Az erőszakos körülmények között eltűnt áldozatokról általában Argentína, Chile vagy Csecsenföld jut az eszünkbe. Ugyanakkor Európa kellős közepén spanyol családok ezrei tárnak fel út menti árkokat és ásnak fel földeket eltűnt rokonaik után kutatva. Úgy tudni ugyanis, hogy az önkényuralom áldozatait országszerte szétszórva, közös sírokba temették el. Becslések szerint több mint tízezren tűntek el a Spanyol Polgárháború, majd Franco uralma idején, vagyis előfordulhat, hogy sehol a világon nem tűntettek el annyi embert, mint éppen Spanyolországban.
36 év demokrácia sem volt elég az igazságtételhez
Az emberek erőszakos eltűntetése többféle alapjogot is sért, és ez a jogsérelem mindaddig fennáll, amíg nem derül ki, mi történt az áldozatokkal, és hol nyugszanak. Jelenleg több tízezer személyről nem tudni, hol fekszik valamilyen tömegsírban Spanyolországban. A spanyol kormány által elfogadott sőt támogatott büntethetetlenségi megállapodás folytán az áldozatok családjának szenvedésére továbbra sincs gyógyír.
A Spanyol Polgárháború 1936-ban kezdődött és három évig tartott. Ezután egészen 1975-ig a Franco tábornok vezette diktatúra volt hatalmon. A közel negyven év alatt súlyos emberi jogi sérelmekre került sor, mint az eltüntetettek kirívó esetében. Az új demokratikus állam 1978-ban jött létre, vagyis majdnem harminchat éve demokratikus rend uralkodik az országban.
Ennek ellenére az eltüntetettek illetve családjaik máig nem kaptak jogorvoslatot, igazságtételt és kártérítést. A spanyol hatóságok és bíróságok szemében az igazság feltárása régi sebeket tépne fel, melyeket már begyógyított az idő, és az országot ismét kettészakadással fenyegetné. Azonban, miként azt spanyolországi látogatását követően az ENSZ igazságügyi és jóvátételi különmegbízottja hangsúlyozta, az áldozatvédelem nem pártoskodást, hanem az emberi jogok tiszteletben tartását jelenti.
Az ENSZ az eltűntek utáni nyomozásra szólítja fel Spanyolországot
Az ENSZ különmegbízott azt is megjegyezte, hogy a spanyol demokrácia elég érett ahhoz, hogy számot vessen a saját múltjával, az erőszakos körülmények között, nem szabad akaratukból eltűntekkel foglalkozó ENSZ munkacsoport pedig rávilágított arra, hogy a családtagoknak „elidegeníthetetlen joga”, az államnak pedig „a nemzetközi törvényekből fakadó kötelezettsége”, hogy kiderítse, milyen sorsa jutottak, és hol lettek eltemetve az áldozatok. A munkacsoport és a különmegbízott is hangsúlyozta, hogy tekintettel a hozzátartozók idős korára, a hatóságoknak azonnal, kiemelt figyelmet fordítva rá kell intézkedniük az ügyben. Az eltűntek családtagjai által kiállt, máig nem szűnő kétségbeesés és szenvedés az emberi jogaik folyamatos sérelmét jelenti, ami akár kínzással is felérhet.
Az ENSZ munkacsoportja azt is nyilvánvalóvá tette, hogy „még ha több tekintetben évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt vitték is véghez az eltüntetéseket, más szempontokból esetleg még lehet foglalkozni az esetekkel, főként, ha az áldozat sorsára és hollétére még nem derült fény. Ilyen esetben büntetőeljárást kell indítani, mégpedig úgy, hogy az eltűnési ügyet nem szedik szét a folyamat egyes elemeire […], korlátozásokra pedig csak akkor kerülhet sor, ha már nem beszélhetünk eltűnésről.” Az erőszakos körülmények közötti eltűnésekkel foglalkozó ENSZ bizottság felszólította Spanyolországot, „kezeskedjen arról, hogy valamennyi eltűnési ügyet, függetlenül attól, nyújtottak-e be hivatalosan is kérelmet, alaposan, részrehajlás nélkül kivizsgálnak, mindegy, mennyi idő telt el a tettek elkövetése óta.” Az ENSZ ajánlásai és a nemzetközi törvények ellenére a spanyol hatóságok ma is tagadják az erőszakos körülmények közötti eltűnések folytatólagos jellegét, ami gátolja a súlyos jogsérelmek kivizsgálását.
A személyek erőszakos körülmények közötti eltüntetése nem szerepel a spanyol büntető törvénykönyvben, noha ezt kifejezetten előírják a nemzetközi törvények. A büntető törvénykönyv most zajló reformjának, amiről jelenleg tárgyal a parlament, erre a kérdésre is ki kellene terjednie. Az ENSZ-bizottság és a munkacsoport egyaránt sürgetik, hogy a spanyol állam „fogadjon el olyan jogszabályokat, amelyek értelmében személyek erőszakos körülmények közötti eltűntetése minősített bűncselekmény, az Egyezmény 2-dik cikkében foglalt meghatározás szerint, és e bűncselekményért rendkívüli súlyára való tekintettel, kellőképpen szigorú büntetés jár”.
Segítsd az igazságtételt az áldozatoknak és családjaiknak!
Meggyőződésünk, hogy Spanyolország leginkább úgy róhatja le tiszteletét az áldozatok és családjaik előtt az erőszakos körülmények között eltűnt áldozatok világnapján, ha nemzetközi kötelezettségeinek eleget téve végrehajtja az ENSZ különféle testületei által megfogalmazott ajánlásokat. Ezért indítjuk el mai nappal ezt a spanyol miniszterelnöknek és igazságügyi miniszternek címzett petíciót. Aláírásoddal Te is támogathatod küzdelmünket az igazságért és igazságtételért, az áldozatok és családjaik kártérítéséért.