A Nemzetközi Jogok - Spanyolország (Rights International Spain, RIS) és a Coordinadora para la Prevención y Denuncia de la Tortura (egy 41 civil szervezetből álló, a kínzás megelőzésére létrejött tömörülés) az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosához és a kínzásokat vizsgáló, valamint a terrorizmus elleni küzdelemmel és az emberi jogok védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízottakhoz fordult amiatt, hogy az igazságügyi miniszter által beterjesztett büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat számos ponton veszélyezteti az emberi jogokat.
A nevezett szervezetek azért bírálják a kormányt, mert nem ragadta meg az alkalmat a kínzással és egyéb, a letartóztatáskor előforduló rendőri visszaélésekkel szembeni biztosítékok megteremtésére, noha az Emberi Jogok Európai Bírósága többször is elítélte Spanyolországot, amiért nem tett eleget a kínzás tilalmával kapcsolatos kötelezettségeinek. Emberi jogi testületek több ízben kinyilvánították, hogy a szabadságuktól megfosztott személyeknek biztosítani kell a jogot, hogy a maguk választotta orvos vizsgálja meg őket, videófelvétel készüljön a rendőri kihallgatásokról, és tartsanak be bizonyos szabályokat, ha megmotozzák vagy kihallgatják őket. A büntetőeljárásról szóló törvény módosító indítványa azonban ezek közül egyik javaslatnak sem tesz eleget.
A törvény ráadásul megengedi, hogy akár 13 napig magánzárkában tartsanak valakit, mely időszak alatt súlyosan korlátozzák a jogait: a magánzárkában fogva tartottak nem mondhatják meg, melyik ügyvéd képviselje, illetve melyik orvos vizsgálja meg őket, nem találkozhatnak négyszemközt a jogi képviselőjükkel, nem nézhetnek bele a rendőrségi irataikba (pl. az ügyükkel kapcsolatos tényállást, illetve az ellenük felhozott vádpontokat illetően), és nem értesíthetik valamelyik rokonukat az őrizetbe vételükről. Nemzetközi emberi jogi intézmények többször is kifejtették, hogy meg kellene szüntetni a magánzárkában való fogva tartást, mivel az ily módon fogva tartottak rendkívül kiszolgáltatottak és sokkal inkább ki vannak téve a kínzásnak vagy egyéb rendőri brutalitásnak.
Az európai intézményeknek címzett felhívások egy másik veszélyforrásra is felhívják a figyelmet a törvénymódosítással kapcsolatban: elfogadása esetén a jogszabály megengedné, hogy a belülgyminiszter külön bírói felhatalmazás nélkül 24 órán keresztül lehallgassa bárki magánjellegű kommunikációját, mégpedig az illető tudta nélkül. A személyes kommunikáció bírói engedélyhez kötött lehallgatásának időtartama ugyancsak rendkívül hosszú, akár két évre is kiterjedhet. A beadványokat aláíró szervezetek szerint "ezek az eleve aránytalan intézkedések nem csak az alapjogokat veszélyeztetik, hanem általában véve aláássák a jogállamiságot".