szerzői jogok megsértése miatt beperelte az egyetemet. A kerületi bíróságon egyik fél sem érte el, amit akart, ezért az ügy továbbkerült a Bundesgerichtshof (Német Szövetségi Legfelső Bíróság) elé. A Bundesgerichtshof elhalasztotta a döntést, és három kérdésben előzetes állásfoglalást kért az Európai Bíróságtól.

Digitális példányok vásárlása és engedélyezése

Jääskinen főtanácsnok először azt vizsgálta meg, hogy a szerzői jog alá eső műveket érintették-e a 2001/29/EK (az InfoSoc irányelv) megvételre illetve felhasználási engedélyezésre vonatkozó rendelkezései, amikor a szerzői jogok tulajdonosa felajánlotta, hogy szerződést köt a tanintézménnyel a művek megfelelő feltételek melletti felhasználására.

A főtanácsnok arra jutott, hogy ha egy intézménynek nincsen szerződése a szerzői jogok birtokosával a művek elektronikus közzétételére, a nyomtatott változat jogairól azonban egyezséget kötöttek, akkor az adott intézménynek meg kell engedni, hogy elektronikus formában is hozzáférhetővé tegye az adott tartalmat a termináljain, a kiadó pedig nem kötelezheti arra az intézményt, hogy e-könyvről szerződjön vele.

A tagállamoknak jogukban áll, hogy engedélyezzék a művek digitalizálását az intézményeik számára

A németországi Legfelső Bíróságnak az EUB-hoz intézett második kérdése a tagállamok lehetőségeire vonatkozott: jogukban áll-e vajon a tagállamoknak, hogy a területükön működő intézményeknek engedélyezzék a gyűjteményüket alkotó nyomtatott művek digitális példányainak kinyomtatását vagy tárolását?

A főtanácsnok az EUB esetjogára hivatkozva hangsúlyozta, hogy "nyilvánossághoz közvetítésről" olyankor beszélhetünk, amikor lépések történnek annak érdekében, hogy a nyilvánosság hozzáférjen bizonyos művekhez, függetlenül attól, hogy valóban él-e is bárki ezzel a lehetőséggel. Jääskinen kijelentette, hogy amikor terminálokon hozzáférhetővé tesznek szerzői jog alá eső műveket, az az irányelv értelmében nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, és ennélfogva a tagállamok joga, hogy ebben a kérdésben döntsenek.

A hozzáférhetővé tétel illetve a többszörözés joga

A harmadik és utolsó kérdés, amelyben kikérték a főtanácsnok véleményét, a szerzői jogdíjas művek többszörözésére vonatkozott, egyfelől nyomtatás útján, másfelől külső eszközön (pl. USB-csatlakozón) történő tárolás révén. A többszörözés kérdése független attól, hogy a fenti kérdést illetően a tagállamok joga kiterjed-e arra, hogy engedélyezzék a felhasználók számára a művek kinyomtatását illetve személyes eszközökre történő elmentését.

Jääskinen válasza ezzel kapcsolatban az volt, hogy az irányelv azt nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy maguk rendelkezzenek olyan jogszabályokról, amelyek megengedik a digitális példányok személyes elmentését. A főtanácsnok értelmezése szerint a külső meghajtóra történő másolás már nem tartozik a "hozzáférhetővé tétel" módozatainak körébe, hanem "többszörözésnek" minősül, mivel az adott műből több példány előállítását eredményezi.

"Az adott helyzetben a hozzáférhetővé tétel fogalma az említett kivételek köréből kizárja mű flash meghajtóra történő átmásolásának lehetőségét, mivel a szóban forgó ügyben nem egy közkönyvtár kívánt elérhetővé tenni műveket ... hanem egyszerre egy felhasználó által igénybe vehető, saját digitális változatot hozott létre" - szólt a főtanácsnok érvelése. - "Az ilyen többszörözés pedig nem szükséges előfeltétele az említett kivétel érvényesülésének, még ha hasznos is a felhasználó számára. Az így létrejött példány ugyanis újra másolható és az Interneten is megjeleníthető."

Jääskinen megjegyezte, hogy az irányelv rendelkezései lehetővé teszik művek fénymásolását egy könyvtárban, és hogy az ilyen többszörözés szabályai a digitális változatokra is kiterjeszthetők. Amennyiben egy törvényszerűen működő könyvtár vagy egyéb intézmény megengedi a felhasználóknak, hogy nyomtatott művekből oldalakat másoljanak ki, ez az engedély értelemszerűen kiterjeszthető a digitális változatból történő nyomtatásra.

Jääskinen főtanácsnok véleménye egyszerre ad okot reményre és aggodalomra a liberálisabb uniós szerzői jogi törvények hívei számára. Az első két kérdésre adott válasza nagyobb szabadságot ad a tagállamoknak és azok intézményeiknek olyan művek digitalizálására, amelyeket illetően csak a nyomtatott változatra vonatkozó szerzői jogokkal rendelkeznek. A harmadik kérdésben való állásfoglalása azonban egészében véve határokat szab a személyes felhasználásnak. Érvelése, miszerint a digitális példányokat nem szabad külső meghajtókra menteni, azon a feltevésen alapul, hogy a felhasználók nem a saját céljaikra kívánják megszerezni a digitális példányt, hanem jogellenesen az Interneten akarják azt továbbosztani. Tagadhatatlanul fennáll ennek a kockázat, ugyanakkor a liberalizáció hívei számára kiábrándító, hogy egy halvány lehetőség miatt korlátozzák az egyének jogait a digitális példányok saját célú felhasználására.