Belgiumban - és Európában - minden menedékkérőnek biztosítani kellene a lakhatáshoz és az élelemhez való jogot, segítséget nyújtani nekik szociális, jogi, orvosi, pszichológiai téren és a nyelvtanulásban, és lehetővé tenni az oktatásban és szakképzésben való részvételüket. Ám mindez csak az elvek szintjén fogalmazódik meg.
A gyakorlatban Belgium nem törődik az emberi jogokkal. A fogadóközpontokban dolgozó szociális munkások és önkéntesek ugyan remek munkát végeznek, csekély forrásból. A kormány azonban nem segít, inkább a menekültek elrettentésén fáradozik az ország befogadókészségének kitervelt és cinikus csökkentésével és azzal, hogy nem is igyekszik tiszteletben tartani a menedékkérők emberi méltóságát.
Theo Francken menekültügyi államtitkár nemrég 10 000 hellyel csökkentette a befogadóközpontok kapacitását. Olyan adatokra alapozva hozta meg ezt a döntést, amelyek szerint egyre kevesebb menekült érkezik az országba.
A "váratlanság" politikája
Az államtitkár emlékezete azonban veszedelmesen rövid: tavaly is ugyanilyen volt a helyzet. Ahogy csökkent az érkezők száma, elkezdték felszámolni a helyeket a központokban. Azután, amikor nyáron váratlanul megugrott a menekültek száma, kénytelenek voltak hirtelen mégoly silány minőségű férőhelyet biztosítani a számukra.
A június 20-i menekültek világnapja alkalmából a belga Emberi Jogi Liga és az Állampolgári Platform a Menekültekért szót emelt a menedékkérőknek súlyos károkat okozó "váratlanság" politikája ellen.
A két szervezet a menekültek fogadásának számos hiányosságát kifogásolta. Országszerte több befogadóközpontból származó, személyes történetek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az, ahogyan Belgium bánik a menedékkérőkkel, méltatlan egy olyan államhoz, amelyik állítólag tiszteletben tartja az emberi jogokat.
Theo bizonyítványa
Június 20-án ér véget az iskolai tanítás is, ekkor kapják meg a diákok a bizonyítványukat. Ezért a belga Emberi Jogi Liga külföldiek ügyeivel foglalkozó bizottsága és az Állampolgári Platform a Menekültekért azt találta ki, hogy az elfogadhatatlan menekültpolitikával szembeni állásfoglalásként kiállít egy "bizonyítványt" Theo Francken részére.
Még ha gúnyos gesztusról van is szó, ez nem tompítja a belgiumi menedékkérők helyzetének drámaiságát. A bizonyítványban megfogalmazott értékelés egyértelmű: az államtitkárnak muszáj volna jobban végezni a feladatait, és ehhez meg is volna a képessége.