Szurovecz 2015-ben, a menekültválság csúcsán a hazai menekülttáborokban uralkodó körülményekről akart tudósítani. Elsősorban a debreceni nyitott menekülttáborról számolt volna be, amelyről korábban az ombudsman is kimondta, hogy az ott uralkodó körülmények sértik a menedékkérők jogait. A tábort működtető Bevándorlási és Állampolgársági hivataltól belépési engedélyt kért, amit azzal az indokkal utasítottak el, hogy az újságírók belépése veszélyeztetné a táborban élő menedékkérők biztonságát, hiszen a tudósítások azokba az országokba is eljuthatnak, ahonnan menekülni kényszerültek. Hiába vállalta Szurovecz, hogy fényképet kizárólag az azon szereplő személyek írásos beleegyezésével készít, végül nem engedték be a tábor területére. Magyarországon hiába indított pert a döntés ellen, a bíróság azt állapította meg, hogy nincs hatásköre eljárni az ügyben.
Az újságírók tárják fel az állam hatalmi visszaéléseit
Az újságíró a TASZ segítségével fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, ahol azt kifogásolta, hogy megsértették szólásszabadságát és a jogorvoslathoz való jogát. Az újságírók fizikai elzárása a tudósítás lehetőségétől súlyos jogsértés, ami a sajtó munkatársain kívül a közönségnek is sérelmet okoz. Az állam ellenőrzésére hivatott újságírók ugyanis nem tudják leleplezni a zárt ajtók mögött zajló visszaéléseket, jogsértéseket.
A magyar állam azzal védekezett, hogy az újságíró dolgozhatott volna azokból a jelentésekből, amelyeket civil szervezetek készítettek a táborról, vagy interjúzhatott volna a tábor kapuján kívül. A strasbourgi bíróság szerint azonban az első kézből szerzett, az újságíró által ellenőrzött információ sokkal értékesebb a más forrásoktól, áttételesen megszerzett adatokhoz képest. Azt is hangsúlyozza az ítélet, hogy a média szerepe különösen fontos a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok esetén, hiszen a nyilvánosság garantálja, hogy az állami szerveket számon lehessen kérni a tetteikért.
Magyarország nem indokolta meg, mivel veszélyeztetnék az újságírók a menedékkérők biztonságát
Fontos része az ítéletnek, hogy a magyar hatóságok hiába indokolták a kizárást a menedékkérők magánszférájának védelmével, egyáltalán nem vették figyelembe, hogy az újságíró hogyan igyekezett volna megvédeni az anonimitásukat, és arra sem adtak magyarázatot, hogy a tudósítás hogyan veszélyeztette volna a tábor lakóinak biztonságát, ha az írásos hozzájárulásukkal került volna sor rá.
Az ítélet azért is fontos, mert újra kimondja, hogy az újságíróknak nem csak a véleményszabadsághoz, de az információgyűjtéshez is joguk van, és az újságíró szabadságáház tartozik a tudósítás eszközeinek a megválasztása is.