Megszületett az Emberi Jogi Liga (LDH) első elemzése a belga kormány koalíciós megállapodásáról. A jelentés három területre - a gazdasági, szociális és kulturális jogokra, az igazságszolgáltatásra és a biztonság ügyére - összpontosít. Mindhárom területtel és még más témákkal kapcsolatban is alapos vizsgálatot folytatnak majd az elkövetkező hetekben, ám már az LDH első elemzése is fontos következtetéseket tartalmaz: a kormány mintha a helyes ítélőképesség és a józan ész ellenében cselekedne, és a meghirdetett intézkedésekhez képest több olyan reformot kíván bevezetni, amelyek nem csak a képzelőerő hiányáról tanúskodnak, hanem elavult és hasznavehetetlen jogszabályokra hagyatkoznak.
Kivételt jelent ez alól néhány intézkedés, köztük az igazságügyi reform bizonyos kitételei. Az LDH számára is megnyugtató, hogy az ezen a téren meghirdetett reformok bevezetése esetén lényeges javulásra lehet számítani. Végre megvalósul az a sok fáradságot igénylő ám annál szükségesebb terv, hogy felállítanak két átfogó jellegű bizottságot: egyik a büntető törvénykönyv, a másik a büntetőeljárási törvénykönyv felülvizsgálatával lesz megbízva.
Egyéb biztató fejleményekről is be lehet számolni. Jelentős haladás érhető el például az elzárás helyett egyéb módszerek alkalmazása, a pénzügyi bűncselekményekkel szembeni fellépés, a viták rendezését célzó különféle eszközök bevezetése, így büntetőügyekben a mediáció alkalmazása, illetve a börtönigazgatóságról és az elítéltek jogi állásáról szóló törvény maradéktalan végrehajtása révén.
Ezeket a fejleményeket azonban nem annyira az ésszerűség, mint inkább a hibák korrigálásának igénye diktálta, amire most annál is inkább szükség van, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága ismételten szóvá tett bizonyos problémákat, így például a lezáratlan ügyek és az elítélteknek nyújtandó segítség kapcsán az infrastruktúra, az ellenőrzés és az ellátás hiányosságait.
Szorongató bizonytalanság
Az egyéb intézkedések közül több láthatóan a társadalom legfelső és legalsó rétegeit érinti, azt az érzetet keltve, mintha kifejezetten a lakosság bizonyos csoportjait, például az elítélteket vagy a hajléktalanokat vennék célba. Csakhogy a megosztó kormányzás nem tekinthető ésszerű kormányzásnak, nem alkalmazhat ilyen módszereket egy olyan kormányzat, amelyik mindenkié akar lenni.
Ami az igazságszolgáltatást illeti, ha a kormány erősíteni kívánja a jogi segítségnyújtást, akkor egy "meghatározott költségvetést" rendel majd erre a célra, a társfinanszírozás és a magánbiztosítás bevezetése mellett. Ezért jogosan merül fel a kérdés, hogyan fogja a kormány növelni az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, és ezáltal bebiztosítani az igazságszolgáltatás jövőjét. Ebből a szempontból nem alapjaiban kérdőjelezik meg a peren kívüli megállapodások intézményét, amelyik kérdéseket vet fel az érintettek egyenlőségével kapcsolatban, hanem csak az értékelés mikéntjével foglalkoznak.
A koalíciós megállapodás lehetővé teszi az "egyszerű ügyek" gyorsított eljárással történő kezelését, megteremtve a "megfelelő biztosítékokat". Amennyiben támogatást kap, az intézkedés végrehajtásának pontatlanságai miatt óhatatlanul felmerül, hogy visszatér az a fajta gyors igazságszolgáltatás, amelyet az LDH már megtámadott az Alkotmánybíróságon, és e beadvány hatására meg is szüntették.
Hiába szerepel a megállapodásban, hogy "a börtönök túlzsúfoltsága elleni küzdelem nem állhat pusztán a férőhelyek bővítéséből", a már elavult és hatástalannak bizonyult ítélkezési mód elfogadottsága, a biztonsági büntetőintézkedések, ideértve az óvadék kiküszöbölését és a fogva tartási létesítmények tervezett bővítését, arra készteti az LDH-t, hogy megkérdőjelezze, a szakpolitikák képesek-e egyáltalán hasznosítani a múltbeli tapasztalatokat és a szakemberek ajánlásait. Az LDH külön odafigyel majd azokra az intézkedésekre, amelyekkel ezt a kétségbeejtő helyzetet próbálják meg orvosolni.
