EU Watch

Emberi jogok: mi remélhető a bolgár EU-elnökségtől?

Kassimir Kanev, a Liberties tagszervezetének, a Bolgár Helsinki Bizottságnak az elnöke abból a szempontból elemzi a bolgár kormány Európai Unió Tanácsának elnökségére készített programját, hogy az milyen változást hozhat az emberi jogok terén.

by Krassimir Kanev

A bolgár kormány december közepén mutatta be az országgyűlésnek az Európai Unió Tanácsának elnökségére készített programját. Ebben négy prioritást fogalmaznak meg: gazdasági növekedés és társadalmi kohézió; a Nyugat-Balkán európai integrációja; biztonság és stabilitás az erős és egyesült Európában; a digitális gazdaság és készségek fejlesztése. Egyik célkitűzésnek sincsen köze az emberi jogokhoz. Olyan kifejezések, mint "emberi jogok" vagy "alapvető jogok" nem is szerepelnek a programban, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájára sem hivatkozik. Általában véve az sem derül ki belőle, hogy Bulgária elismeri-e egyáltalán az emberi jogokat, holott ezek az unió alapvető értékét jelentik és így feltétlenül megerősítendők az elnökség alatt.

Csalódást okoztak a prioritások

Az Európai Tanács elnöki tisztjét rotációs alapon hol egyik, hol másik tagállam tölti be. A soros kormánynak kell meghatároznia, mivel foglalkozzon a Tanács, és kialakítania az elnökség idejére szóló munkaprogramot.

Emberi jogok helyett a bolgár program rengeteget foglalkozik a "migrációkezeléssel". Azt tűzi ki célul, hogy minél hatékonyabban érvényesüljön a "hazatelepítés politikája" és a "határellenőrzés biztosítása", valamint, hogy a "terrorizmus" kapcsán "erősítsék meg [az Unió] külső határait". Az emberi jogokat csak elvétve említi a program azt ígérve, hogy a bolgár elnökség sokat tesz majd a férfiak és nők egyenlősége, valamint a fogyatékossággal élők jogai és társadalmi integrációja érdekében. Konkrét tervvel azonban nem áll elő.

Mindebből világosan kitűnik, hogy a bolgár elnökség nem is szándékozik napirendre tűzni az Unió emberi jogi problémáit, amelyek már eddig is annyi fennakadást okoztak. Ide tartozik, hogy számos EU-s tagállamban kikezdték a jogállamiság, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerét; kiterjedt a faji, etnikai és vallási alapon történő diszkrimináció, az iszlámfóbia és a gyűlöletbeszéd; negatív megkülönböztetés érvényesül a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerekben; a társadalomból kirekesztettek korlátozottan férhetnek csak hozzá a minőségi oktatáshoz; visszaszorulóban van a média szabadsága; és a működésükben korlátozzák, némelyik tagállamban pedig egyenesen üldözik a jogvédő szervezeteket.

Ezekről a problémákról alapos tájékoztatást nyújtanak az országos és nemzetközi emberi jogi jelentések, így az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) beszámolói. A Tanács elnökségét korábban betöltő országok programjai, így az észt elnökség programja azonban nem foglalkozik velük. Mindazonáltal, még közülük is kitűnik Bulgária, eleddig az egyetlen állam, amelyik úgy veszi át az elnökséget, hogy ezalatt az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus megfigyelése alatt áll. A bolgár program semmi jóval sem kecsegtet a változások elindítása terén.

'Súlyosan aggasztó' diszkrimináció

Ha nem vesszük is figyelembe a jogvédő civil szervezetek munkatársainak megjegyzéseit és javaslatait, és csak az ENSZ és az Európa Tanács testületeinek a közelmúltban tett hivatalos megnyilvánulásaira szorítkozunk, akkor sem tűnik rózsásnak a kép Bulgáriával kapcsolatban. 2017-ben két ENSZ-egyezmény alapján létrehozott szerv is olyan megállapításokat és javaslatokat tett, amelyek igen aggasztóak egy olyan államra nézve, amelyik belépett az emberi jogokat a legmagasabb szinten védeni rendelő országok klubjába.

Májusban az ENSZ hátrányos faji megkülönböztetés visszaszorításával foglalkozó bizottsága "súlyos aggodalmának" adott hangot, amiért olyan elterjedt Bulgáriában a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletbűncselekmények, amelyek büntetlenül maradnak és a legfőbb kisebbségek - a törökök, romák, zsidók, afrikaiak, menekültek és migránsok - ellen irányulnak. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy a "romákat ma is diszkriminálják" az élet minden terén, főként, hogy erőszakkal kilakoltatják őket az otthonaikból, szegregálják az oktatásban, kevés a lehetőségük fizetett munka vállalására és csekély az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésük. A Bizottság másik fő gondja a migránsokkal szembeni bánásmód. Záró megfigyelései közt a Bizottság kiemeli az állam területéről történő erőszakos kitoloncolásukat, a velük szembeni rossz bánásmódot és az önkényes letartóztatásukat.

Kínzás és egyéb jogsértések

Decemberben még nyugtalanítóbb megfigyeléseket közölt egy másik uniós szerv, a kínzás megelőzésére alakult bizottság. Ezek a bolgár rendőrörsökön a fogva tartottakkal, különösképpen a roma kisebbséghez tartozókkal szembeni gyakori és büntetlenül maradó rossz bánásmóddal; az elítéltekkel és a szociális és egészségügyi intézmények bentlakóival szembeni embertelen bánásmóddal; valamint a menedékkérők elleni visszaélésekkel és a kitoloncolásukkal voltak kapcsolatosak. A Bizottságot kiváltképp aggasztja, hogy a 2000 és 2010 közötti időszakban több száz szellemi fogyatékkal élő gyermek halt meg ezekben az intézményekben, és ezután senkit sem találtak bűnösnek. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az elmúlt években visszaesett a hatóságok és a civilek együttműködése, és nem hajlandók megengedni, hogy független nem-kormányzati szervezetek ellenőrizzék őket emberi jogi szempontból

A térséget nézve kevés olyan tagállama van az Európai Tanácsnak, mint amilyen Bulgária, amelyre vonatkozóan 2015-ben a kínzás elleni európai bizottság nyilvános közleményben taglalta a bolgár hatóságok közötti együttműködés hiányát a fogva tartási intézményekben uralkodó állapotok javítása érdekében. A Bizottság ezen felül említette a fogva tartottak elleni rendszerszintű rendőri visszaéléseket. Bulgária azok közé az országok közé tartozik, ahol a legmagasabb az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott egy főre eső végrehajtatlan ítéletek száma. Ezek az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt emberi jogok széles skálájának megsértésével kapcsolatosak. Jelentős részük az élethez való jog megsértését illeti, ami mögött az erőszak és a lőfegyverek túlzott használata, valamint a rendőrök által elkövetett kínzás és embertelen, illetve megalázó bánásmód áll.

Mindezeket figyelembe véve csekély remény fűzhető ahhoz, hogy a bolgár elnökség alatt figyelmet szentelnek majd az Unió súlyos emberi jogi problémáira. Azt is nehéz elgondolni, hogy az azutáni osztrák elnökség alatt lényegesen javulnának majd a dolgok, tekintve, hogy a szélsőjobboldali Szabadság Párt is a kormánykoalíció tagja. Ez pedig komoly kihívást jelent a jogvédő civil szervezetek érdekképviseleti munkája szempontjából. Az alultámogatott és sok helyütt a kormány által elnyomott szervezeteknek meg kell kettőzniük az erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy pozitív változásokat sikerüljön elérniük.