Az Államtanács Közigazgatási Eljárások Osztálya, azaz Hollandia legfelső szintű általános közigazgatási bírósága a külföldiekkel szemben többnyire az állam pártját fogja a bevándorlási törvénnyel kapcsolatos ügyekben, legalább is erre a következtetésre jutott T.P. Spijkerboer, az Amsterdami VU Egyetem kiváló bevándorlásügyi jogprofesszora vezette vizsgálat, amelynek során a legfelső közigazgatási bíróság által 2010 és 2011 között tárgyalt 638 ügyben hozott ítéletet vizsgáltak meg. Spijkerboer szerint ez a bíróság korántsem az alapvető jogok őreként lép fel a bevándorlók jogainak tekintetében, és az utóbbi években a kormánnyal szemben egyre inkább beszűkíti a saját mozgásterét. A bíróság például átengedi az államnak – konkrétan az államtitkárnak – a döntést azzal kapcsolatban, mennyire hihető a kérelmek azon része, amelyikben a kérelmező arról számol be, milyen körülmények között menekült el a származási országból. Spijkerboer azt nem állapíthatta meg, előfordul-e, hogy valakit emiatt utasítanak ki az országból, de úgy véli, a bíróság nem fordít kellő gondot ezekre az ügyekre.
A bírálatra fel H.G. Lubberdink, aki az Államtanács Közigazgatási Eljárási Osztályán a Külföldiek Ügyeiért Felelős Tanács elnöke, kijelentette, hogy az alapvető jogok márpedig fontos szerepet játszanak a külföldiekkel kapcsolatos intézkedések felülvizsgálatánál. Emögött szerinte az Államtanács közelmúltbeli, eritreaiakkal, ujgurokkal, homoszexuálisokkal, keresztényekkel, valamint az iraki jezidekkel kapcsolatos döntései nyomán kialakult esegjog áll, mivel ennek alapján kellett az Államtitkárságnak változtatnia az addigi politikáján. Lubberdink nem ért egyet azzal az állásponttal, hogy a legfelső általános közigazgatási bíróság egyre inkább beszűkítené a saját mozgásterét, előidézve az állami térnyerést. Kijelentette például, hogy az Államtanács rendszeresen küld előzetes állásfoglalásra vonatkozó kérelmeket a luxemburgi Európai Bíróságnak, és hogy fontos ügyekben kimutathatóan korlátozta az Államtitkárságot a külföldiekre vonatkozó intézkedések végrehajtásában.
Spijkerboer szerint igenis aggodalomra ad okot, hogy a legfelső közigazgatási bíróságnak ennyire sajátos a bevándorlási törvényről alkotott felfogása. Meglehetősen kemény kritikák érkeztek az Államtanácshoz az alacsonyabb szintű bíróságoktól illetve tudósoktól. Jelenleg egy olyan törvényjavaslat hever a Képviselőház előtt, amelyiknek értelmében a közigazgatási bíróság által alkalmazott hozzávetőleges értékelés helyett érdemi értékelést kellene végezni, ami ahhoz vezetne, hogy a (legfelső) közigazgatási bíróság szerepe ismét megnövekedne a holland állammal szemben. Ám még ha átmegy is a módosító javaslat, akkor is kérdéses marad, hogy a Közigazgatási Eljárások Osztálya tartani fogja-e magát hozzá. Nem ez volna az első alkalom, hogy nem vesz figyelembe valamely törvényi változást.