Jose Antonio Fernandez Martinez, aki 1961 óta szolgálja az egyházat papi mivoltában, 1984-ben mentességet kért a Vatikántól a cölibátus alól. Kérelmére nem kapott választ, ennek ellenére egy év múltán polgári házasságot kötött, 1991-ben pedig katolikus vallásoktatóként kezett dolgozni egy murciai állami iskolában. Szerződését évente meghosszabbították. 2006 novemberben a Verdad lehozott egy cikket a cölibátus-ellenes mozgalom néhány tagjáról, köztük Fernandez Martinezről. A mozgalom az egyház abortuszügyi, valamint a válással és a szexualitással kapcsolatos kérdésekben képviselt álláspontjával szemben lép fel. A cikkhez egy, a panaszos családját ábrázoló fénykép is tartozott.
1997-ben a Vatikán felmentést adott a cölibátus alól és egyszersmind eltiltotta Fernandez Martinezt a vallásoktatástól. A helyi püspök arra kérte az Oktatási Minisztériumot, hogy tekintettel a „botrányra”, amelybe belekeveredett, ne újítsa meg a tanár szerződését. A minisztérium eleget tett a kérésnek. A tanár a munkaügyi bírósághoz nyújtott be fellebbezést, követelve, hogy helyezzék vissza az állásába. A bíróság úgy találta, hogy a szerződés meg nem újítása egyenértékű az elbocsátással, amit a tanár mozgalmi tevékenységével indokoltak. Az esetet diszkriminációs ügynek minősítő bíróság úgy határozott, hogy Fernandez Martinezt vissza kell helyezni az állásába. A minisztérium ezután fellebbezett, mégpedig sikerrel. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a püspöknek joga van jóváhagyni a katekéták foglalkoztatását, ez esetben pedig annyi történt, hogy másképp döntött, ezért nem hosszabbították meg a tanár szerződését; vagyis nem elbocsátás történt.
Martinez úr ezután az Alkotmánybíróságnál nyújtott be panaszt. Tekintettel az állam semlegességének elvére vallási ügyekben, az Alkotmánybíróság nem tért ki a kérelmező és a püspök viszonyára. Ugyanakkor a szerződés meg nem újítását érvényes döntésnek ítélte. Fernandez Martinez maga tehet arról, hogy reflektorfénybe került, amikor beleegyezett abba, hogy szerepelni fog egy újságcikkben. Ezáltal nem csak arra hívta fel a figyelmet, hogy pap létére felesége és öt gyermeke van, hanem arra is, hogy egy anti-klerikális mozgalom tagja. A bíróság indoklása szerint attól, aki vallásoktatásra adja a fejét, elvárható, hogy az adott vallás doktrínáival összeegyeztethető értékrendet képviseljen.
Martinez úr ekkor fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Beadványa szerint szerződésének meg nem hosszabbítása sérti az Emberi Jogok Egyezményének 8-dik cikkét. Ügyét továbbították a Nagykamarának (56030/07 sz. ügy). 2014. június 12-i ítéletében a Bíróság kifejti, hogy az esetre nem vonatkozik a 8-dik cikk, ugyanis a panaszos saját döntéseivel nagymértékben befolyásolta önnön szakmai pályafutását. A pap elbocsátásának jogszerűségével kapcsolatban a Bíróság rámutatott a Spanyolországot és a Vatikánt egyaránt megkötő egyezményekre, melyek értelmében a kérelmező végső soron nem szenvedett jogsérelmet.
A Bíróség szerint a kánonjog és annak a “keresztény életvitelre” vonatkozó rendelkezései alapján a kérelmező valójában számíthatott arra, hogy nem újítják meg a szerződését. A Martinez úr életébe való beavatkozás a katolikus egyház jogos önvédelmének jegyében történt, ideértve a katekéták kiválasztásának jogát. A vallási csoportoknak függetlenséget kell élvezniük a képviselőik megválasztásában. Az állam szerepe abban áll, hogy biztosítsa a törvényes egyházak védelmét, nem pedig abban, hogy beavatkozzon az egyház és ellenzéke közötti vitákba. Autonómiájánál fogva egy egyház megkövetelheti a lojalitást a tanait hirdető személyektől. A Bíróság tehát úgy döntött, az Egyezmény 8-dik cikkének sérelme nem következett be. A bírák véleménye ugyanakkor igencsak megosztott volt: az ítélet egyetlen szavazaton múlott, kilenc többségi szavazat ütközött nyolc ellenszavazattal. Három különvéleményt adtak ki, ezek egyként azt állították, hogy beavatkozás történt a kérelmező magánéletébe, ezért veszítette el az állását, ami pedig ellentmond az Egyezmény egyes rendelkezéseinek. A különvéleményt adó bírák úgy találták, hogy a sajtócikknek nem volt hatása az esetre, hiszen a püspök jóval annak megjelenése előtt tisztában volt már azzal, milyen álláspontot képvisel a kérelmező a kérdéses ügyekkel kapcsolatban.