A biztonsági kérdéskörrel kapcsolatban, először is meg kell jegyezni, hogy a belügyminiszter egyszersmind ezért a területért is felel majd. Ebből is látszik, hogy erősíteni akarják a kormány belbiztonsági apparátusát.
A koalíciós megállapodás növeli a szakadékot a rendőrökkel szembeni erőszak és a rendőri erőszak között. Az előbbi cselekményfajta elfogadhatatlansága és az, hogy elszántan kell küzdeni ellene még nem jelenti, hogy ne kellene azzal is foglalkozni, hogy a Rendőri Erőszakot Vizsgáló Intézet első jelentései szerint a hatóságoknak sürgősen intézkedniük kellene a közrendőrök által elkövetett erőszakos cselekmények ügyében. A kormány azonban nem vesz erről tudomást és nem foglalkozik a problémával, csak és kizárólag a rendőrökkel szemben elkövetett erőszak érdekli.
Még nagyobb baj, hogy a kormány teljesen homályosan fogalmaz, amikor azt ígéri, "keresni fogja a rendőrökkel szembeni egyértelműen megalapozatlan panaszokra" a megoldást, burkoltan megfenyegetve a rendőri erőszak áldozatait azzal, hogy úgyis elutasítják a panaszukat. A problémát súlyosbítja, hogy nehéz beazonosítani az erőszakot elkövető rendőröket, vagyis az ilyen cselekmények gyakorlatilag büntetlenül maradhatnak. Az LDH külön odafigyel majd erre a problémára, remélve, hogy nem a jogellenes rendőri erőszak elleni feljelentést fontolgató tanúk és áldozatok megfélemlítése jelenti majd a "megoldást". Micsoda szégyen volna, ha így történne, miután a kormány védelmet ígért a visszaélések bejelentői számára.
A menedékkérők esetében az állam területére történő belépés ideiglenes vagy állandó tilalma a régi kettős büntetés formáját ölti, a kábítószer fogyasztásával és birtoklásával kapcsolatos zéró tolerancia pedig a teljes tilalom visszatérését sugallja. Eredeti és átfogó reformokat ezzel szemben alig lehet fellelni a csomagban.
Megint büntetni fogják a szegényeket?
Az alsó és középosztályok gazdasági és szociális jogait csorbító intézkedések - így a munkanélküli segély időbeli korlátozása, a "tisztességes munka" fogalmának újraértékelése, a fiatalok munkapiaci integrációs támogatásának csökkentése, a sürgősségi orvosi ellátás fogalmának szűkítése - közül az LDH elsősorban a kormány hajléktalansággal kapcsolatos terveire kívánja felhívni a figyelmet. Azon túl, hogy felülvizsgálja a házfoglalásra vonatkozó szabályozást, hogy minél hamarabb kitehesse az utcára a hajléktalanokat, a nyilatkozat megemlíti, hogy "minden szektorra kiterjedően jogszabályi keretbe foglalják a helyi hatóságok hatáskörének megerősítését". Bár még nem részletezték, hogyan is nézne ki ez a jogi szabályozás, az LDH attól tart, hogy a "józanság" jegyében újra büntethetővé teszik majd a csavargást és a koldulást. Ha ez bebizonyosodik, ha elfogadhatatlanul újra kriminalizálni fogják a mélyszegénységet, az komoly visszalépést jelent majd.
Félrevezető ésszerűség
Az első elemzések rávilágítanak, hogy a koalíciós kormány megállapodása az igazságszolgáltatás és a belbiztonság terén csak részben tükrözi a "svéd koalíció" reformkezdeményezéseit (amely szövetség a főbb pártok kék és sárga színeiről kapta a nevét), ráadásul az egyes ügyek megközelítése borítékolhatóan eredménytelen lesz. Mindent összevetve a megállapodás inkább korbáccsal mint kockacukorral kívánja elintézni a problémákat.
Minthogy az ésszerűség félrevezető is lehet, az LDH reméli, hogy a kormányzati platform kiszélesítésekor a kormányzat figyelembe vesz majd olyan lényeges szempontokat, mint hogy kivétel nélkül minden állampolgár alapjogait tiszteletben kell tartani.