A Lisszaboni Szerződéssel hatályba lépő Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) újdonsága, hogy az uniós polgárok közvetlen felhívást intézhetnek az Európai Bizottsághoz jogszabályra irányuló javaslat megtételére, amennyiben egymillió uniós polgár csatlakozik a kérelemhez. A három francia egyetemista által idén indított "Fű, de szeretnék beszélni" (Weed like to talk) kampány legalább hét EU-s tagállamban összesen egymillió aláírás összegyűjtését tűzte ki célul a törvényileg szabályozott piacon alapuló közös kannabisz-politika kialakításáért. Egyikük, Pierre Balas, egy európai tanulmányokat folytató párizsi egyetemista, állítja, hogy semmiféle gazdasági vagy politikai megfontolás sem áll a kampány hátterében. Nekik, diákoknak, egyszerűen elegük lett a politikai tehetetlenkedéséből, és most szeretnének élni a közvetlen demokrácia gyakorlását lehetővé tévő újszerű eszközökkel. Siker esetén a kampány nem feltétlenül eredményezné a kannabisz legalizálását, ugyanakkor törvényileg kötelezné az Európai Bizottságot, hogy átlátható intézkedéseket hozzon a kannabisz használatára vonatkozó politika felülbírálására.
Igencsak időszerű ez a grassroots kezdeményezés.
Ha eleged van a tilalomból, írd alá a legális fűhasználatról szóló petíciót - Klikkelj ide!
A kannabisz messze a legközkedveltebb illegális kábítószer az Európai Unióban. Hivatalos becslések szerint 2012-ben több mint 23 millióan szívtak füvet. Közülük sokan olyan országban élnek, ahol bűncselekmény, és elzárással vagy pénzbírsággal sújtható a kannabisz használata vagy saját fogyasztásra történő termesztése. A tilalmat megszegő nem erőszakos tettesek üldözésére és bebörtönzésére nagyarányú rendészeti forrásokat fordít az állam.
Sok hűhó ez egy olyan növény körül, amelynek használata nem jár semmiféle, az alkohol vagy dohányáru fogyasztásának következményeihez fogható életveszélyes egészségügyi kockázattal. A marihuána esetében tudomásunk szerint nem létezik halálos adag. Szívása okozhat hörghurutot, tüdőrákot vagy májzsugort azonban nem. Amennyiben a tiltás célja a fiatalok védelme, elég elkeserítőek az eredmények: egyes kutatók arra jutottak, hogy a tizenévesek szerint könnyebb marihuánához, mint dohányáruhoz jutni.
A kannabisz tilalma nyomán ugyanakkor hatalmas méreteket öltött a szabályozatlan és adózatlan feketepiac. Becslések szerint 2012-ben 2500 tonnányit fogyasztottak a szerből, ennek a mennyiségnek az utcai értéke több tízmilliárd euró. Ezáltal óriási bevételhez jutottak olyan bűnözők, akik nem fizetnek adót, és nem kérik el a vásárló személyi igazolványát. A feketepiac nem ismeri a fogyasztóvédelmet, a minőségellenőrzést vagy a munkajogokat. Ugyancsak a tilalom számlájára írható az az aggasztó fejlemény, hogy újabban rengeteg fiatal folyamodik törvényesen forgalmazott szintetikus kannabisz-pótlékokhoz (úgynevezett legális ajzószerekhez).
A kannabisz tiltása minden szempontból kudarcot vallott. A fiatalokat nem rettenti el a drog használatától. Hiába állt rá a rendőrség az árukészletek lefoglalására, az utóbbi évtizedekben mégis alig változott a kannabisz utcai ára, azaz állandósult vagy éppen növekedett a fű hozzáférhetősége. A piac szabályozásával jelentős adóbevételhez juthatna az állam, és ezt az összeget a közegészségügy és az oktatás fejlesztésére költhetné. A kormányok ellenőrzést szerezhetnének a piac felett és korlátozhatnák a kannabisz hozzáférhetőségét, ezáltal biztosítva az áru minőségét és szabályozva az előállításának körülményeit. A felszabaduló hatósági erőforrásokat a szervezett bűnözés üldözésére lehetne fordítani.
Növelné-e vajon a legalizáció a fogyasztást? Előfordulhat, hogy több felnőtt próbálná ki a kannabiszt - ez azonban nem jelenti azt, hogy ugrásszerűen megnőne a fogyasztók száma. Hollandiában, az egyetlen olyan EU-s tagállamban, ahol a coffee shopokban a felnőttek szabadon vásárolhatnak marihuánát, ott sem emelkedett jelentősen a fogyasztás mértéke. Történetesen Hollandiában még alacsonyabb is ez az arány, mint számos olyan országban, ahol kriminalizálják a kannabisz fogyasztóit. A dohányárukkal kapcsolatos intézkedések sikere igazolja, hogy a büntethetőségnél léteznek eredményesebb megoldások. Az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye jó példa arra, hogyan lehet ötletes egészségügyi intézkedésekkel megfékezni illetve csökkenteni az engedélyezett szerek használatát anélkül, hogy bárkit is bebörtönöznének.
Az EU tagállamok kormányai mindezidáig nem voltak hajlandók szembenézni a tényekkel, ehelyett büntető intézkedésekre fecsérelték az adófizetők pénzét. Az Újvilág egyes országai mára több szempontból is mérföldekkel előttünk járnak. Miután az amerikai szövetségi kormány Coloradóban és Washingtonban zöld utat adott a marihuána legalizálásához, több állam is követni fogja a példájukat. Uruguay lett az első olyan ország, ahol állami licensszel rendelkező üzleteket hoztak létre a kannabisz forgalmazására felnőtt vásárlók számára. Eltűnőben van a globális drogtilalom körüli nemzetközi konszenzus és nem kizárt, hogy az ENSZ 2016-os drogpolitikai Közgyűlése új mederbe tereli majd a kérdés kezelését. Amíg azonban csak várakozunk, hogy valaki lépjen, valami történjen, addig nem remélhető változás. Ideje, hogy az EU polgárai rászorítsák a döntéshozókat a drogpolitika kereteinek újragondolására és a tilalommal szembeni új lehetőségek megvitatására.
TÉGY A VÁLTOZÁSÉRT - ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT!
Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért Drogpolitikai Programvezetője