Tech & Rights

Ki döntse el, mit láthatunk az interneten?

Az online platformok nem árulják el, hogyan és miért éppen úgy rangsorolják és moderálják a tartalmakat. Rendkívül fontos volna pedig, hogy átláthatóvá tegyék a működési elveiket és gyakorlataikat.

by LibertiesEU

Életünket merőben meghatározza a különféle technológiai eszközök használata. Kézenfekvő példa erre, mennyire számít, milyen módszerrel keresgélünk, miket olvasunk és hogyan kommunikálunk a neten. Ebben a cikkben a tartalomszolgáltatásban alkalmazott két eljárást mutatunk be: a rangsorolást és a moderálást.

Rangsorolás

A platformok automatizált módon rangsorolják és moderálják az internetre feltöltött tartalmakat. Amikor a munkahelyeden unalmadban cicás videókat keresgélsz, a keresés eredményeként nem látod a valaha feltöltött összes cicás videót. Hogy mit ad ki a keresés, az függ a tartózkodási helytől, a nyelvi beállítástól, a megelőző keresésektől és a keresődben tárolt mindenféle adattól.

A szolgáltatók aszerint szedik össze és rangsorolják a különböző tartalmakat, amelyeket elénk tárnak, mit tartanak a személyes igényeinkről és az online viselkedésünkről. Ez alapján nem csak az információkhoz való hozzáférésünket befolyásolják, hanem azt is, hogyan alkossunk véleményt vagy vegyünk részt közéleti vitákban. Azzal, hogy előrevetítik, egyszersmind alakítják is az igényeinket és lassacskán megváltoztatják az online viselkedésünket.

Meghatározzák, miket olvasunk és nézünk a neten. Olyan ez, mint egy külföldi társasutazáson, ahol csak az idegenvezető beszéli a nyelvet. És ő dönti el azt is, mit láthat és kivel beszélhet az ember. Ugyanígy, az online szolgálatók is eldöntik helyettünk, mit nézhetünk meg. Felnagyítják és számszerűsítik az ilyen vagy olyan jellegű, feltűnést keltő tartalmak népszerűségét, hogy még többen rákapjanak, miközben a tartalmak algoritmusokkal történő személyre szabása óhatatlanul váratlan mellékhatásokkal is jár. A tartalmak rangsorolása árucikké vált, amiből a platformok hasznot húznak. Valamint a véleményalkotás szabadságába is beleártják magukat. Csakhogy ez utóbbi abszolút jogunk, tehát a törvény tiltja és egy demokratikus társadalom nem engedheti meg, hogy bárki beleavatkozzon.

A tartalom automatizált összeszedésével dől el, milyen információkhoz jutunk és mennyi időt töltünk az adott platform böngészésével. Legtöbben alig tudunk valamit arról, hogyan rangsorolnak a tartalomajánló algoritmusok. Sőt, sokunknak fogalmunk sincsen az ilyen algoritmusok létezéséről. Pedig csak úgy tudjuk megfelelően alkalmazni az információs közegünk alakításához szükséges eszközöket, ha érdemben átláthatóvá válnak a tartalmak egybegyűjtésének és tálalásának mechanizmusai. Tisztában kell lennünk vele, mikor dől el valami automatizált módon, és jogunk van nem csak a magyarázathoz, hanem ahhoz is, hogy adott esetben kifejezhessük a nemtetszésünket. Fontos, hogy az online platformok tényleges átláthatósági előírásokat léptessenek életbe, mert csak így nyerhetünk fogalmat róla, hogyan dől el, illetve befolyásolhatjuk, milyen tartalmakkal találkozunk a neten. Az automatizált eljárások átláthatóságát és értelmezését biztosító hatékony mechanizmusok híján nem élhetünk a szólásszabsadságunkkal, azaz tehetetlenek vagyunk a jogosulatlan tartalomkorlátozással szemben.

