Visszatekintve Jean-Claude Juncker idei évértékelő beszéde a változások előszelének tekinthető.
Többévi gazdasági válság és csalódottság után az EB elnöke most először küldött erős üzenetet, amely pozitív visszhangra lelt az európai médiában. "Egységes európai képe" mögötti szándék, a Nyugat-Európa és a közép- és kelet-európai országok között tátongó szakadék felszámolása ugyan kissé merész, az EU demokratikus örökségének erősítésére és a gazdasági integráció fokozására tett ígéretei azonban biztató jelnek tekinthetők. Olyan Európa képét előlegezik ugyanis meg, amelyik jobban odafigyel a polgáraira és hívebben tükrözi lakóinak mindennapi valóságát.
"Az Uniónak nagy ugrást kell tennie a demokrácia irányába. Az európai választások gyakran nem mutatnak fel többet a nemzeti kampányok összességénél. Holott az európai demokrácia többet érdemelne. Eszközt kell adnunk az európai pártok kezébe, hogy jobban megszervezhessék magukat" - közölte évértékelő beszédében Juncker.
Az európai intézmények is úgy látják, hogy az EU állampolgári petíciós rendszere, az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) az első öt évben nem hozta meg a várva várt sikert. Mindössze 50 kezdeményezés indult és csak 4 esetében jött össze az előírt egymillió aláírás. Hasonló problémák merülnek fel az EU többi közvetlen demokráciát biztosító eszközével kapcsolatban is: az, hogy nincsenek igazi európai pártok és nehézkes a pártfinanszírozás, csak két oka annak, hogy az emberek nem bíznak eléggé az EU-ban.
Alberto Alemanno kutató, a civil lobbizást támogató Jó lobbi kezdeményezés társalapítója, a következőket nyilatkozta a Demokratikus Csomagról a Libertiesnek: "Juncker beszédével összhangban a Bizottság is érezteti, eljött az ideje annak, hogy az EU ne annyira a szakpolitikával, mint inkább magával a politizálással foglalkozzon. Például úgy, hogy lehetőleg minél többeket vesz rá arra, hogy szavazzanak, és hogy részt vegyenek a civil ügyekben. Továbbá, ahogy az EPK reformja közelebb hozza és ezzel erősíti a részvételi demokráciát, a politikai pártok finanszírozásáról szóló javaslat a képviseleti demokráciát szilárdíthatja meg az EU-ban."
Mi jöhet ezután?
Az EPK részét képező reformok, mint amilyen a szavazás korhatárának 18-ról 16 évre való lecsökkentése, az újfajta digitális eszközök bevetése vagy a körülményes előírások egyszerűsítése, könnyebbé teheti a kezdeményezések indítását és támogatását. Az EB arra is jogot formált, hogy politikai döntéseket hozzon az EPK-ról az állampolgári kezdeményezések elfogadásának szabályozása és felgyorsítása érdekében. Ennek eredményeképpen egyedül az "Állítsuk meg a Brexitet" kezdeményezést utasították el, mivel erre nyilvánvalóan nem vonatkozik a szabályozás. A kezdeményezéseket ezentúl ingyen lefordítják, a szavazás pedig elektromos személyi azonosítóval történik majd. Létrehoznak egy oldalt a petíciók egységesített és egyszerűsített feltöltésére, ezen felül ingyenes online adatgyűjtő szolgálat segíti majd a szervezőket. A kezdeményezések támogatására vonatkozó korhatár 16 évre történő leszállításának köszönhetően 10 millió fővel gyarapszik a lehetséges támogatók száma, ráadásul a technológiailag legképzettebb nemzedékből.
Alemanno szerint ugyanakkor "a reformjavaslatok egyike sem lesz képes önmagában rendezni azt a problémát, hogy az állampolgárok nem tudják megfelelően képviselni az érdekeiket az EU döntéshozatali folyamatában. Ugyanakkor kedvező környezetet teremtenek majd ahhoz, hogy - az EPK egyszerűsített alkalmazásával - az állampolgárok szabhassák meg, miről legyen szó, és az új európai politikai pártok bekerülési küszöbének leszállításával valóságosabbá tehetik az EU-s politikai képviseletet. Ez utóbbi cél érdekében azonban a Parlamentnek és a Tanácsnak keresztül kell vinnie az Európai Parlament összetételével és az EU választási törvényeivel kapcsolatos jogszabályi módosításokat."
