Az EU irányelvének adattárolási szabályait az elektronikus hírközlésről szóló törvény ültette át a magyar jogrendszerbe. E törvény alapján a mobil és vezetékes szolgáltatók, valamint az internetszolgáltatók sokféle személyes adatunkat kötelesek fél évig tárolni. A megőrzött adatok köre rendkívül széles: híváslista, beszélgetések időtartama, cellainformációk, emailek címzettjei, elküldésük vagy beérkezésük időpontja, stb. Összefoglalóan ezeket hívjuk big data-nak, ezek állnak a Snowden által kirobbantott lehallgatási botrány középpontjában is. Az amerikai megfigyelési üggyel ellentétben azt azért fontos hangsúlyozni, hogy sem a telefonos, sem az elektronikus kommunikáció tartalma nem rögzíthető (és tárolható) jogszerűen az elkaszált irányelv, illetve a magyar törvény alapján.
Való igaz, hogy a kommunikáció tartalmát nem lehet megőrizni, de azt igen, hogy az előfizető kivel, milyen gyakran és hogyan lépett kapcsolatba, valamint mennyi ideig és hol került erre sor. A Bíróság erről megállapítja, hogy „ezek az adatok összességükben tekintve nagyon pontos információkkal szolgálhatnak azon személyek magánéletéről, akiknek az adatait őrzik, így mindennapi szokásokról, állandó vagy átmeneti tartózkodási helyekről, mindennapos vagy egyéb utazásokról, végzett tevékenységekről, társadalmi kapcsolatokról és a látogatott szociális körökről”.
Az adatokat azért őrzik meg, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, valamint a nemzetbiztonsági szolgálat hozzáférhessenek, mindezt úgy, hogy a hatóságok esetleges hozzáféréséről az érintett személy nem is értesül.
A magánszféra és a személyes adatok védelméhez fűződő alapjog mindezzel súlyosan sérül. A TASZ régóta küzd az adatok megőrzéséről szóló irányelvet átültető törvény ellen. Ennek keretében a Bíróság döntése nyomán most a nemzeti jogalkotóknál pattog a labda, hogy mit kezdenek az adatok tárolásáról szóló nemzeti jogszabályokkal.
A TASZ álláspontja szerint az elektronikus hírközlésről szóló törvény által előírt adatmegőrzési szabályok sértik a magánszféra védelméhez való jogot. Az EU Bíróságának ítélete új jogi helyzetet teremtett, hiszen alapjogsértőnek találta azt a szabályt, ami az adatmegőrzési kötelezettséget a tagállamok számára kötelezően előírta.
A hazai jogi keretek között úgy tudunk az Alkotmánybírósághoz fordulni a jogsértő szabályok megsemmisítése érdekében, hogy felszólítottuk a szolgáltatókat a megőrzött adataink törlésére, majd ha ennek nem tesznek eleget – márpedig a még érvényben lévő magyar törvényre hivatkozva valószínűleg nem fognak – akkor adattörlési pert indítunk a bíróságon. Ha ezt jogerősen elveszítjük, akkor tudjuk az ítéleten keresztül megtámadni magát a jogszabályt. Ez nettó másfél év, köszönhetően annak, hogy eltörölték a lehetőségét, hogy bárki Alkotmánybírósághoz fordulhasson egy jogszabály alkotmányellenessége miatt. A TASZ is megtette ezt annak idején, de az Alkotmánybíróság hatáskörének átalakításakor a már benyújtott indítványunk a kukában landolt. Eljött hát az ideje, hogy ezt most kivegyük onnan, leporoljuk és az Alkotmánybíróság orra alá dugjuk.