A magyar minisztériumok alapvető feladata a kormányzati döntések előkészítése. Ha a kormány választott a szakmailag egyaránt elfogadható döntési alternatívák közül, akkor a minisztérium dolgozza ki a jogi hátteret, azaz a törvényt, a rendeletet. A központi hivatal rendeletetése ezzel szemben a rutinszerűen ismétlődő, politikai döntést nem, viszont szakértelmet nagyon is igénylő feladatok végzése. Most, hogy a központi hivatalokat betették a minisztériumokba, a két funkció, a politikai és a szakmai összekeveredik. Ebből nagy baj lesz.
Miért olyan nagy baj, hogy a miniszter által irányított szerv elveszti az önállóságát?
Alapvetően három okból. Az első veszély, hogy a hatósági döntéseket irányíthatják. Mi az, ami leginkább árt a hatósági döntések jogszerűségének és függetlenségének? Természetesen a politika. Ha a döntéshozatal maga konkrétan bekerül a minisztériumba, a függetlenség látszata is elvész. Innentől kezdve lényegében nem lesz akadálya annak, hogy a politikai ellenséget bírságolják, a havernak, a politikailag kiemelt projektnek adjanak engedélyt.
A második veszély, hogy elvész a szakmai kontroll. Eddig például az örökségvédelmi hatóság meg tudta akadályozni a műemléket tönkretevő építkezés engedélyezését. A minisztériumokba olvasztással a formális lehetőség is elveszik a független döntéshozatalra, a politika szempontjain kívül más szempontok érvényesítésére.
A harmadik veszély, hogy a szervek beolvasztásával össze is keverednek a feladatok. Gondoljunk csak bele, példáulhogy fog tudni fellépni a kórházzal szemben a betegjogi képviselő, ha ugyanabban a minisztériumban van, ami az utóbbi időben mást sem tesz, mint hogy azt szajkózza: „minden rendben az egészségügyben”?
Mire jó mindez a kormánynak és mik a várható következmények?
Olyan óriási intézmények jönnek létre, amik egyszerűen nem kontrollálhatók: nincs az a vezető, aki egy több ezer fős szervet menedzselni tudna, foglalkozni tudna a szervezeti, szakmai kérdésekkel, mindenkor tisztában lenne azzal, hogy kinek mi a dolga. Az új rendszer tehát hatékonyabb nem lesz, a korrekt döntéshozatalt végleg lehetetlenné teszi, emellett gyakorlatilag megbénítja a közigazgatás működését. Az átalakítás közigazgatási, szakpolitikai érvekkel nem támasztható alá, az egyetlen ok a totális politikai hatalomátvétel lehet. A közigazgatás eddig is sok esetben áll és felfelé néz, várva a politikai utasítást. Egy ilyen rendszerben soha senki nem fog merni lépni, amíg a miniszter rá nem bólint.
Hogy mi marad ezután a gőzhenger után, azt megtippelni sem merjük. Az viszont már most látszik, hogy jogvédő szervezetként 2017-ben emiatt is több dolgunk lesz, mint valaha.