A holland Képviselőház szeptember 8-án tárgyalta a korai szabadon bocsátás lehetőségének, kérdését, valamint azt, milyen körülmények közt töltsék le a rabok életfogytiglani büntetésüket.
A Holland Emberi Jogi Intézet kifogásokat emelt az életfogytiglani büntetések felülvizsgálatának legutóbbi tervei ellen.
Halálukig
Hollandiában jogsértő az életfogytiglani büntetések végrehajtása. Az országban ugyanis az életfogytiglani büntetés az elítélt haláláig tartó börtönbüntetést jelent. A korai szabadon bocsátás egyetlen esélye az igazságügyi államtitkártól kapott kegyelem. A gyakorlatban az utóbbi 30 évben egyetlen egyszer volt ilyenre példa, egy halálosan beteg elítélt esetében.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ízben hangsúlyozta, hogy minden elítélt számára nyitva kell hagyni a szabadon bocsátás esélyét. Nem elég, ha csak elméletileg, az érintettek reményei szerint áll fenn ez a lehetőség. A "remény joga" hiányában nem beszélhetünk a szabadulás lehetőségéről, ami az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3-dik cikke értelmében embertelen bánásmódot jelent.
Felülvizsgálat
Ezért Klaas Dijkhof biztonság- és igazságügyi államtitkár rendszeres felülvizsgálatot vezetne be - ami nélkülözhetetlen lépése az életfogytiglani büntetések kiszabásának. A Holland Emberi Jogi Intézet szerint azonban a rendszeres felülvizsgálati rendszerről szóló javaslat számos kívánnivalót hagy maga után.
Az államtitkár javaslata értelmében az életfogytiglani börtönbüntetésüket töltők egyes esetekben 25 év után reintegrációs programban vehetnének részt. Ezután az illető elítéltnek ugyanúgy kegyelemért kellene folyamodnia, amit azután az államtitkár bírálna el.
Mit kifogásol az Intézet?
A Holland Emberi Jogi Intézet a Képviselőháznak küldött levélben részletezte a javaslattal szembeni kifogásait. Először is ragaszkodnak hozzá, hogy minden esetben egy bíró vizsgálja felül 25 év után az elítéltek ügyét, ne az államtitkárhoz kelljen kegyelemért folyamodniuk.
A reintegrációs programról pedig azt tartják, hogy hamarabb el kellene kezdeni, nem megvárva, amíg már 25 évet töltött az elítélt a börtönben, és amennyiben a bíró szerint az illető még nem alkalmas arra, hogy szabadon bocsássák, minden 3-5 évben felül kellene vizsgálni az ügyét.
Nem helyes, ha egyedül az államtitkár dönt erről a szakpolitikai kérdésről, ahogyan az a mostani tervekben szerepel, inkább a törvényt kellene módosítani. Ez már csak amiatt is fontos volna, mivel az államtitkár kijelentette, meg szeretné vizsgálni annak lehetőségét, hogy 30-ról 40 évre emeljék a maximálisan kiszabható tényleges börtönbüntetés időtartamát.
Ebben az esetben nem 25 év múltán, hanem annál is később kerülne sor az ügyek felülvizsgálatára. Ezért is fontos, hogy a Képviselőház megvitassa Dijkhoff államtitkárral, milyen hatásokkal járna a börtönbüntetés időtartamának növelése.
További információk
- Az EJEB Murray-ügyben hozott ítélete az életfogytiglanról
- Az EJEB Vinter-ügyben hozott ítélete az életfogytiglanról
A Holland Emberi Jogi Intézet sajtóközleménye