Ha szükségesnek ítélik a terrorizmus elleni fellépést - az államnak feladata a közbiztonság fenntartása - még a jogos és szükséges intézkedések sem rombolhatják a biztonság állítólagos fokozásának ürügyével a demokratikus államok szerves részét jelentő alapjogokat.
A mostani intézkedésekkel az az egyik legfőbb gond, hogy sértik az alapjogokat - erre jutott a Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség (FIDH) és az Emberi Jogi Liga (LDH) közös elemzése.
Éjszakai nyomozás
A szóban forgó intézkedések, például az, amelyik megengedi a terrorizmussal gyanúsított egyének elektronikus megfigyelését, amiatt aggasztóak, mert arra a veszedelmes körülményre utalnak, hogy a végrehajtó hatalom kisajátítja az igazságszolgáltatást. Riasztónak találjuk, és szerintünk egyáltalán nem szolgálja a demokrácia kibontakozását, hogy veszélyben forog a hatalmi ágak szétválasztása.
Az LDH azt is kifogásolja, hogy a 18 rendelkezés némelyike jelentősen akadályozhatja az alapjogok tiszteletben tartását. Ilyen például az a rendelkezés, amely 24-ről 72 órára növeli a rendőri őrizet maximális időtartamát. Ez az egyébként csak alkotmánymódosítással végrehajtható rendelkezés teljesen haszontalan, mivel már a 48 órára történő meghosszabbítást is, amit most is megenged a jog, csak ritkán alkalmazzák.
Nem pusztán a vélelmezett, de ártatlan gyanúsítottak, hanem családjuk és gyermekeik magánéleti védelmére is kihat az éjszakai nyomozás lehetősége, mely utóbbiak számára az ilyesmi traumatikus esemény lehet. Ilyen intézkedés szükségességét több bizonyítékkal kellene alátámasztani, tekintettel arra, hogy az éjszakai rajtaütéseket már most is flagrante delicto-szerűen (például kábítószerrel való visszaélés esetén) vagy az érintettek beleegyezésével hajtják végre.
Az információk begyűjtése
Az elemzés egy másik eredménye: számos rendelkezés (így a nemzetközi járatok összes utasára vonatkozó adatok ellenőrzése, a gépjárművek rendszámának nyilvántartása, az előre fizetett GSM-kártyák anonimitásának megszüntetése) lehetővé teszi a lakosság tömeges kormányzati ellenőrzését.
Anélkül, hogy elmélyednénk abban, mire jó és mennyire lehet hatékony maga az információ (erről ld. a részletes elemzést), az LDH és a FIDH úgy találta, hogy a kormány, a korábbi tapasztalatok és szakértői vélemények ellenére, továbbra is az begyűjtött információk mennyiségét fokozza ahelyett, hogy a minőségre koncentrálna, arra, hogy azokat ellenőrizzék, akik tényleges biztonsági kockázatot jelentenek, vagy helyileg erősítenék meg a titkosrendőrséget.
Az egész világot ellenőrizni abszurd volna, nem lenne hatékony, sőt még káros is volna. A túl sok információ megöli az információt.
A demokrácia kudarca?
Végül van néhány olyan rendelkezés, mind például a határok rendőri ellenőrzésének megerősítése vagy a gyűlöletre uszítók kitoloncolása, amelyek túlmennek a támadásokra adható legitim válaszokon. Vajon egy "belga hazafias törvénnyé" állnak össze ezek a rendelkezések? Egyáltalán nem úgy néz ki.
Az elemzésből annyi kiviláglik, hogy azon túl, hogy az LDH-nak és a FIDH-nek kétségei vannak az új rendelkezések hasznosságával és hatékonyságával kapcsolatban, a kormány éppen a legfontosabb gócpontnál, azaz a lehetőségét megteremtő pénzügyi hátterénél fogva (banktitok, adóparadicsom, szerződések Szaúd-Arábiával stb.) meg sem próbálja támadni a terrorizmust.
A terrorizmussal szemben nem lehet pusztán elnyomó intézkedésekkel felvenni a harcot. Amikor a biztonsági intézkedések fokozására kerül a hangsúly, azzal mintha nyíltan bevallanák, hogy válságba jutott a demokrácia.