Tech & Rights

Egy új ENSZ-jelentés szerint nincsen összefüggés a bevándorlás és a terrorizmus között

A jelentés kiemeli, hogy az Interpol adatai nem igazolják azt az állítást, miszerint a terroristák kihasználnák a migráció fokozódását, hogy észrevétlen juthassanak Európába.

by Rights International Spain
(Image: Trocaire)
Ben Emmerson, az ENSZ különmegbízottja, aki az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmével és előmozdításával foglalkozik a terrorizmus visszaszorítása mellett, nemrég mutatta be "A terrorizmusellenes intézkedéseknek a migránsok és menekültek emberi jogaira gyakorolt hatása" című jelentését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén.

A jelentés a jelenlegi helyzetre reagál, amikor is egyfelől "a civil lakosság példátlan mértékű elvándorlásához" vezettek,a szíriai fegyveres konfliktusok, másfelől "a kormányok, a nemzetközi szervezetek és a civil társadalom egyre aggasztóbbnak látja az erőszakos szélsőségesség" előretörését.

Alaptalan félelmek

A jelentés megállapítja, hogy "az illegális migráció és a terrorizmus kapcsolata súlyos jogi és szakpolitikai kérdéseket vet fel" és azt a látszatot kelti, hogy "a népvándorlás nemzetbiztonsági fenyegetést jelent", valamint olyan félelmeknek ad tápot, miszerint a terroristák a fokozódó migrációt kihasználva próbálnak meg észrevétlen Európába jutni, illetve, hogy maguk a menekülttáborok válnak a radikalizáció, sőt, a terrorista csoportok toborzási helyszíneivé.

A különmegbízott visszautasítja ezeket a feltételezéseket és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától (UNHCR), valamint magától az Európai Unió Europol ügynökségétől származó adatokkal bizonyítja az ilyen félelmek alaptalanságát.

Emerson nem csak arra világít rá, hogy a legtöbb menekült és migráns semmiféle fenyegetést nem jelent, hanem azt is kimutatja, hogy ők maguk a terrorizmus fő áldozatai, hiszen olyan területekről származnak illetve menekültek el, ahol a legaktívabb a terroristák működése. Ezzel kapcsolatban rámutat, hogy 2014-ben az UNHCR által segített menekültek 70 százaléka abból a 20 országból érkezett, ahol a legmagasabb a terrorizmushoz köthető elhalálozások száma. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz, hogy megvédjék őket a terrorizmus pusztító következményeitől ahelyett, hogy potenciális terroristáknak bélyegeznék őket.

The special rapporteur says that not only do most refugees and migrants pose no threat, but they are usually the main victims of terrorism, since they originate and flee from regions where terrorists are most active.  (Image: European Commission)

Elismerve, hogy az állam részéről jogos a terrorizmus elleni küzdelem során szigorítani a határok ellenőrzését, a különmegbízott azt is megállaptja, hogy "a biztonságot érő fenyegetettséggel szemben nem megfelelő válasz a menekültek és migránsok mozgásszabadságának korlátozása, illetve a velük szembeni jogsértések elkövetése". A szakértő szerint ezek a lépések "azt eredményezik, hogy az emberek össze-vissza, láthatatlanul próbálnak meg helyet változtatni, például embercsempészek segítségével, ami viszont végső soron a terrorista tettek elkövetésére elszántak malmára hajthatja a vizet".

A fő kihívások

A különmegbízott részletesen értekezik arról, ebben a helyzetben milyen fő kihívások fogalmazhatók meg a migránsok és menekültek hatékony jogvédelmével kapcsolatban. Először is szól a határvédelem szigorításáról, hangsúlyozva, hogy bár az állam szuverén joga dönteni a területére történő belépés és az ott tartózkodás feltételeiről, egyszersmind kötelessége megvédeni a fennhatóságuk alá tartozó valamennyi személy emberi jogait.

Ebben az összefüggésben esik szó a határellenőrzés különféle módjairól, így "az Európai Unió digitális be- és kiléptető rendszerére tett javaslatról" is, amivel kapcsolatban Emmerson megjegyzi, hogy egy ilyen rendszer kialakítása csak megfelelő indoklás mellett lehetséges, valamint, hogy "a határokon történő adatgyűjtésnek pontosnak és korszerűnek kell lennie, továbbá arányosnak az elérendő cél tekintetében, különösen, ami a biometrikus adatokat illeti, illetve ilyen adatok csakis a törvényes keretek között szerezhetők be, korlátos ideig tárolhatók, végül biztonságos módon meg kell őket semmisíteni".

