Tech & Rights

A magánélet védelme a digitális korban: A Zaharov ügy

A 9/11 utáni korszakban elképesztő méreteket öltött a megfigyelés és a társadalom ellenőrzése, ami újabb és újabb törvények révén napról napra csak tovább fokozódik a kormányok jóvoltából.

by Pilar Eirene de Prada
Jelen írásban Pilar Eirene de Prada a Zaharov-ügyet és annak következményeit elemzi az emberi és szabadságjogainkat fenyegető, széleskörű megfigyelések szempontjából.

2013 óta, amikor is Edward Snowden fényt derített rá, milyen módszerekkel hallgatja le tömegesen az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak az emberek közötti kommunikációt, nem is kérdés, hogy létezik ez a fajta megfigyelés. Lehet, hogy túl könnyedén hagytuk, hogy így legyen, gondolván, névtelenül maradhatunk a számok tengerében, és amúgy sincsen rejtegetnivalónk. A tömeges megfigyelés nemzetközi módszerei ugyanakkor súlyosan fenyegetik az emberi jogokat, ahogy az az ENSZ fokozódó aggodalmából is kitűnik.

Rendkívüli méreteket öltő megfigyelés

Az ENSZ Közgyűlése különféle határozatokat hozott, például a magánélet védelméhez való jogról a digitális korban, az Emberi Jogi Főbiztosság jelentéseket tett közzé, 2015 júliusában pedig létrehozták a különmegbízotti pozíciót. A 9/11 utáni időszakban elképesztő méreteket öltött a megfigyelés és a társadalom ellenőrzése, ami újabb és újabb törvények révén napról napra csak tovább fokozódik a kormányok jóvoltából.

Ennek a növekvő veszélyforrásnak a tükrében érdemes értelmezni az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Nagykamarájának döntését a Roman Zaharov vs. Oroszország ügyben. A fokozódó aggodalom első jelei közé tartozott - európai szinten - az Európai Bíróság azon döntése, amelyik érvénytelenítette az Egyesült Államokkal kötött Biztonságos Kikötő megállapodást (ez volt a Schrems-ügy), valamint az Európai Parlament határozata az európai polgárok nagymértékű megfigyelésével kapcsolatban, amelyikből kitűnt, milyen fontos szerepet játszott ezen a téren Snowden.

A demokrácia a jogokon múlik

Olyan jelentőségű ügyről van szó, amelyik precedensnek volt szánva, tekintettel a probléma egyetemes mivoltára. Az Emberi Jogok Európai Bírósága alaposan tanulmányozta az orosz jogrendszert abból a szempontból, mennyire szabályozza a kommunikáció titkos lehallgatásra szolgáló eszközök használatát. Dedov bíró kisebbségi véleményét idézve, az Egyezmény 34-dik cikkének tág értelmezésének megfelelően, az egész rendszer, úgy ahogy van, került bíróság elé:

A magánélet védelmének joga, akárcsak a szólásszabadságé, nem csak az egyén szempontjából fontos, hanem az egész társadalom számára életbevágó kérdés. Részben ezen a jogon múlik, milyen a demokrácia, ahogy azt Ziemele bíró többségi véleményében kifejtette, amikor arról beszélt, hogy az oroszországi törvényhez hasonló jogszabályok "ellentétesek a jogállamisággal és a demokratikus elvekkel".

Az EJEB hangsúlyozza, hogy a jogi felhatalmazás nem elég a visszaéléseknek és a kommunikációs folyamatokhoz való titkos hozzáférés önkényes alkalmazásának megakadályozásához, mivel nem feltétlenül biztosítja, hogy az illetékes szerv kizárólag akkor folyamodik megfigyeléshez, "ha az feltétlenül szükséges a demokratikus társadalomban".

A bíróság előírta, hogy az ilyen beavatkozások tényleges és hatékony ellenőrzés alatt menjenek végbe, az ellenőrzés pedig egyfelől a törvény, másfelől a jogaikat gyakorló állampolgárok feladata. A megfigyelés teljes folyamatát ellenőrzés alá kell vonni, meghatározva a lehallgatott adatok tárolásának és megsemmisítésének körülményeit és feltételeit.

Az oroszok nyomdokaiban?

Az ítélet előírja az egyes országokban működő rendszerek alapos vizsgálatát. A spanyol törvények ezen a téren alig különböznek az oroszországi jogszabályoktól. Spanyolországban 2001-ben vezették be az Integrált Kommunikációs Ellenőrzési Rendszert (SITEL), mely a jogszerűségével kapcsolatos fenntartások miatt csak később, 2004-ben lépett működésbe. A Nemzeti Rendőrség, a Polgárőrség és a Nemzeti Hírszerzési Központ (CNI) is közvetlen hozzáférést kapott a rendszerhez.

Ugyanakkor, míg az orosz jogban a 70. számú határozat tartalmazza a közlések titkos hozzáférésének technikai részleteit, Spanyolországban a nyilvánosság semmit sem tud a SITEL, és még annyit sem az új, Evident X-Stream elnevezésű rendszer működésének technikai részleteiről.

A SITEL közvetlen hozzáférést biztosít a hálózati szolgáltatók rendszereihez a felhasználókkal kapcsolatos információk megszerzése érdekében, vagyis a lehallgatásokra bármiféle jogi felhatalmazást megelőzően is sor kerülhet, éppen olyan adatok megszerzése céljából, amelyek később esetleg használhatók a beavatkozás igazolására. Az EJEE e tekintetben világosan rendelkezik, amennyiben előírja, hogy a hatóságok által elkövetett visszaélések és az önkényes beavatkozások úgy is kiküszöbölhetők, ha egy adott személy által folytatott kommunikációba történő betekintés előtt kötelező megmutatni a szolgáltatónak, hogy erre megvan a jogi felhatalmazás.

Elégtelen biztosítékok

A CNI által, jogi felhatalmazás nélkül végzett vizsgálatokat szabályozó törvény szinte egyáltalán nem foglalkozik ennek a kényes kérdésnek a legfontosabb vetületeivel. Nem határozza meg a lehallgatott adatok tárolásának, felhasználásának, illetve megsemmisítésének a mikéntjét és a körülményeit.

A büntetőpereket szabályozó törvény módosítása is számos kívánnivalót hagy maga után. A megfigyelésre olyan lehetőségeket kínál, amelyek óriási bizonytalanságot kelthetnek: nem zárja ki a kém szoftverek alkalmazását, ami szinte bármi megfigyelését lehetővé teszi, és a bírákra hárítja az ily módon szerzett információ megőrzését illető intézkedések meghozatalát, mint ahogy az adatok tárolásával és megsemmisítésével kapcsolatos kérdések eldöntését is, vagyis túlontúl széles döntési jogkört biztosít mindezzel kapcsolatban.

Az EJEB nem foglalkozik azzal a problémával, vajon a lehallgatásokat jogi felhatalmazáshoz kötő rendszerek elegendő biztosítékot nyújtanak-e.

Az ítéletben ezen kívül még számos elvárás szerepel az állampolgárok által folytatott kommunikáció titkos lehallgatásával foglalkozó jogszabályok "minőségével" kapcsolatban, ezen felül tartalmazza az egy adott állampolgárt érintő beavatkozások jogszerűségének vizsgálatára irányuló jogorvoslat lehetőségét is.

Pilar Eirene de Prada a béke teremtéssel és az emberi jogokkal foglalkozó jogász és politológus, illetve béke aktivista. Fő kutatási területe a civil társadalom szerepe a békefolyamatokban.