Moderálás

A tartalomszerkesztés és moderálás egyfelől az információszolgáltatás velejárója. Másfelől az online platformok azért is kénytelenek, gyakran komoly pénzbüntetés terhe mellett, ellenőrizni a felhasználók által feltöltött tartalmakat, mert egyre több felelősséget ró rájuk az uniós és a nemzeti törvényalkotó. Az európai törvények alapján a platformoknak, amint tudomást szereznek róla, azonnal el kell távolítaniuk az illegális tartalmakat, például azokat, amelyeknél gyermekbántalmazás vagy terrorizmus gyanúja merül fel. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy a törvénytelen tartalmakat tiltani kell. Csakhogy bizonyos esetekben nem könnyű eldönteni és alapos jogi értelmezést igényel annak megállapítása, hogy törvénybe ütközik-e egy adott tartalom. Például kérdés, hogy egy adott videó szerzői jogot sért, vagy paródiának szánták, mely esetben szabadon feltölthető.

Nehéz tehát megvonni a határt az illegális és a legális tartomány között. De a legnagyobb problémát az okozza, hogy a kezelendő tartalmak óriási mennyisége folytán az online platformok végső soron automatizált döntéshozatali eszközökre bízzák ennek a rendkívül összetett kérdésnek az eldöntését. És úgy próbálják meg kivédeni a felelősségre vonást, hogy autamatikusan kiszűrnek minden olyan tartalmat, amelyiknél egyáltalán felmerül a gyanú, hogy törvénybe ütközik. Nem hagyatkozhatunk kizárólag automatizált eljárásokra. Ezek féken tartására biztosítékokra és emberi beavatkozásra van szükség.

Milyen biztosítékok kellenek?

A tartalmak moderálása kétség kívül rendkívül kényes feladat. Az online platformoknak nap mint nap súlyos döntéseket kell hozniuk arról, mely tartalmak maradhatnak fenn a neten, és hogyan lehessen eljutni hozzájuk. A gyűlöletbeszéd vagy a félretájékoztatás, a terrorizmusról nem is beszélve, olyan társadalmi problémák, amelyeket sosem lehet majd automatizált döntéshozatallal megoldani. Azért nem, mert képtelenség. A látványosan, kontextustól függetlenül illegális online tartalmak esetében, mint amilyen a gyermekbántalmazás, remekül működhetnek az önműködő eljárások, de a nem tisztán fekete-fehér módon eldöntendő kérdéseknél csődöt mondanak. Nincs az az eszköz, amelyik megszabadíthatna bennünket a társadalmi problémáktól, ezért nem helyes, ha bármelyiknek megengedjük, hogy kimondja a végső szót, amikor a szólásszabadságunk vagy a magánéletünk védelme forog kockán.

Jelenleg az a helyzet, hogy az online platformok nem kötik az orrunkra, hogyan és miért éppen úgy rangsorolják és moderálják a tartalmakat. Ezért sürgősen átláthatóbbá kell tenni, milyen elveket követnek és milyen gyakorlatokat folytatnak. Fel kell tárniuk, milyen eszközöket vetnek be a szólásszabadság védelmében és milyen átvilágítási módszereket alkalmaznak. Átláthatóvá kell tenniük a mindennapi működésüket, azt, hogy hogyan születnek a döntések, és hogyan ültetik át őket a gyakorlatba, milyen hatásvizsgálati módszereket és más, az alapvető emberi jogainkat érintő eljárásokat alkalmaznak.

Valahányszor automatizált döntéshozatalra kerül sor, az átláthatóság mellett a jól kidolgozott panasztételi mechanizmusok alkalmazása és az emberi beavatkozás lehetővé tétele is nélkülözhetetlen. Csakis emberi részvétellel, elérhető és átlátható panasztételi eljárással, a döntéseikért felelős személyek közbenjárásával lehetséges hatékony jogorvoslatot biztosítani. Ha felmerül a lehetősége annak, hogy tévedésből távolítottak el valamely tartalmat, az ügyet kizárólag hús-vér ember vizsgálhatja ki, aki el tudja dönteni, hogy törvényes-e az adott tartalom vagy sem. Ezen felül fontos, hogy bíró elé lehessen vinni az ügyet, hiszen egyedül ő rendelkezik megfelelő jogi végzettséggel ahhoz, hogy végső döntést hozzon a szólásszabadságunkat esetlegesen veszélyeztető ügyekben.

Írta: Eliška Pírková (Access Now) & Simon Éva (Liberties)