The rapporteur warns states that impose strict border controls, such as Hungary, that they still have an obligation to protect the human rights of all individuals under their jurisdiction.

Emmerson azt is hangsúlyozza, hogy "külön kockázatot jelentenek" az információmegosztási rendszerek, így az Európai Határellenőrzési Rendszer, hiszen az információkat esetleg olyan "harmadik ország kapja meg, ahol fennáll annak a veszélye, hogy megsértik a migránsok és a menekültek emberi jogait", valamint az is előfordulhat, hogy törvénytelenül történt az adatgyűjtés, "mint abban az esetben is, amikor a migránsokat rákényszerítették arra, hogy ujjlenyomatot adjanak".

Ezek miatt az intézkedések miatt szorulnak rá a migránsok és a menekültek arra, hogy "normális migrációs lehetősek híján veszélyes utakon próbáljanak meg eljutni egyik államból a másikba".

Az emberi jogokkal kapcsolatos kihívások között említi a jelentés a menekült státusz jogosulatlan használatával szembeni biztosítékokat, melyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik határozata tett kötelezővé az államok számára a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Ezzel kapcsolatban Emmerson azt javasolja, hogy a legteljesebb óvatosság mellett elég, ha az államok betartják a menekültek jogállásáról szóló ENSZ-egyezményt, mert ebben is szerepelnek olyan rendelkezések, hogy "azok, akik valamilyen gyalázatos tettet vagy súlyos bűntettet követtek el [például a terroristák] nem kaphatnak menekült státuszt".

Egyébként "vallási, etnikai, nemzeti illetve politikai hovatartozása szerint általánosított gyanú" alapján nem, csakis egyéni elbírálás útján lehet visszavonni valakitől az egyszer már megadott menekült státuszt.

A visszaküldés tilalma

Ami a visszaküldés tilalmának nemzetközi elvét illeti, aminek jegyében egy állam nem utasíthat ki olyasvalakit a területéről, akinél okkal feltételezhető, hogy ez esetben megkínozhatják, vagy akár meg is ölhetik, Emmerson megállapítja, hogy a jelenlegi helyzetben súlyos jogsértések történnek.

A különmegbízott azt is hangsúlyozza, hogy az állítólagos terrorizmusellenes küzdelem nem alkalmazható ürügyként a jogsértésekre, és hogy egyes államok, amelyek például kétoldalú vagy sokoldalú visszafogadási egyezmény révén megkerülni ezt az elvet, súlyos emberi jogi problémákat okoznak: az eljárási szabályok követése megkívánja, hogy minden esetet külön-külön bíráljanak el felmérve, milyen tényleges veszélyt jelenthet a kitoloncolás.

Pushbacks at border areas, such as Melilla in Spain (above), violate the principle of non-refoulement.  (Image: fronterasur)

Emmerson azt is kijelenti, hogy a visszaküldés tilalma elve nem területfüggő (például olyan esetre is kiterjed, amikor egy állam hajót küld, hogy a tengeren összeszedjék a menekülteket), és pontosan azokra alkalmazandó, akik éppen a terrorizmus illetve nem állami szereplők általi egyéb emberi jogsértések miatt menekülnek, ahogy az a súlyos összecsapások elől menekülők esetében is fennáll.

Végezetül a jelents a migránsok fogva tartásáról is ír. "Miközben nem vitatott, hogy az államoknak joguk van arra, hogy letartóztassák a kitoloncolandó külföldieket", a különmegbízott hangsúlyozza, hogy a letartóztatás "csakis a végső eszköz lehet, és meg kell felelnie a törvényesség elvének," olyankor ugyanis nem tekinthető törvényesnek, "ha az államnak nem áll szándékában kitoloncolni vagy egy másik államnak átadni az illető személyt". A letartóztatás tehát semmiképpen sem alkalmazandó "az olyan külföldiekkel szemben, akik állítólag biztonsági fenyegetést jelentenek".