Alemanno ugyanakkor kiemeli, hogy az EKP reformja nem is foglalkozik az "elefánt a porcelánboltban" kérdésével, amire a glifozáttal kapcsolatos EPK-kampány egy aktuális példa: Mi van akkor, amikor az EPK egy éppen zajló EU-s döntéshozatal kérdésébe ártja magát? Mi volna az egymillió aláírás szerepe egy folymatban levő komitológiai döntéshozatalban? A glifozát-kampány alapján úgy tűnik, tarthatatlanná vált az a nézet, miszerint az EPK és a döntéshozatal napi rutinja simán megférnek egymás mellett.
Valódi európai pártok
Az EU "alkotmányának", a lisszaboni szerződésnek köszönhetően ténylegesen létrehozhatók valódi "európai pártok". Mostanáig azonban az EP pártcsaládjai inkább csak egymástól olykor teljesen különböző célú politikai csoportosulásokat egyesítő nemzeti pártok mozaikjából állnak össze.
Ebből a szempontból nem sok történt azóta, hogy 2014-ben bevezették az európai politikai pártok és politikai alapítványok alapokmányát és finanszírozási szabályait, melyek célja pedig éppen az európai politikai pártok jelenlétének, elismertségének, hatékonyságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának erősítése volt. A Juncker Bizottság ezért a várva várt változásokat előmozdítandó még a 2019-es EP választások előtt szeretné keresztülvinni a módosításokat.
Ugyanakkor megoldatlanul maradnak olyan problémák, mint hogy ugyanannak a nemzeti pártnak a tagjai különböző európai pártok létrehozását támogatják. Hasonló mérvű gondot jelent, hogy az európai pártok EU-s finanszírozásának megoszlása nem felel meg eléggé az európai választásokon elért képviselet mértékének. A valós képviselet és az igazságos finanszírozás kérdését kezelendő az EB a tényleges szavazatok 85 helyett 95%-os arányában biztosítana anyagi támogatást. Jelenleg 15%-os részesedést osztanak el egymás között a pártok, függetlenül attól, hány szavazót képviselnek.
Ahogy Alemanno kifejtette, a politikai pártok finanszírozásáról szóló javaslat rámutat, hogy az EU-nak nem csupán a 7-dik cikk áll a rendelkezésére a jogállamiságot lerombolók, mint Magyarország vagy Lengyelország féken tartására. Ez a szabályozás ugyanis egy olyan - most tovább erősített - felügyeleti mechanizmusról rendelkezik, amelynek célja annak biztosítása, hogy az EU-s politikai pártok az alapvető EU-s értékek szellemében tevékenykedjenek. A mechanizmus egyelőre nem sok vizet zavar, pedig olyan szankcionáló ereje van, amiért érdemes volna többször folyamodni hozzá. Csakhogy addig nyilván nem vetik be, amíg az európai parlamenti képviselők körülbelül 30%-a olyan politikai csoportosulások tagja, amelyek populistának tartott illetve akként viselkedő pártokat támogatnak: a magyarországi Fidesz például az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoportjában foglal helyet, a Syriza és a Podemos a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (EFA), az UKIP, az AfD és az M5S pedig a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) képviselőcsoportba tartozik.
Csodaszer nincs
Nem mintha túlságosan nagyra törő volna a fenti módszerek bármelyike is, még sincs az az uniós polgár, aki racionális alapon óriási várakozásokat támasztana velük szemben. Ugyanakkor, miután a Bizottság évek óta csak védekezésre kényszerült, most végre pozitív üzenetet küldött az elnöke, melynek célja az EU egyben tartása, és egyszersmind új elképzelésekkel rukkolt elő azzal kapcsolatban, hogyan lehetne felszámolni az Unió demokratikus deficitjét.
Juncker megfogalmazásában: "Legyenek ténylegesen európaiak az európai pártok, és álljon lehetőségükben valódi változásokat előidézni."