Tech & Rights

Az EuB iránymutatása a migránsok fogva tartásáról

A bíróságoknak a migránsok letartóztatása helyett kevésbé szigorú eszközöket kellene igénybe venniük, hangsúlyozta az Európai Unió Bírósága egy más módszer alkalmazása helyett fogva tartott szudáni migráns ügyében hozott ítéletben,.

by Polish Helsinki Foundation for Human Rights

Bashir Mohamed Ali Manhdit a bolgár Bregovóban tartóztatták le 2013 augusztusában, amikor át akart kelni szerb határon. Miután nem tudott személyi okmányt felmutatni (szudáni állampolgárságúnak mondta magát), egy busmantsi-i fogdába szállították, hogy ott várja meg a kitoloncolást.

Két nappal a letartóztatása után Mahdi aláírt egy nyilatkozatot, miszerint önként vállalja, hogy visszatér Szudánba. A bolgár hatóságok megkérték a szudáni kormányt, segítsen beszerezni Mahdi személyi okmányait, melyekre Bulgáriának szüksége volt a kitoloncoláshoz, ám Szudán arról tájékoztatta őket, nem állít ki utazási okmányokat Mahdi számára, aki meggondolta magát, és visszavonta az önkéntes hazatérésére vonatkozó beleegyező nyilatkozatát.

Más megoldás helyett: huzamos fogva tartás

Mahdi a busmantsi-i fogdában maradt. Egy bolgár nő eskü alatt írott nyilatkozatot írt arról, hogy bulgáriai tartózkodása alatt Mahdi szállást kap, és saját maga gondoskodik a megélhetéséről. A nyilatkozatot visszautasították, és ugyanígy más megoldásokat sem fogadtak el, mint például azt, hogy Mahdit szabadon engedik azzal, hogy havonta jelentkezik a Belügyminisztérium helyi kirendeltségén. Az elutasítást azzal indokolták, hogy Mahdi illegálisan lépett be az országba, nem volt tartózkodási engedélye, menekültkérelmét visszautasították, és a Szerbiába történő határátlépési kísérlete ugyancsak bűncselekménynek minősül.

Minthogy a jogszabály szerint a letartóztatása hat hónap után lejárt, a bolgár hatóságok még idejekorán, 2014 februárjában bírósági eljárást indítottak a fogva tartás meghosszabbítása érdekében, arra hivatkozva, hogy fennáll a szökés veszélye, és Mahdi nem hajlandó együttműködni a hatóságokkal. A bolgár bíróság úgy határozott, hogy mivel a vonatkozó uniós jogszabályok nem egészen világosak, előzetes állásfoglalást kér az Európai Unió Bíróságától.

Az EuB tisztázza a bíróságok kötelességeit a letartóztatási ügyekben

Az EuB megállapította, hogy amikor a letartóztatás időtartamának meghosszabbítására vonatkozó beadvány kerül egy bíróság elé, annak az adott ügy minden körülményét figyelembe véve kell döntenie, és olyan ítéletet kell hoznia, amely a korábbi hatósági döntések helyébe kerülve feltétlenül betartandó. A bíróság hatásköre arra is kiterjed, hogy kevésbé szigorú büntetést rendeljen el, illetve a fogva tartási megoldások széles köréből kiválassza a legalkalmasabbat, az időtartam meghosszabbításától kezdve a szabadon bocsátásig.

Az EuB ítéletében továbbá kimondta, hogy a személyi okmányok hiánya még nem feltétlenül indokolja a fogva tartás időtartamának meghosszabbítását. (Így az, hogy Mahdi nem rendelkezett személyi okmányokkal és tartózkodási engedéllyel, önmagában nem alapozta meg a fogva tartás időtartamának meghosszabbítását.) A Bíróság arról is rendelkezett, hogy amennyiben meghosszabbítják egy személy letartóztatásának időtartamát, az nem terjedhet 12 hónapon túlra.

"Együttműködési hajlandóság hiánya"

A Bíróság foglalkozott a Bulgária által benyújtott, a "harmadik országbéli állampolgár együttműködési hajlandóságának hiányára" vonatkozó panasszal is. Az ítélet szerint Mahdi viselkedése annyiban utalhatott "együttműködési hajlandóság hiányára" a vonatkozó irányelv értelmezésében, amennyiben közvetlenül akadályozta a kormány szándékait, illetve hátráltatta az eljárást. Mahdi viselkedésének és együttműködési hajlandóságának megítélése valamely nemzeti bíróság hatáskörébe tartozó feladat.

Az EuB elismerte, hogy a tagállamoknak nem kötelességük tartózkodási engedélyt adni harmadik országbéli állampolgároknak csak, mert nincsen nekik. Ugyanakkor, minthogy ezen az alapon nem lehet valakit továbbra is fogva tartani, a Bíróság úgy határozott, hogy amennyiben valakit szabadon bocsátanak, a tagállamnak kötelessége, hogy legalább írásos igazolást adjon erről az illető harmadik országbéli személynek.