A Liberty üdvözölte a terrorizmus-ellenes törvények független megfigyelőinek követelését, hogy teljesen szabják át az állami megfigyelést szabályozó törvényeket az Egyesült Királyságban.
Átfogó, háromszázoldalas jelentésben David Anderson "demokráciaellenesnek, feleslegesnek és hosszú távon tűrhetetlennek" nevezte a nyomozási hatáskörök szabályozásáról szóló 2000. évi törvény (Regulation of Investigatory Powers Act, RIPA) nyomán kialakult status quot, és egy új, átfogó jogszabály meghozatalát javasolja, amely könnyen értelmezhető a közemberek és a képviselők számára egyaránt.
Ez az indítvány szöges ellentétben áll a kormánynak 2013 óta gyakran hangoztatott kijelentésével, miszerint a jelenlegi jogszabályozás hatékonyan biztosítja a britek magánéletének megfelelő védelmét.
Reformra volna szükség
A Liberty régóta jelezte, hogy módosítani kellene a RIPÁ-t, hogy kétség se férhessen az emberek magánéletébe történő beavatkozások jogosultságához és ahhoz, hogy betartanak olyan nemzetközi emberi jogi elveket, mint a szükségesség és arányosság.
David Anderson szerint az új törvény
- feleljen meg a nemzetközi emberi jogi normáknak, illetve nyújtson az Emberi Jogok Európai Egyezményének és az Emberi Jogi Törvénynek központi jelentőségét tükröző egyértelmű és alapvető biztosítékokat.
- írja elő az előzetes bírói jóváhagyást valamennyi lehallgatási felhatalmazással és bizonyos kommunikációs adatokra vonatkozó kérelmek kapcsán. A Liberty már több mint tíz éve próbálja ezt elérni. A jóváhagyást az új, Független Megfigyelési és Hírszerzési Bizottság (Independent Surveillance and Intelligence Commission, ISIC) tagjaiként működő bírói biztosok adnák. Anderson azt javasolja, hogy az ISIC hatáskörébe ezen túl tartozzon bele a megfigyelés érintettjeinek tájékoztatása arról, hogy jogukban áll panaszt emelni a brit titkosszolgálatot ellenőrző Nyomozási Hatáskörök Bíróságán (Investigatory Powers Tribunal, IPT).
Javaslatok
A jelentés 124 önálló javaslatot tartalmaz. Ezek közül több is megfelel a Liberty Andersonhoz eljuttatott beadványainak, melyek hosszú távú változásokat sürgetnek. Indítványozták többek között, hogy:
- az emberi jogi törvény értelmében az IPT jelenthessen be összeférhetetlenséget, és a döntéseit meg lehessen támadni a törvényre hivatkozva;
- terjesszék ki a törvényeket a számítógépes hálózatok kiaknázására (Computer Network Exploitation, CNE, más szóval az illetéktelen betörésekre, avagy a hekkelésre);
- bár a titkosrendőrség tevékenységének rejtve kell maradnia, a magánéletbe behatoló kémkedést lehetővé tévő módszereket nyilvánosságra kell hozni.
Anderson szerint továbbá egyelőre semmilyen gyakorlati érvvel nem támasztották alá a nyomozási hatáskörökről szóló törvény (Snooper's Charter) létjogosultságát, ezen kívül megkérdőjelezi a javaslatok jogszerűségét, és amiatt is bírálja őket, hogy túlságosan beavatkoznak az emberek magánéletébe és sokba kerülnek - ami különösen érzékenyen érinti a belügyminiszter terveit egy sokat markoló új, a nyomozási hatásköröket szabályozó törvény meghozatalával kapcsolatban. Anderson arra is rámutat, hogy egyetlen uniós vagy nemzetközösségi ország sem követeli meg az internetes blogok adatainak általános megőrzését, és hogy Ausztráliában ezt nemrég törvényileg is betiltották.
A jelentés megerősíti, hogy az ügynökségek nem arra apellálnak, hogy a titkosítás állami ellenőrzésével bármikor kijátszható ütőkártyára tegyemel szert - ami látványosan homlokegyenest ellenkezik a miniszterelnök januári kijelentéseivel.
Ömlesztett adatok gyűjtése
Ennél is kiábrándítóbb, hogy Anderson szerint továbbra is "kiegészítő biztosítékokra" van szükség a külső kommunikációval - azaz a Nagy-Britanniába érkező vagy onnan küldött üzenetekkel - kapcsolatos "ömlesztett adatok gyűjtésére" vonatkozóan, és javasolja, hogy a jelenlegi kötelező kommunikációs adatmegőrzés folytatódjon, az adatmegőrzésről és a nyomozási hatáskörökről szóló 2014-es törvény (Data Retention and Investigatory Power Act, DRIPA) szellemében.
A jelentés hat esettanulmányt tartalmaz az ügynökségekről, amelyekkel a tömeges lehallgatásokat igyekszik igazolni. Azonban a rendelkezésre álló homályos és korlátos információk alapján lehetetlen megítélni, hogy az ügynökségek célzott, műveleti beavatkozó jellegű ellenőrzési jogkörével megvalósítható lett volna-e ilyen fokú biztonság.
A Liberty önmagában nem vonja kétségbe a beavatkozó jellegű ellenőrzési jogkör jelentőségét és annak alkalmazását, ugyanakkor úgy véljük, törvénytelen, felesleges és aránytalan a kommunikáció tömeges és esetleges lehallgatása és az adatok megőrzése. A Liberty jelenleg az Emberi Jogok Európai Bíróságán támadta meg a tömeges lehallgatás törvényességét, ahol Tom Watson és David Davis képviselőket képviseli a DRIPA elleni eljárásban.
A Liberty igazgatója, Shami Chakrabarti a következőképpen vélekedett a jelentésről:
"Ez az átgondolt jelentés homlokegyenest ellenkezik a Parlament hitelét veszített Hírszerzési és Biztonsági Bizottságának defenzív mosakodásával. A Liberty sok éve küzd azért, hogy bíróságok adják ki az elfogatóparancsokat, illetve a Snoopers' Charter ellen. Noha nem értünk egyet a jelentés minden egyes megállapításával, Anderson mostani tette véleményünk szerint a megfigyelésbe vetett bizalom újraépítésének első lépése is lehet, amennyiben azt a magánélet tiszteletben tartása mellett, demokratikusan és törvényesen művelik. Ez a fejlemény is azt igazolja, Edward Snowden nem hiába hajtotta végre bátor tettét."